Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)

Végre ki lehet szabadulni a kastély sötét rejtekéből és irány a friss levegő, bár mire végzünk a kviddics edzéssel körülöttünk nem lesz túl friss a levegő. A mezemet már reggel elpakoltam, így nem lesz élére simított ahogy szeretem, de ez csak egy gyakorlás, nem lesz túl nagy közönségünk, így belefér egy kis igénytelenség. Meg amúgy is, nem szépen kell festeni ilyenkor, hanem bele adni mindent amit csak lehet.
Nem szeretem az eligazításokat, főleg edzés előtt nem, mert szerintem semmi értelme ilyenkor. Az oké, hogy meccs előtt muszáj, a taktikai elemek meg már amúgy is évek óta a fejünkben vannak, felesleges hetente többször végighallgatni őket, többet érnénk a levegőben ezen idő alatt. nem is igen figyelek a szent szövegre, egy őrzőnek úgy is csak egy dolga van: őrizni a karikákat. Taktikailag úgy sem én teszek sokat hozzá a győzelemhez.
A seprűm legalább jó darab, egy Nimbus, sajnos csak két éves, mióta összevesztem a szüleimmel azóta nem igazán kapok semmit amit nem nélkülözhetetlen. A seprű meg pontosan ilyen. Na majd ha lesz saját keresetem tuti, hogy elverem az első fizetésem egy szuper seprűre. Addig viszont marad ez, de szerencsére nem kell sokat mozognom a karikáknál vele. Nincs jobb érzés, mint ahogy ellököm magam a földtől és az egyre hidegebb levegő az arcomat csapdossa. A hajam annyira nem szereti, mert kenhetek rá bármit teljesen szétmegy.
Támadó edzés van ma, van dolgom a karikák mögött. Annyit ugrálok a seprűn, hogy már-már elszédülök. Nem igazán fair, hogy öten támadnak rám egyszerre, még a fogó is. Pár jó védésem így is van, egy szavuk sem lehet, bár kapom be a gólokat rendesen. Ahogy egy kis szünethez jutok, amíg a következő alakzatot beszélik körbelesek a lelátókon. Sehol sem látom Corvit, pedig esküdözött, hogy kijön megnézni. Ismerve őt, lehet hogy simán ledobta magát a pálya széli fűbe és ott meg is találom. Imádom ahogy rám néz alig bírom mosolygás nélkül, de mire a szokásos kacsintásomat küldeném felé telibe lőnek egy kvaffal, pont a mellkasomon. Levegő után kapok, de közben rájövök, hogy inkább a seprű után kéne. Épp elkapom mielőtt lefordulnék, vagy fél percbe telik mire újra levegőhöz és egyensúlyhoz jutok. Mire visszanézek már látom, hogy nevet, így a középső ujjam mutatom neki, csak hogy tudja mennyire szeretem.
Még egy támadás fér bele, mire a megbeszéléssel készek, a gólt bekapom, már abszolút nem tudok koncentrálni. A többiek az öltöző felé veszik az irányt én finoman repülök a lány mellé, ahol simán landolok. Nem kockáztatok egy veszélyes manővert, mert aztán hetekig hallgatom tőle, hogy mennyire béna vagyok.
- Látom lejöttél. - jó most már vigyorgok, majd a röhögésért cserébe később szívom ki a vérét, meg ami most jön úgy sem fog tetszeni neki. - Gyere ugorj fel mögém, viszlek egy kört. Csak úgy finoman. - Újabb kacsintás. Finom leszek akár csak egy hegyitroll hímzés közben.

Miért nem tudom megállni mosolygás nélkül körülötte? Nem tudom mi van benne, de ha felül én jól fogok szórakozni. Nagyon is jól. persze ha nem landol a hamis gulyás a nyakamba, de bízok benne, hogy ennyit ki fog bírni. Csak egy kis adrenalin, hogy ellazuljon.
- Úgy védtem, mint ahogy te sosem fogsz tanulni: kiválóan. Amúgy kérdezd csak meg a klubhelyiségben, hogy a másik dologban épp hogy hasítok. Meg fogsz lepődni. - el is fordítom a fejem, főljön csak a saját levében én meg magamban tudok vihorászni.
- Tudom, de jó lesz ne aggódj. Csak meg akarok próbálni valamit. Bízz bennem. - bár ezt nem akarom hallani tőle, főleg nem ilyen őrült dolog előtt, de amit szabad nekem azt másnak már nem. Jó Corvinak igen, de maradjon csak a megszokott kis tudatlanságában mielőtt még nyeregbe érezné magát. Nem tudja, de itt én irányítok.
Ahogy felrepülünk behunyom pár másodpercre a szemem, egyszerűen jól esik az ölelése, még ha csak biztonsági érdekekből is történik. Mire kinyitom a szemem kicsit magasan vagyunk, de egy határozott mozdulattal a föld felé viszem magunk, de figyelek arra, hogy súly van hátul. Nem is kicsi amúgy, tudtam én, hogy éjjelenként nassol, mikor a könyveit bújja. Most már le se tudja tagadni.
