Regulus Black

Regulus Black... Rólam egyféle kép jelenik meg, ha a nevemet hallják, mert ugyebár szinte mindenki ismerem. Mintadiák, aki a társasági életben könnyen mozog. Nagy a szám, ha kell. De hallgatni is tudok, ha kell. Minden hülyeségben, buliban benne vagyok. De első a tanulás. A kviddics az egyetlen dolog, amikor minden feszültséget levezetek. Annyira humoros, amikor mindenki mondja nekem, hogy ugyan már, ismerlek. Dehogy ismertek... Én csak magamban mosolygok ilyenkor. Nem tudja senki, milyen súlyok nehezednek néha a vállamra.

A  kapcsolatom a bátyámmal mindig jó testvéri volt. Noha ég és föld vagyunk. Ő a megtestesült lobbanékonyság, én pedig a józan ész. A szüleink ha akarnának sem tudnának minket egyformán szeretni. Más és más elvárásokat gurítanak elénk. Siriustól elvárnák, hogy elsőszülöttként gondolja komolyan mindazt ami a családdal kapcsolatos. Én pedig.. lehetőleg vigyem többre, ha már ő lusta disznó. Mert ezt tapasztalom otthon, tőle is sok az elvárás, mégis rám vetítik ki mindazt amit meg szeretnének valósítani. Komoly felfogású vagyok, mindig is korábban értem a kortársaimhoz képest. Ezt az arcom senki nem ismeri, ahogy a családi hátteret sem. Olyan arcot mutatok, amilyet szeretnék. Ha kell akkor humoros, ha kell akkor arrogáns, igazából annyira egyik sem vagyok. De törekszem arra, hogy minél több emberrel jó ismertséget alakítsak ki, ki tudja mit hoz a jövő és nekem komoly ambícióim vannak. El sem tudnák sokan képzelni mennyire. Szívesen olvasgatok, fejlesztem az ismereteimet. És mindent megteszek a céljaim érdekében. A prefektusi ambícióim minden évben újra és újra előtérbe kerülnek. És többnyire teszek érte, hogy elnyerjem.

Én és a lányok... Valahogy nem tudom sosem komolyan venni őket. Tudod az az érzés, amikor ott vannak, nem esik nehezedre egyet-kettőt felszedni és sosem találsz olyat, amelyikkel pár hónapnál tovább bírod. Nem vagyok az a hűtlen típus. Ha nincs senki, az más kérdés. De minden egyes kapcsolat magával vonja a kérdést, ez vajon elég erős lesz és elég komoly? Komolyan tudom venni a lányt, vagy a következő is csak a megszokott mindennapi problémák mögé lát be? Vajon van olyan, amelyik kellőképpen érett ahhoz, hogy én is komolyan vegyem? Jó kérdés. Majd talán a következő... ahogy mondani szoktam.

Ami engem szórakoztat az abszolút ahogy szemlélem az embereket. Bizony, szeretem ám őket tanulmányozni, kiismerni, a következő lépésüket előre látni és előttük járni. Ezt az út a sikeres élethez, amiről tudom, hogy sosem volt egyszerű és mindig akadályokkal van kikövezve. Néha meglepődök magamon is mennyit változok évről évre. Mennyire más a felfogásom tavalyhoz képest, amikor még csak azon törtem a fejem, hogy mennyire legyek sikeres és ezt hogy érhetném el. Már rég messze látok és hosszú távon gondolkozok. Van eszem, ezt használom is. Higgadt, józan felfogású vagyok. A bátyámat is néha én fogom vissza. Hogy vannak-e félelmeim? Vannak. Elbukok, valami nagyon csúnyán visszasül. Általános dolgok ezek nem? De aki elvárásokkal szemben áll az tudja milyen jelentős dolgok ezek. Én is tudom. Talán ezért vagyok ilyen, amilyen. Kevés barátot tartok közel magamhoz. Annál több havert, akik felé sosem leszek igazán őszinte.

Vajon te már gondoltál arra, mi rejtőzik a dolgok mögött? Hogy a világ miért olyan, amilyen? Hogy miért nem stimmel valami? Talán túl sokat foglalatoskodtam a történelmünkkel. De valami nem stimmel. Valami talán kitörőben van. Mindenki csak azzal van elfoglalva, hogy milyen jegyeket szerezzen, hogyan imponáljon másoknak, hogy növelje az egóját. Valaki rajtam kívül gondol arra, miért így működnek a dolgok? Mi lesz velünk az iskola után? Én sokat tűnődök. Talán túl sokat is...

Vége a meccsnek. Kikaptunk, pedig majdnem végig vezettünk. Aztán a cikesz előkerült és lefújták a meccset. A többiek szerint ez borzalmas pech volt, a többség már lehangoltan mantrázta, hátrébb kerültünk a mezőnyben. Bizony hátrébb. De ez nem a szerencsén múlott. Ha talán többet edzünk, vagy kicsit jobban összehangolódunk. Jó csapat ez, tele jó képességűekkel. Mégis ha nincs összhang, nem is álmodhatunk győzelemről. Én csak szimplán elfogadtam a vereséget. Majd legközelebb. Valószínűleg ma nem fogjuk szétverni a fél öltözőt örömünkben és valószínűleg utána sem lesz nagy ünneplés. Sebaj, van más is ami leköt. Mondjuk egy jó búfelejtő, többnyire inkább valaki.

