Black és Justine

Sirius és Justine

A folyosón rohantam végig, nem sok emberrel akartam találkozni, de elkerülhetetlen volt, hogy ne találkozzak bárkivel is ezen a napon hónapfordulja volt annak, hogy meghaltak a bátyáim. A folyosó végéhez érve lassítottam és felfelé siettem a lépcsőn. A Kövér Dámának megmondtam a jelszót. Körbe néztem senki sem volt bent a klubhelyiségben. Ez csoda volt.
Lehuppantam egy fotelbe és hagytam, hogy szét essek. Sírni már nem tudtam meg nem is akartam, csendes gyászba merültem.  Nem akartam egy rossz akarómmal se találkozni és tudtam, hogy sokan a hátam mögött kibeszélnek és sajnálkoznak. Nem akartam a szegény árva Justine lenni, de nem is akartam mindenki elől menekülni.
- Bárcsak valaki segítene rajtam. - sóhajtottam egy nagyot. Egy vigasztaló társ egy vigasztaló barát. A legjobb barátnőm éppen órán van így nincs senkivel sem megosztani a kételyeimet.  A ládát nem nyitottam ki, pedig tudtam találnék valami olyat, benne ami megnyugtatónak találnék. Hiába van a birtokomba, egyszer se mertem ki nyitni egyszer se nyitottam fel az örökségem ládáját. Mintha Pandora szelencéje lenne és ha felnyitnám el tűnne az utolsó fény is az életből. Féltem hozzá nyúlni mivel még mindig a Teszlek Süveg által említett versecske szólt a fülembe. Milyen tárgy milyen sorsom lesz? Hetedéves vagyok és még mindig nem tudom, hogy mihez kezdjek az életemmel.
Végig akartam sok mindent gondolni, de még mindig nem tudtam elképzelni magam sehol sem. Egész életemben bájitalokat keverni vagy gyógyítani vagy nyomozni vagy tanítani? Egyiket sem tudnám folyamatosan napi rutinnal csinálni.
Kétségekben voltam, hogy hova menjek tovább. Itt akartam maradni a Roxfortban.  Semmi mást nem tudtam. Most tényleg egyedül éreztem magam a világban, de valahogy mégis meg nyugtatott az a tudat hogy rám vigyázz a Roxfort és talán jobban, mint másokra. Elkezdtem végig gondolataimban azokat az eseményeket mikor az épület falai között biztonságot nyertem olyan kis apró dolgokat, amikről biztos voltam benne hogy az épület falaiban élő mágia tudta végig, hogy ki vagyok. Gondolataimba révedve a plafont néztem és elmosolyodtam.