Csendes, bár gyors léptekkel hagyom el, végtelenül kimerülten az igazgatói irodát. A sok hazugság, ami elhangzott az iroda falai között, örökké kísérteni fognak az álmaimban. Az is elég nagy megrázkódtatás volt, mikor kiderült, hogy pontosan milyen évet is írnak most, de az végképp, mikor rá kellett jönnöm, hogy nem Dumbledore ül az igazgatói székben, mint eredetileg, hanem Grindelwald, egy hatalmas sötét varázsló, akinek ekkor már halottnak kellene lennie. A látszat pedig csalóka. Ahogy végigsétálok az ismerős folyosókon, mintha semmi sem változott volna, mintha csak pár hónappal a nagy csata előtt értem volna ide. Elfáradtam. Sosem tudtam jól hazudni, és tudom, hogy Grindelwaldot nem sikerült meggyőznöm azzal a mesével, hogy a szüleim tűzben vesztették életüket és a papírjaim is odavesztek egytől egyig.
De legalább időt nyertem. Az első cél, ami most a szemeim előtt lebeg, hogy minél előbb papírokat kell szereznem ahhoz, hogy még több időm legyen, arra, hogy szerezzek egy jól működő időnyerőt és visszatérjek oda, ahonnan jöttem. Bízom benne, hogy ez még lehetséges, és nem rontottam el mindent… Hamarosan elérek azokhoz a bizonyos hordókhoz, amik a Hugrabug klubhelyiségét rejtik el. Mert nyilván, amikor az igazgató újra a fejemre helyezte a Teszlek Süveget, az megint csak ebbe a házba osztott be. Megütögetem felülről a második hordót, és a második sorban a középsőt „Hugrabug Helga” ritmusra és a bejárat máris kinyílik. Úgy látszik ez nem változott. Jó is, nem hiányzott volna semmilyen ecet sem a nyakamba.
Amikor végigmászok a folyosón, és belépek a klubhelyiségbe, rögtön otthonos érzés fog el. A kör alakú, alacsony mennyezetű helyiség, még így, sötétben is végtelenül barátságos, meleg légkört áraszt. Önkéntelenül is elmosolyodom. Azért van, ami sohasem változik. Mikor beljebb haladok, csak akkor veszem észre, hogy nem vagyok egyedül. Egy talán ötöd, vagy hatodéves fiú is itt tartózkodik, és mintha elmélyülten egy könyvet olvasna. Ha tehetném, megpróbálnám kikerülni, de pont arra vezet az út a hálótermek felé, ezért eleresztek egy apró sóhajt és odalépek hozzá. - Szia. – Köszönök neki barátságosan, majd kicsit zavartan beletúrok a hajamba. Semmi kedvem az újabb hazugságokhoz, de azt hiszem kénytelen leszek. - Hogy-hogy ilyen későn még fent vagy? – Kérdezem meg az első dolgot, ami az eszembe jut.
Hozzászólások száma : 10 Join date : 2015. Jul. 23. Age : 23 Tartózkodási hely : Roxfort falai között
Tárgy: Re: Late-night talk - Marcus & Rhae Szer. Júl. 29, 2015 11:49 am
To; Rhae
Már nincs az a pozíció, amely kényelmes lenne az ágyamban fekve. Nem, nem a hellyel van gond, mert amúgy nagyon jókat szoktam szunyálni benne, csak vannak esetek, amikor mégsem sikerül elérnem. Pedig nem tömtem tele magam nap közben koffeinnel, se semmi ilyesmivel, mégis, már minden szemszögből megbámulom azt a nyomoronc plafont. Sóhajtok, igyekszem nem hangoskodni, nehogy bárkit is zavarjon a dolog, és lassan felülök az ágyban. Hajammal nem is törődök, pedig, a sok forgolódástól igencsak egy merő kóctenger lett belőle. Tenyereimet az arcomnak simítom, és átdörzsölöm, szemeim előtt hamarosan megjelennek az izgő-mozgó, kis csillagszerű pontok. Párat pislogok, hogy hamar eltűnjenek, és hátam a párnák hadának vetem, hátha egy kicsit elnyom az álomszerű valamit. Azonban ez sem tűnik hasznosnak, hiszen az amúgy pörgős másodpercek órákká nyúlnak, és ha lenne egy kattogó, hangosan