***


- Te már megint levelet írsz? Komolyan elárulhatnád, hogy kinek. - ül az ölembe drága barátnőm. Engem momentán zavar, mert nem tudok tőle írni. Próbálom akkor már a karját a nyakamba akasztani, hogy lássak valamit, majd folytatom.

- Nem árulhatom el. - hát jó, akkor játszunk titokzatoskodóan. Egy pillanatra rá sandítok, látom rajta, hogy olvassa. Nem igazán fogja érteni miről tart a diskurálás a levélben. És ez még nem is annyira lényeges.

- Ez így nem igazságos, nem akarod mégis elárulni? Vagy inkább... - elveszi az orrom elől, amire csak bosszúsan sóhajtok, elveszem a kezéből, majd ismét folytatni kezdem. Nem tetszik neki, ugyanis mocorogni kezd. Hagyom, hogy kiszálljon az ölemből, legalább tudom folytatni is a levelet. De nem sokáig. Pár pillanat múlva nem csak hogy elsétál, de beáll mögém és a nyakamat kezdi masszírozni. Ez mondjuk jól esik. De nem áll meg itt, a halántékomra húzza az ujjait, miközben a nyakamnál megérzem kerekded idomait. Nee, csak ezt ne. Nem fogja elterelni a figyelmem, még ha tudom, hogy de bizony nagyon is. Egy módot látok csak arra, hogy tudjam folytatni. Ha hamar túlesünk rajta. Közben már a fülcimpámra harap, mire komiszul elmosolyodok. Leteszem a tollat a félig már teleírt pergamenre és előre lendülök.

- Na te kis boszorkány, vess magadra.

***


- Szerintem nem így kellene megoldani. - dünnyögöm hosszan elgondolkodva, miközben Lilyre pillantok. Alighanem megfelelő vitapartneremre bukkantam, már ami a tanulást illeti. Igaz, fölöttem jár, mégis mint ha velem kifejezetten szeretné megvitatni azokat a dolgokat, amiben tökre eltér a véleményünk. Főleg ha tanulásról van szó. Mert mi másról lenne? Talán másra gondoltál? Nem, ő az a lány, akit sosem tudnék egy barátnál maximum többre elképzelni. Még csak barátság extrákkal sem. Pedig nem rossz, határozottan nem rossz. Van egy olyan sejtésem, hogy őt nem nekem szánták, de nem is baj. Én jókat szórakozok, amikor egy idő után mindig valami hülyeséggel foglaljuk le vagyis inkább vonjuk el egymás figyelmét.

***


- Hé te anyaszomorító pöcs, figyelnél rám? A lábad majdnem az orromba lóg. - ezek a családi sátorozás szépségei a kviddics világbajnokságon. Sirius sosem tud úgy aludni, hogy ne kerüljön valami idióta pozícióba, amitől meg tutira én fogok felébredni. Milyen jó, hogy nem mellette alszok a suliban. De akármilyen seggfej is tud néha lenni főleg a viselkedésével, én így szeretem ahogy van. Valószínűleg nem sok dolog tenne engem az életben taccsra, de azt hiszem valahogy nem tolerálnám a bátyám elvesztését. Hiába, az érzelmek nálam is tudnak dominálni. ég igazából én magam sem tudom ezek milyen mélységekig. De sosem úgy, ahogy azt mások látják. Ahhoz engem jobban kellene ismerni.Hallom a bátyám dörmögését valahol épp félálomban járva, majd fordul egyet. Sajnos nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy felébredek. Fogom a pulcsit meg valami nadrágot és kisétálok a sátorból. Annyira szeretem a bajnokságot, amennyire gyűlölöm is. Ez itt nem csak a sportról szól, itt már a polotikai érdekek is ütköznek, ahogy szokott az lenni minden nagyobb rendezvény esetén. Vajon miért itt lett most megrendezve? És miért jelenik meg ilyenkor annyi ember? Annyi fontos ember ráadásul. Valószínűleg mások is megköttetnek itt, nem csak a nyerésről szól. Van aki itt lesz szerelmes, van akinek itt megy tönkre az élete. És van aki majd elégedetten, tele zsebbel fog hazamenni. Mindig azt mondták, járjunk nyitott szemmel. Én így teszem. De néha vigyáznom kell a bátyámra, főleg amikor konok és önfejű.

Úgy döntök kis kör után inkább visszamászok kicsit sem picike kuckónkba és keresek valami kaját. Vagyis már erről lecsúsztam.

- Regulus, gyere segíthetnél tálalni. Mindjárt kezdődik az első meccs, addig pedig ezt itt mind le kell rámolni. - a reggeli már kész, apám a kezembe nyom egy dobozt, amiben az asztal gyakorlatilag minden hozzávalója megtalálható. Oké, akkor lássunk neki...

ELFOGADVA!

Nahát a kicsi Black, hála az égnek, hogy nem a bátyádra ütöttél, így nyugodt szívvel kedvelhetlek. Csak egy dolog, vigyázz a lányokkal, nehogy ők okozzák majd a veszted. Házad ezennel a HU... na jó nem szívatlak, tudod te nagyon jól. Irány a játéktér!