- Ne nyavajogj, ilyen szélben nem is érezheted, csak bízz bennem és húzd le a fejed. - gyorsítok és megcélzőm a jobb szélső karikát. A szél már úgy süvít, hogy alig bírom nyitva tartani a szemeimet, de ahogy átrepülünk közte lassítok és gyors fordulattal a középsőn is átrepülünk. Ez eddig még nem nagyon sikerült, így egyszerre a kettő, általában túl nagyot fordultam, kellett a plusz súly. Elégedetten vigyorgok és az öltöző felé vezetem a seprűt, ahol finoman landolok. Azt hiszem ennyi izgalom elég volt neki, sőt inkább érhetett fel egy kínzással, bár nem tudhatta, hogy nem vagyok olyan biztos a dolgomban.
- Nem is volt olyan vészes nem? - ahogy leszállunk nyomok egy gyors puszit a homlokára jutalomként. Csak hogy ne panaszkodjon. - Ha bemegyünk lezuhanyozok és akkor már tényleg nem lesz okod panaszra.
Nincs kedvem a kastélyig így elmászni, meg amúgy is itt vannak tiszta cuccaim az öltözőben a többiek meg már sehol sincsenek, így nem zavar legalább senki.

Elindulok az öltözőbe, igen így már én is belátom, hogy nincs éppen rózsa illatom, meg ahgoy a szél fujdogál itt már fázok a földön. Pedig fent még hidegebb is a levegő, sose gondoltam még erre, hogy seprűn miért nem fázok ha szétizzadom magam. Biztos a sok adrenalin teszi.
-Előbb még is úgy ölelgettél, hogy még mindig fáj. - ezt még odabököm neki mielőtt benyitok az öltözőbe. Nem engedem előre, mert bőven mögöttem jön és inkább addig is ledobom a mezt meg a polót, meg a gatyát. Nem is gondolkodok, mert mindig ez az eljárás, utána esik le miközben iszok a kulacsomból, hogy Corvi is bejön és hát majdnem csórén állok előtte, úgyhogy inkább a zuhanyzók felé veszem az irányt., de a kérdése megállít. Tud időzíteni a csaj, pont az "ideális" alkalom a szerelmi életemet megvitatni.
- Talán féltékeny vagy? - semmi mosoly, semmi hülye kacsintás, ezt tök komolyan kérdezem. - Talán akad egy. - ezzel el is indulok fürdeni. Hagyok időt, hogy legyen ideje megrágni a csontot, rendes srác vagyok én. Elhúzva a függönyt konstatálom, hogy nem lett sokkal tisztább a zuhany, mint eddig. Nem tudom mi van mostanában a manókkal, de elég lazára vették a figurát. Lehet el kéne hívnom a miénket egy kicsit, hogy vágjon puccba egy két dolgot itt a kastélyban, mert ez néha már tarthatatlan.
Megnyitom a meleg vizet, kellemesen forrón, a törülközőm az akasztón hagyom és megbizonyosodok róla, hogy Corvi nem lát be, így ledobom az alsógatyám is és belépek. Imádom ahogy először éri a forró víz a hideg bőröm és teljesen libabőrös leszek, utána pedig elfog a kellemes érzés ahogy a testem felmelegszik. Telenyomom a kezem tusfürdővel és alaposan megmosom magam, nehogy ok legyen kint a panaszra. Hajamra is nyomok valami sampont, átdörzsölöm épp annyira, hogy a kesernyés szagot elvegye és azt is leöblítem.
- AARON! - szabályosan megijedek a kiabálástól, már húzom is el egyből a függönyt. Felkiáltok a fájdalomtól, el is csúszok a kabinban, de szerencsére nem ütöm be magam nagyon. Mire felnézek már kapom a következőt. Hát ez nem normális, eddig is tudtam, de most már biztos vagyok benne. Mire feltápászkodok össze se tudom számolni, hogy hányat kaptam, de elrugaszkodok és kiugrok a fülkéből, ha közel kerülök többet nem tud lecsapni. Gondolkodás nélkül a törölközőért nyúlok, és elsőre elkapom. Valamire mégis jó a kviddics a magán életben is: megment sok sok fájdalomtól. Utána a lányért nyúlok a derekánál felkapom és belépek vele a zuhanyzóba. A víz még folyik, ahogy beérünk el is engedem a szélénél, adok neki menekülési utat, bár így is vizes lett valamennyire, hiszen eleve én is az voltam. Csak most esik le igazából, hogy rajtam nincs semmi és így viaskodunk. Kicsit le is fagyok és belepirulok a jelenetbe.
- Ezt még többszörösen visszakapod! - csak hogy tudja mire számítson. Ne lepődjön majd meg mikor éles fájdalom nyilal belé a legvédtelenebb pillanatában.

Nem értem miért kell folyton sikítani, még a végén ránk jön a Varázsbűnüldözési Kommandó, mert azt hiszik valami kínzás történik. Vagyis történt, mert nekem még mindig sajog minden egyes találati pont, sőt ahogy körbenézem magam ki is pirosodott.
