Elérkezett a nagy nap. Regulus végre tizenhét éves lesz, így büntetlenül tudom leitatni, akkor, amikor csak akarom. Sok előkészületet tettünk Lilyvel, hogy minden jól sikerüljön a buliján. Gondolkoztunk azon, hogy esetleg tervezünk egy jó nagy banzájt, a griffendéles klubhelyiségben, de hamar rá kellett jönnünk, hogy az nem lesz megfelelő. Először is: meglepetés bulit szeretnénk neki szervezni, viszont, ha mindenkit bevonnánk ebbe az ötletbe, akkor abból egészen biztos nem lenne meglepetés. Valamelyik nagyeszű, biztos elkottyantaná a titkot, márpedig az nem lenne túl szerencsés. Másodszor: A helyszín. Egyértelmű lenne, hogy a klubhelyiség lenne a megfelelő, de belegondolva, hogy a buli közepe táján, már a diákok háromnegyede részeg lenne, és hatalmas hangzavart csapna, és a jó hangulatnak hamar véget vetne az egyik tanár. Úgyhogy a nagy buli ötlete, a kukában landolt, és végül arra jutottunk, hogy jobb lesz, ha csak mi ketten, na és persze az ünnepelt leszünk jelen ezen a bizonyos szülinapon.
Felosztottuk egymás között a feladatokat. Lily felel a dekorációért, meg a finom ételekért, én pedig a rengeteg alkoholért, és egy csomó rágcsálnivalóért, ráadásul azért is, hogy öcsit elcsalogassam a Szükség Szobájához, amikor eljön az idő. A terv tehát a kezdetét vette. Napok óta mással sem foglalkozunk, hogy minden tökéletes legyen. Én a szokásosnál is többször szöktem le a Roxmortsba, hogy beszerezzek minden rám bízott dolgot, de úgy gondolom a végén igazán megérte. Szereztem rengeteg vajsört, lángnyelv whiskyt, sárkány brandyt, fűszeres mézbort, mézsört, és még számtalan alkoholt. De hiszen pont az a lényeg, hogy Regulus fel legyen avatva, szóval én aztán nem fukarkodom a jóval.
A következő utam, a Mézesfalásba vezetett. Rengeteg mindent szereztem be, hogy legyen miből válogatni, hiszen mégis csak egyszer lesz tizenhét éves az ember. Vettem Sav-A-Juj cukrot, mentaegeret, karamellás pókhálót, üst tortát, csokikondért, csokibékát, csokicsontvázat, csokipálcát, robbanó bonbont, tökös derelyét, cukorpennát, cukros mandulát. Ezeket is mind lekicsinyítettem, és csak utána indultam megszerezni Regnek az igazi ajándékát. Igazából addig nem is tudtam mit vegyek neki, de aztán megláttam valamit a kirakatban, amiről egyből ő ugrott be, így végül is az ajándéka is hamar meglett.
Tehát amint végeztem a bevásárló körutammal visszamentem a kastélyba és azon belül a szükség szobájába, ahol minden beszerzett dolgot lepakoltam. Most pedig eljött az idő, hogy megkezdődjön az igazi hadművelet: a szobába kell csalogatnom Regulust. Szerencsémre, elég hamar megtalálom, a klubhelyiségben, ahogy éppen pár griffendélessel diskurál. Felveszem a legkomolyabb arcomat, majd odalépek hozzá. - Öcsi, most velem kell jönnöd. Vészhelyzet van. – Mondom komolyan, majd mit sem törődve a válaszával és a többiek kíváncsi tekintetével, megragadom a testvérem karját és már magam után is kezdem vonszolni. Ha nem áll ellen, de szerintem a meglepetés ereje, az én oldalamon áll. Így érek vele a szükség szobájához, az esetleges kérdéseire, szűkszavúan, és kissé füllentve válaszolva, majd kinyitom a megjelent ajtót és ha tudom, akkor belököm rajta, mielőtt észbe kaphatna.
Kezdőlap 
Szomb. Márc. 26, 2016 10:07 pm by 
