Aaron Holloway

Nem jellem, de küllem. Magas, mindig vigyorgó srác vagyok, aki ad a megjelenésére. Szeretek igényesen öltözködni és a legfontosabb, hogy a lányok megbámuljanak. A hajam általában kócosnak hat, de az összképet tekintve tökéletesen illik hozzám. Sosem edzettem rendszeresen, de nem nézek ki véznának, jók az arányaim. A szemem tengerkék, állítólag szép, bár én nem érzem különlegesnek.

Hogy milyen is vagyok belül? Fura. Kifelé adom a macsót, ha tehetem a társaság lelke vagyok, nem félek kimondani amit gondolok. Ha nem ismersz nagyképűnek tűnök, főleg az önbizalommal teli vigyorom miatt és mert folyton kacsingatok mindenkire, mint ha mindig tudnám ki mire gondol.  Ebből sok bajom is szokott lenni. Inkább leátkoztatom a fejem, de az igazam mellett kiállok és sosem tudom mikor kellene végre befogni a számat. Nem tisztelek senkit, csak aki kiérdemli. Publikum előtt mindig játszom az eszem, de belül egy érzelmes és kedves srác vagyok, de ezt az oldalamat csak nagyon kevesen ismerhetik meg.

Sportot űzök abból, hogy csapom a szelet a lányoknak, de csak messziről éles megjegyzésekkel, félreérthető bókokkal, imádom ha futnak utánam, mert igazából nem érdekel a sok tömeg liba, akiket hamar el lehet csábítani, játszom az elérhetetlent.  Az egómnak viszont pont jót tesznek, pedig ha kettesben vagyok valakivel könnyen zavarba jövök.

Aki viszont bekerül a belső köreimbe azért bármit megteszek. Ha kell segítem, ha kell megvédem. Nagyon  barátközpontú vagyok, értük mindent. Igyekszem mindenkiben megtalálni az igazi értékeket, ugyanakkor kritikus is vagyok a barátaimmal, amit fordítva is elvárok. Szeretem ha építően kritizálnak, senki sem tökéletes és dolgozok azon, hogy jobb ember legyek. Gyűlölöm ha hazudnak nekem, inkább őszinteség párti vagyok még akkor is, ha ebből sok probléma adódik az életben, de ha valaki átver annak a haragommal kell szembenéznie. Alapvetően nyugodt vagyok, de ezzel kihoznak a sodromból.

Eszes srácnak mondanak, nem kell megszakadnom a sok tanulástól, de mindig nagyon komolyan állok a feladataim elé, még ha ez kívülről nem is látszik. Céltudatosan szomjazok minden tudásra, mert komoly terveim vannak a jövőre nézve, nem akarok alja munkát végezni. Ezért sokszor kapom magam azon, hogy már megint nem aludtam éjjel, mert egy könyvet bújtam és jegyzeteltem még iskolai feladaton kívül is.

Megmérettetések előtt nagyon izgulós vagyok, de ezt sem mutatom ki. Folyton izzadok és szédölgök egy komoly vizsga előtt. Ha megmérettetésről van szó, akkor elszáll az önbizalmam közönség előtt és általában lebőgök és semmi semm úgy sikerül, ahogy szerettem volna. Az igazán veszélyes helyzetektől félek, a hősködést másokra hagyom. Igyekszem racionálisan átlátni a szituációkat és ha nagy a gáz inkább lelépek ha tehetem.

Amit szeretek: könyvek, tanulás, mókázás, lányok, fehér csoki

Amit nem szeretek: hazugság, humorérzék hiánya, talpnyalók, bátyáim, macskák  

Anya és apa mindketten minisztériumi fejesek valami főosztályon. Tök gáz, hogy még kollegák is, nem is értem miért nincs elegük egymásból. A bátyáim is ott dolgoznak alattuk, ebben a családban senkinek sincs egy önálló gondolata. Ja de, nekem!
Mióta közöltem, hogy nekem saját vállalkozáson jár inkább az eszem és meg volt a mindenki Aaron elleni nagy családi veszekedés, azóta egy kicsit én vagyok itthon a  fekete bárány. Ma is majd jó pofizunk egy sort a vendégek előtt – merthogy hozzánk mindig jönnek a minisztériumból vacsorára, ebédre, reggelire, csoda hogy nem költözik ide az összes fejes – aztán meg ha vége úgy is megint kapok vagy két év szobafogságot mert sose tudom tartani a számat, mikor tudom, hogy mit gondolnak egymásról valójában. Mennyi szobafogságnál is tartok? Úgy százötven évnél nagyjából. Nem baj, majd letöltöm szellem koromban. Volt, hogy órákon át hallgattam, hogy Mr. Watkins mekkora idióta az összes gyerekével együtt, utána meg jöttek vacsorázni és mindenki tette a jót. Komolyan nem értem. A tükör előtt mélázok el, de ahogy észbe kapok meghúzom a nyakkendőmet, hogy tökéletesen álljon. Itt mindig mindennek tökéletesnek kell lennie a külső szemnek nézve. Pedig nem hisz senki a mesékben, tudják, hogy nincs tökéletes család. Azért ma igyekszem jónak lenni, mert megint nem mehetek el az Abszol útra megvenni a könyveimet.
Mire leérek a lépcsőn már tele az étkezőasztal finom falatokkal, körülötte vendégek. Csak biccentek egyet és leülök az első szabad székhez, amúgy is ismerek mindenkit aki itt van.
Baromi unalmas dolgokról beszélnek, de nem is igen figyelek, várom, hogy a desszerttel is végezzen mindenki aztán akkor legalább le lehet lépni. Csak nézek magam elé, mint a házi manónk mikor nincs semmi munkája.
- És Aaron neked mennyi RBF-ed is lett? Az én Davemnek csak három sikerült. – na tessék az emlegetett MR. Watkins. Három RBF, az aztán teljesítmény. De gondolom abból egy mugliismeret, többre ezeknek úgy sem futja.
- Biztos egy kretén, azért lett csak három. – na jó ezt lehet át kellett volna gondolnom, mert a következő kép, hogy egy írtózatosan nagy pofont kapok anyámtól, Mr. Watkins kezében szétrobbant a pohár, a bátyám meg a galléromnál fogva húz ki a szobából.
Jó lett az előadás, bár vígjátékból átment drámába. Meg még vagy kétszáz év szobafogságba. vagy sokáig élek, vagy tényleg szellemként kell letöltenem.  

ELFOGADVA!

Hallgatni arany, tartja a mondás, te mégsem vagy képes sosem megszívlelni ezt, pedig ahogy olvastalak úgy vélem, nem ártana. Mindenesetre tetszik a jellemed, cseppet sem átlagos, kíváncsi vagyok mit tartogatsz számunka a játéktéren. A süveg téged a HOLLÓHÁT - ba osztott be, légy méltó hozzá! Sipirc játszani!