Elzárom a vizet és szusszanok egyet kihasználva a fegyverszünetet. Az én törölközőm is vizes lett, de elképzelni sem tudom, hogy ezt hogy hoztuk össze, de szerencsére nem túl vészesen. A szárítkozást még itt elrendezem, hogy ott már csak öltöznöm kelljen. Elég későre járhat, lassan vissza kellene érnünk a kastélyba ha nem akarunk büntetést a nyakunkba. Meg így edzés után szívesen elnyújtóznék az egyik kanapén a klubhelyiségben.
Magam köré nem tekerem, egyrészt újra vizes leszek, másképp amúgy sem jött nagyon zavarba attól amit látott. helyette zavarba jöttem én is, érzem, hogy még mindig ég a fejem a pirulástól, visszafele legyezem magam, de annyit ér, mint halottnak a csók. Azért körbeszaglászom magam az úton, de már illatozok, mint a tavaszi rózsa, úgyhogy nem lehet ok panaszra.
Ahogy odaérek a szekrényemhez rögtön magamra kapok egy gatyát és pólót. A talárommal már lassabb vagyok, csak nem lejtek táncot neki pucéran. Vagyis most még biztosan nem.
- Hát csak tudod nem sokan ütnek agyon zuhanyozás közben egy törölközővel. Ebben is egyedi vagy. Meg úgy sok mindenben. - kacsintás, mint mindig és hárítás is egyben. Nem ismerhetem be, hogy zavarba jöttem, mert egy lány ruha nélkül látott, nem tenne jót a hírnevemnek. Az a jó, hogy a sok hülye liba mindig félreértelmezi ezeket meg belemagyaráznak mindent. Corvi pontosan tudja mit miért csinálok, úgyhogy érti hogy ez most a komolyan is gondolom amit magyarázok és nem a jaj de kis aranyosan hülye vagy kacsintás.
Félúton a talárfelvételnél kapcsolok, hogy tiszta víz lett így inkább megállok vele.
- Kell a talárom amíg visszaérünk? Vagy inkább terítsük magunkra visszafele? Elég csipős már az idő. Meg van a táskámban még egy tiszta póló is ha gondolod. Nem szívesen látogatnálak a gyengélkedőn.  -illetve látogatni látogatnám, nagyon szívesen, de azért jobb helyen is el tudnánk ütni az időt két házi feladat között. Egek meddig fürödtem? Mikor bejöttünk még csak alkonyat volt éppen, most már kezd teljesen besötétedni.
Ránézek és így csapzottan, vizesen is jó ránézni. Valahogy mindig jó ránézni.

Ki a fene érti ezeket? Gondoltam legyen egy kis romantika vagy valami, ha már mindent látott belőlem és egymásba karolva, ölelkezve felsétálhatunk a kastélyig de nem. Még hogy a fiúk nem veszik a jeleket, komolyan hihetetlen. Pedig aztán Corvinak nem kell elmagyarázni magam, úgy is mindig tudja, hogy mit gondolok komolyan és mit nem.
- Sietünk ne aggódj, már amúgy is éhes vagyok. Tudod az izmaimat táplálni kell. - edzett test sokat eszik. Főleg ilyen izgalmak után, hogy a tusolóban akarnak meggyilkolni. Bármi mást el tudnék képzelni ahol eltesznek láb alól, de pont ott és pont az aki.
Fura hogy a kastélyig vezető út csendes telik. Ilyenkor normál esetben legalább szívjuk egymás vérét a kastélyig, vagy épp párbajozunk egyet vagy csak simán nevetünk egy jót. De most semmi, még egy mukkanás sem. Pedig valamiért én sem akarok megszólalni és ő sem. Talán rájött, hogy zavarba jöttem és most ezzel kér bocsánatot. Amúgy meg ha ő látott ruha nélkül majd nekem is jár egy kör. Bár nem igen tudok elképzelni ilyen helyzetet jelenleg. Ha csak én nem török rá egy gyilkos fegyverrel zuhanyozás közben.
- Figyelek. - olyan hangon szól ahogy eddig csak ritkán. A komoly hangján. Corviról sok minden jut elsőre eszembe, de a komolyság a legkevésbé. Most vagy nagyon nagy szidást kapok vagy kioszt a csajok miatt vagy tényleg nem tudom. A szívem egyre szaporábban ver, kicsit megijedek, hogy mi fog következni.
Lenézek rá, olyan kis édesen áll ott a komoly arcával, ilyenkor igazán meg tudnám zabálni. Semmi hiszti, semmi vicc, semmi élcelődés, ilyenkor vagyunk igazán Ő és Én. Már majdnem kidülled a szemem úgy figyelem, hogy most akkor mi lesz ebből, de a nagy semmi. Menjünk? Ehhez kellett a nagy színpadi dráma? Édes istenem.
Kicsit lefagyok és csak méterekkel indulok utána. Meg akarom kérdezni tőle, hogy ez most mi volt, mert nem szokott ilyet csinálni, legalább is eddig még nem csinált.