araszoló falióra, tuti leverném a helyéről. Pedig nem szoktam órákat bántani. De tényleg. Tarthatatlan az egész, és ha tovább ücsörgöm, tuti bekattanok, és annak nem lenne jó vége. Lerúgom magamról a takarót, és kupacállapotban hagyva csusszanok le az ágyról. Mezítláb, csendes léptekkel indulok meg kifele a szobából, pizsamában, mert nem szándékozom császkálni menni, hiszen még csak az illene ide, hogy valami zsíros büntetőmunkát kapjak. Na persze. Nem elég büntetés az álmatlanság? Dehogynem. Nyújtózkodva lépdelek ki a szobából, ahol először ugyanaz a sötétség fogad, majd gyér fény gyullad. Épp elég ahhoz, hogy a klubhelyiségig sétáljak biztonságban. Szerencsémre azonban, itt nem fogad senki, mindenki más viszonylag jól alszik, vagy valahol kalandozik. Biztos vannak erre is ilyesféle alakok, akik nem olyanok, mint én. Vicces lesz, ha valakivel összefutok véletlen. Na mindegy is. Először csak kényelembe helyezem magam egy fotelban, de hamar rájövök, hogy a nagy csendben, és némi fényben való ücsörgés ugyanolyan borzasztó, mint odabent, az ágyon. Talán még rosszabb is. Így inkább hamar pattanok fel, és szerzek be magamnak egy könyvet, hogy okosodjak is. Visszatelepszem, fellapozom, és megpillantom, hogy a mágiatörténetet egy gyönyörű példánya akadt a kezembe. Nem, nem dobom el, rám fér ez is. Már jó pár fejezetet átrágtam, és rájöttem, hogy ha el akarok álmosodni, akkor a legjobb módszer, és könyv hozzá. Nem is tudom, mióta ücsöröghetek itt, de megszakad, amikor meghallom, hogy valaki érkezik. A csend segít abban, hogy észleljem, általában nem mindig fogom el az ilyesmiket, de most felkapom a fejem, és a bejárat irányába tekintek. Bizonyára prefektus, és véget ért a munka mára. Vagy ő a kalandozó. - Hello! – köszönök vissza, majd megjelölve az oldalt, ahol épp valami máguscsatát ecsetelnek, becsukom a könyvet, és az ölembe fektetem. A kérdésre körbepillantok, valóban még késő este van-e, vagy csak beképzeltem az egészet, de hamar visszapillantok rá, és megvonom a vállam. - Nem tudom. Az alvás sikertelen, így próbálom elaltatni magam. – azzal feltartom a nemrég lapozgatott tankönyvet, majd visszapakolom az ölembe, és kérdő tekintettel meredek vissza rá. - Te vagy az új prefektusunk? – most, hogy a csipa, meg a gyér fény jobbat enged, észlelem, hogy sosem láttam ez idáig, pedig, itt majdhogynem mindenki arcát láttam már egyszer, és ha a nevét nem is tudom, sejlik, hogy megvolt a pillantás. Vele azonban, semmi. Végül is, mégsem tudhatok mindent..
Rhaenys Eckhart 7. évfolyam
Hozzászólások száma : 87 Join date : 2015. Jul. 20.
Úgy reménykedtem, hogy máról már nem kell magyarázkodnom, hazudoznom, ha már alapból is rosszul megy, erre persze, hogy nincs szerencsém. Pedig jó lett volna átgondolni a dolgokat alaposabban, összeszedni a terveket a fejemben, és feldolgozni, hogy valóban itt vagyok, és nem csak álmodom. Pedig az sokkal egyszerűbb lenne, még akkor is, ha Fredet így nem tudom visszahozni. Sőt, jelenleg nagyon nagy slamasztikában vagyok, mert, ahogy látom, minden, amit eddig ismertem, teljesen megváltozott, azok pedig, akiket ismertem és a barátaimnak nevezhettem még meg sem születtek. Jól elintéztem, mondhatom. - Ó, így már érthető. – Mosolygok rá a fiúra halványan. - Ha azzal nem sikerül, akkor semmivel sem fog. – Nézek a mágiatörténet tankönyvre. Sosem voltam oda azért a tantárgyért, a legtöbb órát én ugyanúgy átaludtam, mint a többiek.
