Hol a söröm? Corvi & Lily

Axolotl, mégis ki a fene hallott már erről a lényről, de most őszintén? Idestova hét esztendeje koptatom már a roxforti padokat, ez alatt milliószor megjártam már a könyvtárat, egyetlen órát nem sok, annyit sem mulasztottam LLG – ből, és mégsem, mindezek ellenére sem hallottam még róla. Soha. Erre tessék, amiről azt hittem, hogy pusztán Corvi kitalációja, egyszer csak kiderül, hogy valóban létezik, ez pedig azt jelenti, hogy vesztettem. Tanulság, nem érdemes fogadni egy Hollóhátassal, mert ziher meg kettő, hogy ő fog nyerni. Jó kis lecke volt ez számomra, de tanultam belőle, ez pedig egy korsó vajsörömbe kerül. Na mindegy, annyi baj legyen, legalább kiruccanok egy kicsit a kastély zord falai közül, társaságban leszek, ráadásul Corvit még bírom is, szóval… nem is buktam akkorát…

Miután elintéztem néhány dolgot a kastélyban és szóltam Siriuséknak, hogy egy kicsit eltűnök, addig bírják ki nélkülem, ő pedig  próbálja meg maga elkészíteni a következő beadandót mágiatörténetre, el is indultam Roxmortsba a már jól megszokott ösvényen. Szerencsére az út nem hosszú, így egy jó tíz perces könnyed kis sétát követően már a faluban is találom magam, ami hemzseg a fiataloktól, szabadságukat élvező diákoktól. Emlékszem annak idején, az első két – három alkalomnál még én is olyan izgatott voltam, mint most ők, elvégre azelőtt csak hallottunk róla milyen jó is idelent, de harmadikos korunk előtt nem jöhettünk le. Aztán egy idő után már nem találtam benne semmi különöset, elmúlt az újdonság varázsa, ezért jó pár hétvégét ki is hagytam, inkább fent tanultam a könyvtárban. Nem véletlen, hogy Sirius annyit szívat azzal, hogy nekem egy könyvhöz kellene majd hozzámennem.

A mély gondolatok közepette hamarosan meg is érkezem a Három Seprű elé, pontosan a megbeszélt időre, ám Corvit sehol sem látom. Hm, ez különös. Túl korán érkeztem volna? Vagy ő már itt van, csak bent várakozik rám? Végül úgy döntök, megnézem odabent, ami helyes döntésnek is bizonyul a részemről, mivel néhány pillanattal később észre is veszem a lányt a pultnál, ahogy nézelődik a vendégek között. Sietve indulok meg felé, majd barátságosan rámosolygok.
- Szia, elkéstem? Sokat vártál? – közben intek a csaposnak, majd mutatom neki, hogy két korsó vajsört kérek.
- Itt szeretnél maradni a pultnál, vagy keressünk egy asztalt valahol? – érdeklődöm, úgy sem kell sietnem sehova, így akár hosszabban is időzhetünk itt és beszélgethetünk, ha van kedve.     
 

- Köszi, megvagyok. Na és te? – persze, mégis mi mást felelhettem volna erre a kérdésre, de most őszintén? Általánosságba véve az emberek nem is igazán kíváncsiak, mikor előhúzzák a kalapból ezt a mára már igen csak sablonossá vált kérdést, sokkal inkább a berögződés, az udvariaskodás miatt teszik, ráadásul, ha tegyük fel Corvi valóban kíváncsi is volna, akkor se lehetnék hozzá őszinte. Nem mondhatom el neki, hogy már hetek óta alig alszom azok miatt a rohadt rémálmok miatt, amik mostanában egyre különösebb fordulatot vesznek, ahogyan azt sem, hogy a múlt éjjel kis híján átküldtem a másvilágra Siriust öntudatlan állapotomban. Nem tehetem, bármennyire is jól jönne, hogy végre valakinek kidumáljam ezt az egészet, mert a végén csak bolondnak nézne, az pedig nem hiányzik.
- Oké, akkor maradunk. – ezzel helyet is foglalok mellette, és a saját söröm felé fordulok. Az ujjaim finoman fonódnak a korsó köré, a tekintetem pedig néhány pillanatig elmerül a hűs habokban, mielőtt újra feleszmélnék.
- Az egész ház kviddics lázban ég, hamarosan elkezdődik a szezon, és mindenki azt szeretné, ha mi nyernénk meg a kupát, főleg mivel legtöbbünknek ez az utolsó éve itt. – terelgetem végül semleges vizekre a beszélgetést, ám mikor a tanulmányaimmal jön, nem bírom ki, halkan felnevetek. De most komolyan, lehet egy Hollóhátassal a tanuláson kívül másról is beszélgetni?

- Egész jók, kifizetődni látszanak a hajnalba nyúló tanulások, dolgozatírások. Nagyon sok R.A.V.A.SZ – t szeretnék letenni, elvégre mostanában különösen nehéz bekerülni az auror akadémiára, szóval lehet, hogy élek néhány tanár ajánlatával és ellátogatok a különóráikra is. Amire igazán ráhajtok, azaz svk, bűbájtan, átváltoztatástan, és a bájitaltan, a többi bár fontos, a felvételi vizsgákhoz nem kellenek. Legalábbis így tudom. – vonom meg a vállam.
- Na és veled mi a helyzet Ms. Hollóhát? Van olyan, amiből még nem vagy kitűnő?