- Aaron! Gyere mutatni akarok valamit. - Lou az egyik griffendéles liba, mielőtt szólnék, hogy rohadtul nem érdekel már a barátnőjével fogják a kezem és húznak az asztaluk felé. Hátra aztán előre nézek, de Corvit már sehol sem látom, pedig a Roxfortban nem lehet hoppanálni, ötletem sincs, hogy merre veszett el. Lehet csak kiment a mosdóba, vacsoránál akkor biztos megjelenik, hiszen mondta, hogy éhes.
Meghallgatom amit kell, majd az éhségre hivatkozva a Hollóhát asztalához megyek. Utálom a nagytermet mert csakúgy tudok végigmenni rajta, hogy szia, hello, hali. Fene a nagy népszerűségembe, lehet felveszem valaki alakját százfűlé főzettel egy napra, hogy nyugtom legyen.
Úgy helyezkedek az asztalnál, hogy Corvinak maradjon hely mellettem, egy ekkora csata után úgy illik, hogy megüljük a tort és koccintunk a győzelemre. Remélem visszajön és nem durcizott be valamin megint.
Hogy ki a győztes azt viszont szerintem egyikünk sem tudja.

Megint jól tele ettem magam, de abszolút magányosan. Hova tűnhetett ez a lány, fogalmam sincs, gondolom eszébe jutott még valami fontos és elrohant a könyvtárba. Majd elkapom fent a klubhelyiségben, mert amit a bejáratnál mondott az olyan fura volt. Meg kéne ezt beszélni, de az is lehet, hogy csak belemagyarázok itt olyanokat amik nincsenek is ott.
Kérek szépen egy használati útmutatót minden lányhoz, bár félek nem lenne elég időm elolvasni őket a vastagságuk miatt.
Egyedül indulok a klubhelyiség felé, igyekszem észrevétlen maradni, nem is figyelek semmire és senkire sem csak nézek ki a fejemből, hátha meglátom Corvit az úton. Ilyenkor szeretem, hogy a tökmagok fölé nőttem már pár fejjel és könnyedén átlátok felettük. Már közel járok, mikor az egyik furdulóban csak egy kezet látok és azt, hogy behúznak egy alig világított zárt sikátor részhez.
A pálcámért nyúlok, de ismerős hang szólít meg, így megnyugszok.
- Mi lenne ha ma kicsit később mennél a klubhelyiségbe? - Lou a Griffendéles. Hát ezek tényleg mindenre képesek. Úgy lesokkolódok, hogy alig jön ki hang a számon.
- Nem értelek... - teszem a hülyét, bár most úgy is érzem magam. Egyre csak közelít és ahogy átkarol még menekülni sem tudok. Gáz egy helyzet, ha most megfutamodok akkor még a végén gonosz pletykákat kezd rólam terjeszteni vagy hogy félek a lányoktól.
- Dehogynem értesz. - elmosolyodik és mire kimondja az utolsó betűt már már az ajkaimon érzem a lehelletét és mire kinyitnám a számat, hogy bárhogy kivágjam magam már megcsókolt. Szabályosan fel akart falni a kezei pedig felfedezőútra indulnak rajtam miközben én levegőt is alig kapok. Nem mondom helyes lány, de esze az semmi.
Mielőtt a lentebbi kényes pontjaimhoz jutna elkapom a kezét és finoman ellököm magamtól.
- Ezt szerintem inkább hagyjuk jó?- nem érdekel mit fog mesélni a barátnőinek, bár reménykedek benne, hogy ha nem jött össze amit akart semmit. Remélem ez után kicsit alább hagy a próbálkozásokkal, bár legbelül tudom, hogy csak még elszántabb lesz. Biztos azt hiszi adom az elérhetetlent, közben meg oda vagyok érte. Hát nem.
Mielőtt még replikázhatna azzal a lendülettel ott is hagyom. Nincs már messze a klubhelyiség, ez esetben a menedékem, közben elgondolkodom, hogy ehhez kellett önuralom, hogy így ellökjem. Azért el lehetne vinni egy-két körre szó se róla.
Mire beérek kicsit lenyugszik bennem a tűz, körbenézek de Corvi itt sincs. Biztos elfelejtett valami házit, felfutok az átváltoztatástan könyvemért és visszatérek a meglepően üres klubhelyiségbe. Biztos ma mindenkit sötét lyukakba húztak be egy kis romantikára, úgy látszik másoknak hosszabb mulatság adatott.
Valahogy nem tudok figyelni az eltüntető bűbájokra, a félhomály és a fekvő helyzet álomporral tette tele a szemeim és a testem kényelme csak dobott a dolgon.
Nem aludtam túl mélyen, ahogy emlékszem nem is álmodtam semmit. Olyan ritkán álmodok, talán izgalmas a való élet.
Valami motoszkálásra ébredek, kitörlöm a szememből az álmosságot majd felülök a kanapén. Corvi. Hát ez szép már köntösben van én meg még mindig a kissé vizes cuccban fetrengek itt. Elég késő lehet, mert már senki sincs sehol.
