Most komolyan? Házi feladatot kapunk, amit a Tiltott Rengetegben kell megoldanunk? Nem elég az unalmas tanórákat végigszenvedni, még a sötét erdőbe is kiküldenek minket, hogy feladatokat oldjunk meg? Nem egyedül ugyan, egy tanári kísérő társaságában, és direkt egy olyan évfolyamtárssal, akivel az eltelt évek alatt két szónál többet nem is váltottam még. Jobban örülnék neki, ha Walden, vagy Alecto lenne az, aki velem tart, de most kénytelen leszek megelégedni Lily idegesítő társaságával. Evans a Griffendél ház reménysége, nevezhetjük strébernek is, hiszen a pletykák szerint semmi sem érdekesebb számára, mint a poros könyvek olvasása. Én viszont el tudnék képzelni sokkal izgalmasabb helyzetet, ahelyett, hogy a rengetegbe vonuljak, és ne adj Merlin, letörjenek a frissen manikűrözött körmeim. Nem szívesen veszélyeztetem az épségemet, ha nem muszáj, így érhető, hogy egyáltalán nincs kedvem a tanár által kitalált hülyeséghez.
Pontban délután hat órakor kellene találkoznunk az erdő bejárata előtt, én mégis elkések. Direkt, szánt szándékkal várakoztatom meg a tanárt, és Lilyt, egy nőnek illik késnie, és én most megelégszem egy negyed órással, remélve, hogy talán megunják a várakozást, és nélkülem kezdenek bele a feladat megoldásába. Nagy öröm lenne a számomra. Csak sajnos ez az öröm el is száll, amikor meglátom Lilyt a fák mellett állni. Sóhajtok egyet magamban, majd kimért léptekkel mellé sétálok. - A tanár? - kérdezem köszönés nélkül, és felszegett fejjel nézek körbe. A kíséretünket sehol sem látom. Remek, talán tényleg meghallgattatnak az imáim, és a mai tevékenységünk elmarad. Mit meg nem adnék érte.
Lilynek írva
Lily Evans 7. évfolyam - Prefektus
Hozzászólások száma : 105 Join date : 2015. Jul. 20. Tartózkodási hely : London
Ezt nem hiszem el, kezdem elfogadni, hogy Remusnak reggel igaza volt mikor viccelődött velem, tényleg el vagyok átkozva. Már abból sejtenem kellett volna, hogy valami nem stimmel, hogy az ébresztő órám nem szólt, így bár időben, mégis később ébredtem fel, mint szoktam. Ennek természetesen kapkodás lett a vége, főleg a zuhanynál, mivel a lányok elfogyasztották az összes meleg vizet mire kiértem, így pedig villámgyorsan kellett végeznem, ha nem akartam tüdőgyulladást összeszedni. Eztán következett a ruhadarabok gyors felkapkodása, a könyvek bedobálása a táskámba, majd egy sportolókat is megszégyenítő sprint egészen a Nagyteremig. Persze nem is én lettem volna, ha nem épp az ajtóban vágódom el. Ráadásul a többiek már végeztek és szedelőzködtek mire odaértem, szinte minden elfogyott, épp csak két üres pirítóst sikerült felkapnom az asztalról mielőtt órákra indultunk volna. Nem semmi igaz? Hogy az unalmas rúnaismeret órákat és a Mardekárosok kötözködését ne is említsem. És erre mi teszi fel az I – mre a pontot? Narcissa Black és egy hülye feladat…
- Oké… türelmes vagyok… nem vagyok ideges… biztos… közbe jött nekik valami, talán a tanár épp a szőke ciklont keresi valahol a folyosókon vagy ilyesmi. Mit számít röpke negyed óra késés? – most tényleg, tényleg egy katicabogárkához beszélek, aki egy hatalmas levélen mászkál? Uram ég, lehetne ez a nap még ennél is rosszabb? Miért nem eshetünk már túl ezen az egészen és mehetünk végre a dolgunkra? Azt a nyüves feladatot holnapra le kell adni, azt pedig le merem fogadni, hogy Ms. „Nehogyletörjönafrissmanikűröm” kisasszony nem lesz túl nagy segítség, dolgozhatok helyette is. ARGH!!! Csesszék meg, inkább megcsinálom egyedül, leadom ez meg találja ki, hogy lesz jegye holnap!
