Narcissa Black

Gyönyörű szőkésbarna hajtincsek keresztezik szív alakú arcomat, és kékeszöld szemeimmel kiegészülve, tökéletes kontrasztot alkotnak vékony ajkaimmal, és alabástromfehér bőrömmel. Az alkatom nyúlánk, átlagosan magaslok az emberek felé. A nyakam kecsesen ívelt, ahogy a testem egyéb részei is, a végtagjaim pedig arányosan hosszúnak bizonyulnak. Annak ellenére, hogy az alakom vékony, mégis kellően nőies vonásokkal rendelkezem, amiket igyekszek kiemelni az öltözékemmel is.
Általában testhez simuló darabokat hordok, enyhe, máskor nem sokat takaró kivágásokkal, ezek mellé pedig előszeretettel veszek fel térd fölé érő szoknyákat, és szoros nadrágokat. Szeretek magas sarkú cipőket a lábfejeimre húzni, a kiegészítőkért, leginkább az ékszerekért pedig teljesen odáig vagyok.
Ennek ellenére mégis szeretek naturális maradni, az arcomon csak pírt, és rúzst használok, illetve még a szemeimet szoktam kiemelni. Mindig erőteljes, mégis könnyed parfümillat leng körül, ha a kastély folyosóin vonulok. Ezekkel vonom magamra a társaim teljes figyelmét.

A Black család fekete báránya. Az iskola királynője. A szőke fürtös bestia. Találó elnevezések, nem is lehetnének találóbbak. Igen, én vagyok mind. Narcissa Black. Mit sem törődve mások véleményével foglalom el a Mardekár ház trónját, jobbomon az iskola királyával, akit testileg, és lelkileg is nekem szánt Merlin, vagy mégsem így lenne?, balomon az udvarhölggyel, az egyetlen lánnyal, akit közel igyekszem engedni hozzám. Mi hárman vagyunk a hierarchia háromszöge, mindenki más csak eszköz a kezünkben, vagy ellenség. Sokan vannak, akik nem szeretnek minket, főként engem, mert fel merem vállalni, aki vagyok, amire születtem egykor, és, amit a családom igyekszik megtiltani nekem. De nem vagyok egy könnyű eset. Nem érdekel, ki mit mond, mit tanácsol, csak megyek a saját fejem után, szánalmas pillantásokat vetve a társaimra, akik csak azt hiszik, hogy ismernek. Az, hogy látnak végigvonulni a kastély folyosóin, hogy hallják a gúnyos nevetésemet a Nagyteremben tartott vacsora alatt, hogy érzik a megvetésemet, amikor bravúroznak a Mugliismeret tárgy alatt, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ismernek engem. Csak a felszínt látják, a bennem rejlő mélységet nem. Az álarc az, amit nekik mutatok. Igen, lehet, hogy valójában ilyen vagyok, de mindennek megvan az oka. És én nem rejtem véka alá a természetemet, azt, aki vagyok, nem úgy, mint mások, az nem az én stílusom. Nem akarom, hogy elfogadjanak, nem akarok senkinek sem a barátnője lenni, csak azzá akarok válni, aki mindig is lenni akartam. Királynővé. Kislánykorom óta a figyelemre vágyom, mellette pedig nem enyészik el a hatalom sem. A sikert, és a csillogást pedig már meg sem kell említenem. Minden, ami én vagyok.

ELFOGADVA!

A triád kezd összeállni, reszkess Roxfort, nem lesz könnyű éved! Bár csak formaság, de házad a: MARDEKÁR! Irány játszani, kíváncsi vagyok meddig uralkodsz még!