Elmosolyodok, végre megvan.
- Hát te hol jártál? Könyvtár? - felállok én is és közelebb megyek hozzá, mikor látom, hogy teljesen elkenődött a sminke. Vagy sírhatott vagy csak nagyon sietve mosta le, mögötte egy csomó kaját látok, ez mondjuk lehetett a sietség oka. Úgy döntök nem veszek tudomást a dologról, meg ki tudja egy lány miért sí ha sír, az általános tapasztalat, hogy úgy is csak annyit közölnek az ember fiával, hogy semmin vagy csak úgy. Csupa értelmes ok.
- Ami a nagyteremnél történt az egy kicsit fura volt. Vagy mit akartál mondani? - közelebb lépek hozzá, úgy is csak ketten vagyunk és halkan suttogom el a szavakat, hiába üres a terem senkire sem tartozik, hogy mit beszélgetek éjjel a legjobb barátommal. Most már biztos vagyok benne, hogy sírt, de ki fogom kényszeríteni a választ, most úgy sem tud elfutni meg eltűnni. Elég hülyén is venné ki magát, ha édeskettesben vagyunk és észrevétlenül meglóg.

Egészen eddig a fejünket szellőztettük a kviddics pályán meg a visszaúton is. Ennek a lánynak valahogy sosem elég semmiből. Jó van igaza én sem szeretem az esti tömeget, néha nagyon be tudok sokallni. Ráhagyom a dolgot inkább, még ha sántít is a dolog főleg azután a furcsa helyzet után nem kötözködök. Késő van már a felesleges körök lefutásához, holnap meg majd zombi üzemmódba kapcsolom magam megint.
Pirulás. De aranyos így is még elkent sminkkel is. Biztos vagyok benne, hogy ezt nehezen nyögte ki. Én is nehezen mondanék neki ilyet, mármint ha még tanács kérés is, főleg beismerni, hogy "szeretem".  Megborzongok a szó hallatán, mert még sosem használtam. Nem vagyok az érzelmes dolgok nagymestere se a családban se amúgy. Legkisebb gyerekként mindent kaptam csak a szeretlek szót nem. Félek tőle egy kicsit.
ugyanakkor a féltékenység is egyből elkap, meg sem tudom magyarázni magamnak, hogy miért. Ránézek és a torkomban érzem a szívem dobbanásait, a nyaki ereim úgy érzem mindjárt kirobbannak a helyükről. Szabályosan zavarba jöttem, pedig palástolni akarom a dolgot. A legjobb megoldásnak azt látom, hogy félrenézek egy pillanatra. Szerencsére hagyott ledöbbenési időt, amíg a kanapéra ül, ezzel együtt gondolkodni is tudok. Körbenézek még egyszer a helységben, hogy biztosan nincs itt senki. A kanapé felé indulok én is és Corvi mellé huppanok olyan látványosan, ahogyan csak lehet.
- Tudod a legegyszerűbb ha megmondod neki a dolgot. Vagy is így a legcélszerűbb. Tudod nekem is van valaki aki nagyon-nagyon bejön, de nehéz felé nyitni. - a kezem átteszem a vállán és magamhoz húzom de csak egészen enyhén. - Sose jó a várakozás, hiszen sok minden történhet amíg sóvárogsz a másik után. Megismer mást vagy az idő elviszi az érzelmeket.
A nyelvemen a dolog, de nem merem kimondani. A kezem leveszem róla, magam elé bámulok. Teljesen összezavart, nem gondolom, hogy én lennék akit szeret.
- Corvi én.. - jó ránézek. Ennyit a nagy nőcsábászról, nem találja a szavakat. - Én szeretném ha eljönnél velem a Halloweeni bálba. Mint partner. Szóval mint randipartner.
Itt teljesen elpirulok és inkább elfordítom a fejem. A  jobb lábam úgy remeg akár egy házimanó, mint mikor nem kap munkát. Az izzadságcseppet a homlokomról a polómba törlöm, de nem merek visszanézni rá.

- Szeretlek! - Ahogy felállt még nem néztem rá, de ahogy ezt meghallottam ösztönösen a szemébe néztem, amit nem az öröm borított, hanem a bánat könnyei. Mi van? Most hívtam el randira erre elkezd sírni, de mégis miért. Teljesen összezavarodok.
Ahogy elmondta a szavait kényszeresen a nyakamhoz nyúlok és elkezdem törölgetni. Valóban valami fényes cucc fogja be a kezem, jézusom nem is emlékszem, hogy az az idióta a nyakamra is rátámadt. Nem hogy értékelné inkább, hogy mással is lehetnék, de őt várom meg éjjelek éjjelén és őt hívom el a bálba. Mondjuk inkább ezt nem mondom ki hangosan, mert ebből lenne csak igazán nagy veszekedés. Kézikönyvet Corvihoz írjon már valaki!