Már épp indultam volna, hogy egyedül lássak neki a lény felkutatásának, mikor egyszer csak felbukkant a távolból az a bizonyos szőke hajzuhatag, egymaga. Remek, hol a prof? És ez a stílus… - Eddig azt hittem téged rángat ide a fülednél fogva a tükör elől… - idegesen túrok a hajamba. - Ilyen már tényleg nincs… a francba! Van ötleted, hogy most mi legyen Cicababa?
Éppen csak egy másodpercre vonom fel a szemöldökeimet a velem szemben megengedett stílusát hallgatva, majd mintha mi sem történt volna, nézek rá. - Nem találkoztam vele a kastélyban. És, ha megfogadsz egy tanácsot, talán neked sem ártana egy kicsivel többet állnod a tükör előtt. - válaszolom, gúnyos mosollyal az arcomon. Nem, mintha érdekelne, hogy mivel tölti az idejét a dohos szagú könyvek lapozása helyett, mindenesetre tényleg ráférne egy kiadós szépségkúra. Az után már nem is nézne ki ennyire unalmasan. Talán. A szemeimet forgatva hallgatom a hisztériáját, és csak miután még egyszer körbenézek, megbizonyosodva arról, hogy egy tanár sem tart felénk, fordulok felé. - Oké, ha már így alakult, mit szólnál, ha megfeledkeznénk erről az idióta feladatról, hagynánk az egészet a francba, és visszamennénk a kastélyba? - teszem fel neki a kérdést, amire reménykedve várom az igen választ, annak ellenére, hogy Evans ismeretének tekintetében nem tudom elképzelni, hogy a stréber hagyná, hogy egy ilyen incidens elrontsa a tanórán kívüli időtöltését. Mindenesetre én szívesebben tölteném a kastély falain belül a szabadidőmet, ahelyett, hogy kint szenvedek a rengetegben. Lennének ötleteim, amikkel elfoglalhatnám magamat, és mivel ebben nem csak a feladat, hanem a lány is nagyban akadályoz, kétlem, hogy ma túl kedves lennék vele. Már ha maradnom kell vele.
Lilynek írva
Lily Evans 7. évfolyam - Prefektus
Hozzászólások száma : 105 Join date : 2015. Jul. 20. Tartózkodási hely : London
Hát ilyen aztán már tényleg nincs! Nem elég, hogy képes negyed órát váratni engem annak hitében, hogy ráadásul még a tanár is itt toporog mellettem és mind a ketten csak őt hiányoljuk, most még van képe beszólni a külsőmre is? Esküszöm, menten leátkozom, azt a szőke szénaboglyát a feje tetejéről. De nem… nem adom meg neki azt az örömet, hogy idegesnek lásson, túl kevés ő ahhoz. - Tudod Cissa… lehet, hogy igazad van, tényleg több időt kellene töltenem a tükör előtt, neked viszont a könyvtárban vagy bárhol máshol, ahol a normális emberek tanulni szoktak, a tanárok ugyanis tudják, hogy nem csak a hajad szőke, hanem az is, ami odabent van… - bökök a homlokára - ezért írja más a beadandóidat. – gonosz kis mosoly suhan át az ajkaimon, miközben közelebb hajolok hozzá. - Tudom, hogy nehéz… de néha elgondolkodhatnál a döntéseiden és azok következményein. – vetem még oda, utalva ezzel a tényre miszerint a családja ellen fordult, hogy az egész iskola attól hangos micsoda kis kígyó és, hogy ez így nem lesz túl jó neki hosszútávon.
- Életed első jó gondolata Narcissa, gratulálok, kemény munka lehetett, de végül csak összehoztad. Én aztán nem gátollak meg, menj csak vissza, csinálj, amit jól esik, és holnap kapd meg a sokadik trollodat, hitványodat, tudom is én, én pedig megyek a dolgomra, nélküled úgyis gyorsabban haladok. – ezzel hátat is fordítok a lánynak és elindulok a rengeteg felé. Tudom, hogy tiltva van, hogy tanári felügyelet nélkül nem hatolhatunk be az erdőbe, mivel az tele van veszélyes lényekkel, Merlin tudja mikkel, ám a feladat holnapra kell, az idő pedig sürget, egyszerűen nincs más választásom. Mégis mi baj történhet, ha pár percre mégis bemegyek, míg megtalálom a kis lényt, amit vizsgálnunk kell?
