When a magical creature escapes - Corvi & Sirius

I love all the

DIRTY TRICKS & TWISTED GAMES

You play on me...

Igazából a legendás lények gondozása órát mindig is szerettem. Csak most egyszerűen képtelen vagyok odafigyelni az óra tananyagára. Legszívesebben lefeküdnék a hívogató, és eléggé puhának látszó fűre, hogy egyszerűen csak elaludjak. Már megint nem tudtam aludni, ami mostanában egyre gyakrabban előfordul. Senki ne kérdezze, hogy miért, hiszen kellőképpen lefárasztom magam napközben, és hiába: amikor lefekszem, az ágyba csak forgolódok, míg végül az lesz a vége, hogy leosonok a konyhába és eszek, vagy iszok valamit. Vagy éppenséggel kellemesen eltársalgok a házimanókkal.

Szóval a lényeg az, hogy eléggé álmos vagyok, így pedig oda sem figyelve veszem a kezembe a crupot, ami egy az egyben egy kutyára emlékeztet. A villás farkától eltekintve. Fogalmam sincs, mi a feladat, így egyből Lily tekintetét kezdem keresni, hátha lesz olyan jó, és gyorsan elmagyarázza nekem. De már nincs időm rá, ugyanis a kis lény hirtelen elkezdi a taláromat rágcsálni és nagyon teper azért, hogy megszerezzen valamit.
- Hé, állj le. – Húzom el magamtól. Farkasszemet nézünk. A kis dög rám hunyorít, majd mielőtt észbe kapnék, kiugrik a kezemből és szélsebesen elnyargal a kastély felé.  Hát ilyen nincs.
- Visszahozom, professzor! – Kiáltok a tanárnak, majd mielőtt ő bármit is válaszolhatna, a kutyaszerű valami után iramodok.

Levegőt kapkodva érek be a kastélyba. Egy pillanatra megállok, hogy kiderítsem merre is ment ez a kis…, de nem kell sokáig gondolkoznom, ugyanis felborított páncélok követik az útját. Remek. Ezt most jól megcsináltam. Újra futva nekiindulok a nyomok után, és épp akkor érem utol, amikor hirtelen ráugrik egy szőke, hollóhátas lányra.
- Szállj le róla! – Kiáltok a lénynek, de ő nyilvánvalóan süketnek tetteti magát, és elszántan kutakodik a lány egyenruhájában. Mikor közelebb érek és látom a hollóhátas arcát, természetesen úgy már megismerem. Emilia, az évfolyamtársam. Igazából nem sokat beszélünk, csak az órák keretein belül találkozunk. Nekem mindig is kicsit… túl komolynak tűnt.
- Bocsi, elszabadult. Nem sérültél meg? – Kérdezem, miután sikeresen lehámoztam róla a crupot, aki most megint az én taláromat kezdi szaggatni. Csak akkor nyugszik le, amikor megtalálja nálam azt a pár galleont, amiket mindig a zsebemben hordok vész esetére. De mire idáig jut, a taláromnak már most el kellene egy jó kis szabászati bűbáj.

Sirius

Black

I love all the

DIRTY TRICKS & TWISTED GAMES

You play on me...

Most hogy látom, tele van pakolva könyvekkel, és ez tőle nem is igen meglepő. Szerencsére az a dög nem verte ki a kezéből a köteteket, így ebből legalább nem adódik probléma, ráadásul a crupot is sikerül hamar visszacsempésznem magamhoz. A kutyához hasonlatos állat, most éppen teljesen elégedett a galleonjaimmal, így egyelőre most nyugton van. De nem tudom, ez meddig fog még így tartani.
- Nem... nem így terveztem. Különben is erről az óráról nem szeretek lógni. Csak most így alakult. - Vonogatom a vállamat.
- Nem nagyon figyeltem az órán és ez itt... - Bökök az állat felé - Elszabadult. Csak utána jöttem. Elvileg vissza is kéne mennem az órára, de... pár perc múlva amúgy is vége lenne, és semmi kedvem hallgatni a tanár fejmosását, hogy miért nem vigyáztam jobban. - Mondom morogva. Közben megsimogatom a crup fejét, aki el is kezdi csóválni a villás farkát.

- Na és te? Hogyhogy itt mászkálsz a folyosón egy halom könyvvel? Lyukasórád van? - Érdeklődöm, hiszen róla egyáltalán nem feltételezném, hogy bármilyen órát is ellógna. Bár nem is ismerem túl jól.
- Ha gondolod, segítek cipelni. - Ajánlom fel. Ez még mindig jobb lehetőség, mint visszamenni meghallgatni az unalomig ismert lemezt, hogy mennyire felelőtlen vagyok és blablabla. Már tényleg baromira unom. Ha beleegyezik, akkor átveszem tőle a könyvek háromnegyedét, a másik kezemben pedig továbbra is szorosan tartom a crupot, nehogy megint megszökjön, különben végigüldözhetem az egész kastélyon. Akkor pedig már nem csak a legendás lények gondozása tanárral gyűlne meg a bajom, hanem a gondnokkal is, hiszen már így is elég pusztítást végzett a páncélokkal.
- Különben pedig mi a helyzet veled? Gondolom tanulsz folyamatosan a RAVASZ-okra. - Nem is értem ezt miért kérdeztem meg, mikor ez annyira evidens dolog.

Sirius

Black

I love all the

DIRTY TRICKS & TWISTED GAMES

You play on me...