Annyira sír, hogy egyszerűen lefagytam. Még senki sem csinált hasonlót és nem tudom mi lenne a helyes lépés. Amellett döntök, hogy egyenlőre inkább meg sem szólalok és várom a végét. Amikor már úgy nyugodtan lehet mondani bármit, mert vége van a vihar tombolásának és alábbhagy. Ahogy azonban elindul pár másodpercre rá utánamegyek.
- Corvi várj megmagyarázom! - sietve futok felé, mire odaérek a kérdés az arcomban landolt. Még is ki lenne akiért nagyon-nagyon odavagyok már mióta csak egy gyáva pöcs voltam, hogy bevalljam. Pont én. Soha senki nem volt még ilyen fontos erre tessék inkább fontosabb volt a hülye hírnevem meg a baromságok, minthogy lépjek. Jó lecke volt.
Csak ekkor veszem észre, hogy a köntöse már semmit sem takar és csak a fekete csipke takarja, amitől teljesen zavarba jövök.
- Elküldtem a lányt csak ő mászott rám. Pontosan tudod, hogy milyenek azok a tömegcsitrik. Sosem érdekeltek igazán és sose voltam kapcsolatban te is tudod. - az ujjaimmal közben letörölgetem a könnyeit a szeme alól és az arcáról. Közelebb hajolok, olyan közel, hogy már-már érzem a könnyei sós ízét a számban, pedig még nem értem hozzá. Kezem az állára húzom le, és kicsit feltolom a fejét, hogy rám nézzen.
- Azért szeretném, hogy el gyere velem a bálba, mert senki mással nem mennék szívesen. - itt szünetet tartok, mert olyat akarok mondani amit még soha senkinek sem tudtam kimondani. Nem az a szó, amivel könnyen dobálózok. - Szeretlek. - annyira halkan suttogom a szájába, hogy még én is alig hallom. Szívem a számban dobog, a külvilág megszűnik körülöttem és mire feleszmélek melegség áraszt el és csak azt tudom, hogy ahogy az ajkam az övéhez ér eggyé válunk.

Nem ilyen reakciókra számítottam a csóktól, kicsit féltem, hogy a büszkesége miatt inkább felpofoz és otthagy vagy csak szó nélkül hagy ott, hogy kicsit gondolkozhassak. Még azt is el tudtam képzelni, hogy egyszerűen levágunk egy smárcsatát és holnap majd úgy viselkedik velem, mint előtte. Már csak azért is.
Hogy minden el van felejtve, abba biztos vagyok. Na jó féltékenykedésnek most majd különösen az elébe nézhetek, bár ha kiderül, hogy összejöttem Corvival néhány lány kezébe tuti, hogy széttörik amit éppen tart. Na majd reggelinél csinálunk egy kis bemutatót, azért Lou arcát szívesen megnézném a történtek után. Remélem be is fejezi az üldözésemet, mert már nagy púp a hátamon.
Teljesen meglepődök ahogy a kanapéra vezet és annyira jól csókol, hogy a lábaim már alig tudnak tartani. Soha senkivel nem éreztem ennyire összhangban magam, a nyelveink olyan csatát vívnak, mint mi szoktunk, de ez most édes háború. Még le se huppanok a kanapéra már az ölemben van. hagyom, hogy irányítson mindent, még nem most kell átvennem a főnök szerepét.
Megdobban a szívem mikor ledobja magáról a köntöst, tudom, hogy csak néhány csipke takarja bájait. Tudtam, hogy tud vad lenni, de sosem gondoltam, hogy ő fog ilyen helyzetben ész nélkül rám mászni pláne itt, ahol bárki megláthat minket. Nem érdekel, sodródok tovább az árral, legfeljebb lesz rólam egy újabb szaftos sztori, nem lenne újkeletű a dolog.
Mielőtt felfedezőútra indulhatnának a kezeim már azon kapom magam, hogy a pólómat tépi le rólam. Abszolút együttműködök benne és ahogy lekerül magamhoz szorítom. Mellei puhasága olyan gyengéden simogatják a bőrömet, hogy nem bírok magammal és a jobb kezem elkezdi felfedezni őket, míg a ballal a formás fenekének dombjait ízlelgetem.
Az eszem már nem tudom hol jár és a külvilágból semmit sem érzékelek. A gatyám egyre szűkebbnek tűnik, a gombok már szinte szét akarnak robbanni. Segítségért nyúlok a puha melleket otthagyva leveszem a tarkómról az egyik kezét és finoman a saját domborulatomhoz vezetem, hogy segítsen rajta. Közben a másik kezemmel a hátsó részeiről vadabb vizekre evezek és a bugyin keresztül kezdem el simogatni. Először csak gyengéden, de aztán egyre határozottabban. A forrói nedvei szabályosan áztatják a fekete csipkét. Közben kiszabadulok a csókjából és a nyakát kezdem el csókolni, néha nagyon finoman bele-bele harapok, csak úgy, ahogy én is szeretem.

Ahogy a farkam igyekszik kiszabadítani a helyéről teljesen beleremegek. Nem az első, hogy piszkálják, de nem ilyen egyértelmű helyzetben és most tudom, hogy mi fog történni.