A szemeimet forgatom a válasza hallatán, és igyekszem megőrizni a hidegvéremet. Az igazgató így sem tolerálta már néhány tettemet, ha most még egy kedves kis átokkal is megajándékoznám a lányt, akkor sem viszonyulna kedvesebben hozzám, így inkább csak magamban fújtatok egy sort, Evansnak meg csak a fintoraimat tartogatom, amikor a homlokomhoz ér. - Tévedsz, kedvesem. A beadandóimat nem azért írják mások, mert idióta lennék. Én csak kihasználom, és a végletekig kimerítem a lehetőségeimet. Kétlem, hogy olyan rosszul tenném ezt. - válaszolom neki egy, már émelyítően gúnyos mosollyal az arcomon. Komolyan, ha lassan nem érkezik meg a tanár, nem a mágikus lényt, hanem Evans tetemét vizsgálhatjuk majd meg. Amennyire cinikusan viselkedik most velem a lány, kezdhet reménykedni, hogy épségben megérkezzen majd a kastélyba, ha eltöltöttük együtt az idilli délutánunkat. Mindenesetre még csak egy apró látszatát sem mutatom annak, hogy az egyik utolsó idegszálamon táncol. - Semmi köze nincs senkinek a döntéseimhez. Se neked, Evans, se másoknak. Jobb, ha tisztában vagy vele, és nem foglalkozol más életével, még akkor sem, ha a tied ennyire unalmas. - rázom meg a fejemet, és az utolsó mondatnál megemelem a szemöldökeimet, és halványan kiül az arcomra a szánalom. Mellette pedig egy sötét mosoly is helyet foglal. - Nehogy véletlen valami bajod essen. Lehunyom a szemeimet, ingatom a fejemet, úgy hallgatom a sületlenségeket, amiket összehord. Nem válaszolok a mondandójára, felesleges lenne kifejtenem a véleményemet, inkább csak hallgatom, majd nézem, amint hátat fordít nekem, és a rengetegbe indul. Legszívesebben én is ezt tenném, csak a kastély irányába, mégis meggondolom magam. Nem kellene még rosszabbul teljesítenem az órákon, akármennyire is nem szeretném beismerni, a lánynak igaza van. - Várj meg. Még a végén házpontokat vesztek, ha hagylak egyedül megoldani a feladatunkat. - Lesz, ami lesz alapon, utána indulok. Talán túlélem a délutánt.
Lilynek írva
Lily Evans 7. évfolyam - Prefektus
Hozzászólások száma : 105 Join date : 2015. Jul. 20. Tartózkodási hely : London
Úgy látszik kettőnk közül nem csak nekem sikerült felhúznom magam, hanem neki is, még, ha akár csak én, úgy ő is igyekszik ezt palástolni. Van egy rossz hírem szöszi, piszok rossz színésznő lenne belőled, jobban jársz, ha nem váltasz szakmát. Ez alatt a néhány röpke év alatt mióta ide járunk, nem egyszer tűztünk már össze, mondtunk egymásra kígyót – békát, ám a dolog akkor fajult csak el igazán, mikor hátat fordított a családjának és ezzel ellenségeskedést robbantott ki. - Ó, így már mindjárt világos. Nem buta vagy, mint a föld, egyszerűen csak lusta, és kihasználod azokat, akik körülvesznek. Nem azért hagyod másra a munkát, mert nem tudnád elvégezni, hanem, hogy olyan fáradjon vele, aki kevésbé fontos, mint te. Mea culpa, én kérek elnézést Narcissa, ezennel megvilágosodtam. Tehát a fenti logika szerint órán mikor egy – egy tanár felszólít, csak azért nem válaszolsz, mert a hangszálaidat kíméled egy esetleges mandulagyulladástól vagy rekedéstől, nem pedig azért, mert gőzöd sincs róla, hogy mit kellene mondanod. Azért bámulsz bambán magad elé, mint valami kábult kerti törpe, mert azon gondolkodsz, mennyivel több hasznos dolgot művelhetnél ahelyett, mint hogy az ostoba tanároknak hagynád, hogy rabolják a drága idődet. - kicsit közelebb hajolok hozzá, mintha most ért volna a legnagyobb felismerés. - És azért hagyod, hogy miattad pontokat vonjanak le a házadtól, mert nektek már úgy is túl sok van. Eltaláltam? – a végére csak nem bírja ki, a gúnyos kis mosolyom csak felkúszik beszéd közben az ajkaimra, hiába igyekszem megőrizni a komolyságomat. Lehetetlen…
- Tudod drága Narcissa, egészen addig hidegen is hagyna a te elcseszett életed, míg nem bántanál olyan embereket, akik fontosak nekem. A lehető legkevésbé sem érdekelne, hogy milyen szánalmas társaságban igyekszel a fő hülyét játszani, és akárhányszor elvonulsz a folyosón, én is csak nevetnék a többiekkel, hogy a fejedet csak a vakolat tartja össze nem az értelem, de te ártottál a barátaimnak, és ezt senkinek sem nézem el. – állom a pillantását határozottan, a hangom pedig egyszeriben vészjóslóvá válik. - Jól vigyázz Cissa, mert én nem félek tőled akármennyire is meresztgeted a karmaidat, ha pedig eljön az ideje, ezt párbaj közben is meg fogod tapasztalni. – Pedig alapból nem szokásom fenyegetőzni, de ez az elkényeztetett kis perszóna egyszerűen az agyamra megy.