Miközben hallgatom Corvi válaszát, továbbra is nagyon elvagyok a kis lénnyel. Általában tényleg nincsen semmi gondom a legendás lények gondozása órákon, szeretem az állatokat, még ha ezt igazán nem is nézné ki belőlem senki, és jól is bánok velük. Igazából mindig vágytam valami más háziállatra is, ami nem bagoly, mert baglya szinte minden egyes diáknak van. El tudnák képzelni magamnak egy kutyát – na vajon miért? -, de bármilyen más, nagyobb háziállatnak is örülnék. Mint például ennek a crupnak is. Kár, hogy engedélyhez kötött a tartása…
- Ó, így már érthető. Ilyenkor jó, ha szorgalmas az ember, és már ismeri az óra tananyagát. Velem ilyen biztos nem fordulna elő. – Vigyorgok rá a lányra és újra megsimogatom a crupot, aki egyre jobban elhelyezkedik a karjaimban és láthatóan nagyon is élvezi a helyzetet. Akkor meg pláne, mikor Corvi is közelebb lép és ő is megsimogatja. Merlinre esküszöm, hogy a kis dög, tiszta elégedett fejet vág a dolgok ilyetén alakulása miatt. Hát ez hihetetlen.

- Igazad van. Nem lenne jó, ha a könyvtári könyveket megdézsmálná. – Bólintok Corvi szavaira.
- Szívesen elkísérlek, és köszönöm, hogy visszakísérsz az órára. Így tulajdonképpen úgy érzem magam, mint egy rossz gyerek, akit a nővére fülön csípett és most visszaviszi a tanárhoz. – Nevetek fel, persze csak elviccelem a dolgot, hiszen Corvi amúgy is fiatalabb, mint én, ha jól emlékszem. Nem lehetek benne biztos, hiszen lehetetlenség az összes évfolyamtársamnak a születésnapját észben tartani. Regulusnak is mindig emlékeztetnie kell, ha valakinek a születésnapja közeleg, pedig ez nem jelenti azt, hogy nem törődök az illetővel, egyszerűen a számok nem nagyon maradnak meg a fejemben. Ezért is nem vettem fel a számmisztikát, amikor lehetőség lett volna rá.

- Ne aggódj, eszem ágában sem volt betenni a lábam a könyvtárba. Mint talán te is tudod, nem vagyok valami visszajáró vendég. – Mondom mosolyogva, aztán figyelem ahogy a lány belép az ajtón, majd visszafordulok a kis lényhez, aki megint mocorogni kezd. De hiába minden erőfeszítése, szorosan tartom, hogy még véletlenül se szabadulhasson el újra. S miközben így figyelem a kis kutyára emlékeztető lényt, egy ötlet kezd körvonalazódni a fejemben. Ugyan a karácsony még messze van, de addigra biztos be tudok szerezni minden engedélyt, és meg is tudom venni Lilynek a crupot. Biztos örülne neki. Legalábbis remélem. Ha meg nem örül, akkor majd megtartom én! Mindenesetre, szerintem ez egy tökéletes karácsonyi ajándék lehetne a számára. Amikor ez az ötlet már szöget ütött a fejemben, Corvi vissza is tér, így újra rámosolygok.
- Ez gyors volt, és persze, mehetünk. – Én is elindulok, az ő sétatempójához idomítva a saját lépteimet.
- Amúgy én óra után, azon gondolkozom, hogy beugranék a konyhába, harapni valamit. Neked lenne kedved hozzá? – Mégis csak jobb társasággal menni, mint egyedül.  

Sirius

Black

I love all the

DIRTY TRICKS & TWISTED GAMES

You play on me...

- Akkor egyre gondoltunk. – Mosolygok rá a lányra, mikor igent mond a konyhai kitérőnkre. Mindig is szerettem a konyhában lógni, mert olyan kis meghitt tud lenni azzal a rengeteg házimanóval, akik lesik az ember minden kívánságát. Csak kérned kell, és már rakják is eléd a dolgokat. Szerencsétlen manók, már nagyon ismernek engem, mivel tényleg gyakran látogatom meg őket egy-két falat reményében… mivel imádok enni, azt hiszem ez egyáltalán nem meglepő. Tovább sétálunk a folyosón, kifelé tartva a birtokra, hogy a crup, végül mégis a megfelelő helyre kerüljön, de a számításainkat alaposan megakadályozza az egyik elsiető diák. Mivel nem számítok arra, hogy Corvi nekem fog esni, így én is elterülök, az eddig pedig biztonságosan szorongatott crup pedig kiszabadul. Remek. Most megint kergethetjük végig a fél iskolán.

Sóhajtva én is felkelek, miután Corvi pattant, és elrohant, majd én is futásba kezdek, így pedig hamar utolérem őt is, meg a kis lényt is. Jó kondiban vagyok.
- Nem szívesen használnék rajta varázslatot, úgyhogy először próbáljuk meg a nélkül becserkészni. – Pillantok rá Corvira, majd vissza a crupra, aki ijedten próbál valamilyen menekülő útvonalat találni.
- Eszembe jutott valami. Valamennyire azért mégis csak sikerült az órára figyelnem. – Mosolyodok el hirtelen, és már veszem is elő a zsebemből a pénzt. Habozás nélkül leguggolok és a kis lény irányába tartom a csillogó holmit. Erre a crup rögtön felfigyel. Mintha a szemei is megcsillannának, és egyből felém kezd araszolni, minden ijedtsége ellenére.
- Úgy látszik ez hatásos. – Vigyorgok rá a lányra.
- Rémlik az, hogy szereti az ilyen dolgokat. – S valóban. A crup már közvetlenül előttem van, és már csak egy gyors mozdulat kell, és újra itt van a kezemben.
- Mostantól, ha valaki nekünk jön, azt szétátkozom. Nem akarom az egész napot azzal tölteni, hogy crupra vadászunk. – De közben azért megnyugtatóan megsimogatom a lényt.  

Sirius

Black