- Még én sem. - belepirulok, mert szerintem mindenki azt hiszi, hogy nagy ágyakrobata vagyok, de csak a szám szokott nagy lenni, mint minden fiúnak. Mostantól már legalább lesz alapom a dologra. Ahogy végig simítja a testem kis nyögés hagyja el az ajkaim, sose gondoltam volna, hogy az ilyen apró dolgok mennyire jól tudnak esni. Ahogy a gatyám és az alsógatyám lekerül valami legbelül diadalmasan ordít fel bennem, hogy most végre meg kapja amit mindig is akart. Csupasz férfiasságom most már az eget nézi, és alig várja a folytatást. Ahogy rám mosolyog onnan lentről majdnem elolvadok, elveszek a szépségében és annyi erőm sincs, hogy visszamosolyogjak, de remélem a szemeimen látja, hogy teljesen oda meg vissza vagyok. Ahogy a hasamhoz ér a keze az teljesen összehúzódik a hideg pedig az egész testemen végigfut. Ahogy a farkamhoz ér újra felizzik bennem minden, érzem ahogy a keze között lüktet és követeli ami neki jár. Még sosem éreztem ennyire keménynek, valóban más ha más játszik vele.
Ahogy hozzáér a nyelve végképp elgyengülök és hátravetett fejjel nyögdécselek. Ahogy a nyelvével maszírozza úgy érzem rögtön elélvezek, az egész testem beleremeg. Fejemet visszafordítom felé, a látványtól még inkább elkezdek remegni. Én vagyok a legszerencsésebb srác most a világon.
- Én ezentúl csak csókolni akarlak. - Miért ne csókolnám meg? Főleg ez után. Teljesen elaléltam, ledobtam minden pajzsomat. Biztos tetszett neki a látvány a zuhanyzóban, ha ennek annyi az ára, hogy kicsit elázzon az ember, ezentúl csak vizesen fogok járni.
Őszintén most eszembe sem jutott volna, hogy védekezünk-e vagy sem. D valóban megnyugtat, hogy legalább az egyikünk a föld felett tud maradni néhány méterrel és nem száll el teljesen.  
Ahogy rám ül az váratlanul ér, azt hittem követelni fogja, hogy játszak vele, de ahogy közel ér érzem, hogy nem kell már izgatnom, lent úgy izzik, mintha egy izzó fémdarab lenne. Ahogy a farkamra ül elveszek. Érzem a forróságot, ahogy belsője felveszi az én alakom. Kénytelenül is felnyögök a gyönyörtől. Olyan könnyen belecsúszok, hogy el sem hiszem, hogy még nem volt senkivel. Érzem ahogy tökéletesen passzolunk, kezemmel a melleit maszírozom a másikkal, pedig a derekát fogom ahogy ringatózik rajtam.
- Én is szeretlek! És most én jövök! - itt az ideje, hogy én irányítsak. Ahogy magához húz átkarolom a derekát és úgy állok fel fele, hogy még bennem van. Derekát le fel húzogatom és így ringatom őt a kanapé előtt. Megállok és megcsókolom, közben finoman a kanapéra teszem őt. Ahogy leteszem kihúzom magam belőle, érzem, hogy már hamar végem lenne, de még nem akarom, hogy vége legyen. A nyakára megyek, enyhén harapdálom, közben az újaimat saját nedvével síkosítom és elkezdem a csiklóját simogatni gyengéd, de határozott mozdulatokkal. A fejemmel egyre lejjebb igyekszem, de a melleinél muszáj megállnom. Nyelvem hegyével az ágaskodó bimbókkal foglalkozom, szívogatom , kissé beléjük is harapok, de nem időzök sokat, mert már éget a tűz, hogy megízleljem ott lent is. A hasát végig nyalom és mielőtt leérnék az ujjaim már a barlangjában járnak ütemesen. Ahogy kihúzom érzem, hogy kiáztak, a számhoz emelem és lenyalom őket. Beleszeretek az ízbe és akár oroszlán a vadra úgy csapok le a csiklójára a számmal. Nyelvemmel körkörösen izgatom és szívogatom. Alig kapok levegőt már és tudom, hogy farkam kész egy újabb kalandra a gyönyör kapujában. A fejem visszacsempészem ajkai elé, én nem kérdezem meg hogy megcsókol e így, biztos vagyok benne. Ajkaim az övére teszem, nyelvem ellentűrést nem tűrően hatol a szájába, közben a kezemmel a bejárathoz vezetem magam és egy nagy döféssel tövig megyek belé. Most nem finomkodok, keményen és gyorsan járok be-ki benne. Egyre szaporábban veszem a levegőt és érzem, hogy hamarosan fel fogok robbanni, de nem lassítok, gyorsítok. Számat elveszem a fejem a füléhet teszem, hogy hallja ahogy a levegőért kapkodok. Pár másodperc múlva úgy érzem, hogy elértem a mennyország kapuját, a gyönyör olyan hirtelen csak le rám, hogy nem tudok védekezni ellene. Hangosan felnyögök és a farkam véget nem érően pumpálja a kéjt belé. Mikor a gyönyör lassan távozik teljesen szétesek, ránehezedek és csak lihegni tudok. A testem könnyűnek még is olyan gyengének érzem mint még soha. Erőt veszek magamon és felemelem a fejem, hogy újra megcsókoljam.