Hamarosan úgy döntök, nem is érdemes több szót vesztegetnem a lányra, sem pedig arra, hogy a tanárra várjak, egyszerűbb, ha egyedül megyek, úgy legalább nem hátráltat senki, és még bajba se kerülök, amiért esetlegesen türelmemet vesztve megtépem Őt. Hátra se fordulok, úgy indulok meg a fák közé, ám egyszer csak ismét meghallom Narcissa hangját. - Remek, tehát tovább boldogítasz. – sóhajtok fáradtan. - Ha már így alakult, essünk túl a dolgon minél előbb, annál hamarabb elköszönhetünk egymástól. Egyet értesz… partner?
A lány minden bizonnyal arra pályázik, hogy a muglik egy teljesen hasznavehetetlen találmányával - talán csipesznek hívják, vagy minek -, szaggassam ki a hajtincseit. Egyenként, és egyáltalán nem könyörületesen. Ha nem hagyja abba a véleményének kinyilvánítását, akkor előbb - és nem, nincs utóbb - megérik a dolog, még mielőtt ráébredhetne, hogy mire készülök. És nem úgy tűnik, mintha másodpercek múlva elhallgatna. Nagyon nem. Mielőtt felelnék a szavaira, egy kis szemforgatást is megengedek magamnak. - Drágám, nem kötelezek rá senkit sem, hogy megtegye. Legalábbis nem mindegyiket. Akár hiszed, akár nem, vannak, akik önmaguktól segítenek nekem, nem pedig azért, mert kényszerítem őket. Kihasználom a segítségüket, igen, ha megtehetem, hát miért ne tenném? - vonom meg a vállaimat, egy gúnyos mosoly kíséretében. - Mellesleg. Nem vagyok akkora idióta, mint, amilyennek te gondolsz, kedvesem. Rengeteg erőfeszítést tettem már a vágyaim érdekében. Olyan dolgokat tettem már meg, amit te még csak sejteni sem sejthetsz, nemhogy megérthetsz. És azokhoz bizony nemcsak kurázsi kell, hanem ész is. Remélem neked is van mindkettőből elég. - nézek rá egészen közelről. Nagy sóhajjal engedem ki a levegőt. Kimondottan idegesít, hogy ez a perszóna a családommal hozakodik elő, amikor semmi, de tényleg az égadta világon semmi köze nincs hozzá. És hozzám se. - Jól figyelj rám, Evans. Nemcsak, hogy hozzám, de a családom egyik ágához sincs semmi közöd. Barátkozz csak a testvéreimmel, és az unokatestvéreimmel, mit bánom én. Így is, úgy is irritálsz. Viszont azt ne bizonygasd nekem, hogy tudod mi megy végbe az én, és a családom életébe. Te csak hallasz részleteket, mesélnek neked, de egyikőnk életét sem éled át. És soha nem is fogod. Ezért nyomatékosan megkérlek, hanyagold ezt a témát, mert, ismétlem, rohadtul nem vagy benne érintve! - emelem meg a hangomat a szavaim végére. Tényleg érik neki egy Cruciatus átok. Nagyon is. A szavaira nevetni kezdek. - Pedig jobban tennéd, ha félnél. Pláne, amennyire bizonygatod, hogy ismersz. Én nem csak az a szőke kígyó vagyok, akit idiótának titulálsz. Hidd el, sokkal több vagyok ennél. - emelem fel a mutatóujjamat, hangom pedig nem is lehetne ennél fenyegetőbb. Rendesen kihúzza a gyufát nálam a lány.