Ezt akarom csinálni minden egyes nap ezentúl hátra levő életembe. Vele. Nem csak a sex, de ahogy megcsókol, ahogy magához húz, mintha tényleg kettőből egy lenne. Nem gondoltam soha, hogy ez valóban így van, azt hittem ezek csak nyálas szövegek, hogy valahogy le legyen írva a dolgok. Mint amikor van egy buli amit nagyon várunk, elmegy az ember és egy kalap szar az egész. Még is másnap mindenki arról beszél, hogy mekkora jó volt. Nagy kamu. De ez más. Ez igazi. Talán az első igazán igazi dolog az életemben, ami csak az enyém.
Szerintem a műsort senki sem vette észre, eddig fel sem tűnt, hogy mennyire kényelmes tud lenni ez a kanapé. Vajon másik is csinálták már itt előttünk? Inkább nem akarom tudni.
Ahogy kimászik alólam én elnyújtózok a kanapén. Igaz még mindig kicsit belepirulok abba, hogy meztelen vagyok előtte, de még igazán nincs kedvem felkelni ruhavadászatra. Aludni lenne a legtöbb. Vele.
- Ne aggódj. - elmosolyodok. - Az Aaron fanok már azt sem nézik jó szemmel ha épp nem velük foglalkozom, de nem lesz gáz ne aggódj. Meg fognak halni az irigységtől és ennyi. Senki nem fog csinálni semmit. Két napig beszélnek a dologról és kész. Főleg arról, hogy mennyire csinos vagy. Meg úgy is megvédelek.
- Én is tudnék aludni. De veled akarok. - mélyen a szemébe nézek. - Csodálatos volt.
Ahogy megcsókol a meztelen testemre húzom, annyira jó érezni minden porcikáját, hogy nem akarom ma éjjel elengedni. Újabb hosszabb csókcsatába kezdek vele, lehet, hogy ezentúl egyáltalán nem is fogok beszélni többet, csak az édes ajkain fogok lógni. Még is muszáj abbahagynom, de még a homlokára dobok egy csókot.
- Akkor mi most... Szóval lehetek olyan szerencsés, hogy a barátnőm leszel? - Ilyen helyzetben csak ilyen béna szövegre futja, meg a szokásos pirongásra. Ki kell majd fehérítenem az arcom a nagyteremben, mert mindenki előtt még sem pirulhatok majd össze vissza.

Elfáradtam a mai napban, az edzésben, a veszekedésben és abban ami az utóbbi egy órában történt. Annyira jól esett itt feküdni, már-már a csókolózás is nehezemre esett. Ahogy a nyakamra teszi a fejét átkarolom és én is kényelmesen elhelyezkedek. Ugyan kicsit feszélyez, hogy még mindig pucér vagyok, hiszen azért szimpatikusabb lenne, ha úgy találna ránk valaki, hogy mindketten ruhában ölelgetjük egymást, de most semmi pénzért nem másznék ki alóla.
A szuszogását hallgatom, az illatával nem tudok betelni. Szabad kezemmel a hátát simogatom , olyan puha a bőre, mintha csak egy köteg gyapjún járna a kezem.
Az ütemes szuszogástól elálmosodok, ugyan bevillan az agyamba, hogy nem kéne elaludni, de a testem túl gyenge. Az álom alattomosan csap le rám, az egyik pillanatban még mosolygok magamban, hogy menynire jó is most nekem a következőben már az álmok tengerén evezek.
Mindig a kviddicsről álmodok, de most valahogy semmi sem kúszik igazán a fejembe. Talán túl fáradt vagyok. Nem is tudom mennyi idő telhet el mire megébredek.
Corvi még alszik, de mégis rájövök ébredésem okára. Mocorog. Ráadásul egyre szaporábban veszi a levegőt. Nem tudom milyen szokott álmában lenni, ezért nem kerítek nagy feneket a dolognak. De ha mindig így mocorog nem igen fogunk ölelkezve aludni.
A zaj amit hallok és ahogy Corvi leugrik rólam felér egy pofán csapással. A csendben hirtelen rám törő sikolytól úgy megijedek, hogy a szívemhez kell kapnom. beletelt néhány percbe, mire fel tudtam eszmélni a sokktól és felálltam. A szőnyegen összekuporodva és könnyes szemekkel ült már Corvi. Ekkora sokkot csak nem okoztam neki, hiszen azt mondta, hogy minden jó volt. Biztos csak rosszat álmodott.
Az alsógatyám gyorsan magamra húzva futottam hozzá, ezzel majdnem pofára esve.
Lekuporodok mögé és térdre ereszkedve átölelem hátulról.
- Mi a baj életem? - aggódva kérdezem, tényleg megijedtem. - Itt vagyok nincs semmi baj.