Kénytelen vagyok utána eredni a rengetegbe, még akkor is, ha nem fűlik hozzá a fogam. Amint utolérem, lelassítom a lépteimet. - Nyugodj meg, egyáltalán nem áll szándékomban boldogítani téged. - rázom meg a fejemet, miközben egyre beljebb sétálunk az erdőben. - Rendben van. Minél előbb szabadulunk meg egymás remek társaságától, annál jobb. - bólintok. Talán az egyetlen dolog, amiben tényleg egyetértünk. Percekig csak némán lépdelünk egymás mellett, mígnem a rengeteg belsejébe nem érünk. Megállok, és igyekszem felmérni a korántsem bizalomgerjesztő tájat. Evans felé sem nézve szólalok meg. - Akkor, hogyan kezdjünk hozzá?
Lilynek írva
Lily Evans 7. évfolyam - Prefektus
Hozzászólások száma : 105 Join date : 2015. Jul. 20. Tartózkodási hely : London
- Tudod édesem… - nyomom meg egy kicsit a jelzőt, hogy éreztessem vele, egyhamar tőlem nem várhat visszavonulót, épp ellenkezőleg, ha szükséges felveszem a kesztyűt, abban pedig szemernyi kételyem sincs, hogy a végén melyikünk járja majd meg jobban. Hiszek abban, amiben a legtöbb ember már nem, hogy előbb vagy utóbb, de a történet mindig Happy Enndel végződik, a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak pedig megbűnhődnek. Esetünkben Cissa a rossz, a kígyó, aki képes szétszakítani a saját családját az őrült nézetei miatt, ő az, aki annyi szenvedést okozott már másoknak, így neki kell végül veszítenie, nem feltétlen általam, de valaki egyszer diadalt arat majd felette. - Hallottam már azokról a bizonyos erőfeszítésekről, nem csak én, de az egész iskola… - nem bírom ki, halk kuncogás fog el, melyet aztán egy gúnyos, sajnálkozó mosoly követ. - Hatalmas áldozat lehet részedről mindig a megfelelő srác ágyába bújni tizenöt perc hírnévért, de tudod… én ebben nem látom sehol az agymunkát, max az ágymunkát. Most épp Macnair, aztán ki jön? Potter? Egy másik nagyszájú Mardekáros? Vagy rögtön már egy tanár, nehogy megbukj? Felétek az ilyen embert minek hívják? Eszesnek? Mert felénk egyszerűen csak prostinak. – érzem, ahogy szép lassan utolsókat rúgja már a türelmem, ha nem történik valami, hamarosan nekimegyek, és maga a jó isten se szedi ki a kezeim közül…
- Lehet, hogy nem tartozom a családhoz, őszintén manapság ezt inkább afféle áldásként tartom számon, mintsem veszteségként, de tudod, igenis sok közöm van a dologhoz. Sirius és Regulus a legjobb barátaim, sőt, már inkább testvér számba mennek, ahogy Medát is nagyon szeretem, Bellatrixal pedig fura módon semmi bajom sincsen, mert amikor nem vagy a közelében kifejezetten rendes. Őt még nem sikerült megmarnod te perszóna, ahogy a család többi tagját sem. Lehet, hogy nem vagyok egyikőtök helyében sem, de azt látom, micsoda fájdalmat élnek át miattad, és, hogy te, te ostoba liba mekkora veszélybe sodortad őket. Vagy ez eszedbe se jutott miközben épp azzal villogtál a haverjaid előtt, milyen sötét varázslatokat ismersz? Fel sem merült benned te szerencsétlen, hogy egy nap talán épp egyikük ellen kell majd használnod? – ez az ostoba némber sosem gondolkodik? Tényleg ilyen sötét lenne, vagy egyszerűen csak nem érdeklik a következmények? Teljesen eltűnt volna a lelkiismerete? - Ó, abban biztos vagyok, hogy sokkal több vagy ennél drágám… egy alamuszi, gyáva… – ám aztán hirtelen elhallgatok, az ajkaimra pedig szánakozó mosoly ül ki. - Tudod mit? Szót sem érdemelsz már, légy boldog. – fortyogjon csak a saját levében, nekem ennél fontosabb dolgom van, ezért is indulok a rengetegbe.
Néhány perc áldott csend után a lány ismét megszólal, legnagyobb örömömre azonban csak a feladat a téma, így bár nem fordulok felé, mégis válaszolok. - Tartsd nyitva a szemed, a prof szerint nem kell bemennünk túl mélyen, anélkül is rá lehet bukkanni egyre. Csak ne csapj zajt, azzal elijeszted. Utána megfigyeljük, hogyan táplálkozik, hogyan viselkedik, ilyesmi. Talán még a kicsinyeire is rábukkanunk és azokról is írhatunk.
Kezdőlap 
Szomb. Márc. 26, 2016 10:07 pm by 