- Prefektus? Én? – Nem bírom megállni, akaratlanul is felkacagok, hosszú idő után először. - Nem. Az lenne az évszázad legnagyobb vicce. Nem vagyok az a prefektus típus. – Vallom be. - Én… öhm… – Keresgélem a szavakat. Végül is, teljesen mindegy, hogy holnap reggel magyarázkodok-e a többi hugrabugosnak, vagy most, ráadásul így legalább lesz lehetőségem gyakorolni a mesémet. - Mondjuk úgy, új diák vagyok. Most jöttem el az igazgatótól. – Kis szünetet tartok, mielőtt összeszedném a gondolataimat. Még szerencse, hogy most sötét van, hiszen rajtam nagyon látszik az, ha hazudok.
- A szüleimmel Amerikából költöztünk ide, és úgy volt, hogy holnap jövünk be a Roxfortba, beszélni az igazgatóval arról, hogy átvegyenek. Csak… történt egy baleset… és a… a szüleim meghaltak. – Végül is, ez nem teljesen hazugság. A szüleim tényleg Amerikából származnak, és ugyan nem haltak meg, de ki tudja, hogy most így, hogy mindent összekutyultam, mi van velük. Számomra olyan, mintha meghaltak volna. - Így egyedül jöttem ide. Kicsit hamarabb, mint ahogy terveztem. – Mondom sóhajtva, remélem elég lesz neki ez magyarázatként. - Egyébként, Rhaenys vagyok. De mindenki csak Rhaenak, vagy Nysnek hív. – Mutatkozok be. - Téged, hogy hívlak? – Kérlek, kérlek, kérlek, ne olyan személy legyen, akiről hallottam már a jövőben!
Hozzászólások száma : 10 Join date : 2015. Jul. 23. Age : 23 Tartózkodási hely : Roxfort falai között
Tárgy: Re: Late-night talk - Marcus & Rhae Csüt. Júl. 30, 2015 11:21 am
To; Rhae
Úgy látom, szerencsémre nem a tantárgy fanatikusabb rajongójával sikerült összetalálkoznom. Azt ugyan nem tudhatom, nyomja-e valami a lelkét, ezek felismerésében sosem voltam a legjobb, leginkább a legpocsékabb. Ezért nem is sejlik fel nekem semmi, hanem társalgok vele úgy, ahogy azt normál esetben kell. Más talán gyanakodna, de én nem vagyok olyan. Egyszerű ember vagyok, túlságosan. - Igen, ezzel számoltam. Bár igazából véletlenül vettem el pont ezt… – vakarom meg a tarkóm, majd hagyom is a témát. A nemrég olvasott évszámok eközben szépen kisunnyognak a fejemből, eltűnve a sötétségben. Nos, ebből sem lesz tökéletes házidoga alap, annyi szent. De mindig ez van. Valami elvonja a figyelmem, és huss. Lehet, hogy egy tök üres, hangszigetelt, mindenkitől elzárt helyen kellene tanulnom, és akkor megmaradna minden. Vagy a falakról tudnék mindent. Mindegy. - Óóó azt hittem. – mosolygok a nevetésre, de nem kezdek rá. Na igen, emberismeretből is tökély lettem. Jó, mentségemre, ritkán vagyok éjjel fent, és alapvetően rájuk gondolok ilyenkor, ha valakit meglátok. Én biztos nem lennék képes kimenni, és járőrözni. Tuti akkor lenne a legkönnyebb elaludnom. - Ugyan, szerintem megállnád a helyed. Nem lehet olyan nehéz. – elmélkedem hangosan, majd legyintek a dologra, hisz nem számít. Magamra nem kell gondolni, én meg láthatóan nem vagyok olyan alkat. - Te? – kapom fel a fejem, mert kicsit elkalandoztam ezek szerint. De figyelek én, figyelek ám. Aprókat bólintok a dolgokra, hogy veszem az adást, nem altatott el a történelem. - Akkor üdv itt nálunk! – dobom le a könyvet, miközben felállok, és mezítlábas talpaimmal közelebb lépdelek, hogy üdvözölhessem. De persze várok. A kinyújtott kezem ott várt, és arcomon az a tipikus, üdvözlő mosoly, de hamar eltűnt. Helyét a csodálkozás, és a részét násza vette át, sűrű pislogások közepette. Ujjaim ökölbe szorítom, és visszahúzom magamhoz, mintha ott tartanék valamit, és lehajtom a fejem. Na ezt megcsináltam. - Őszinte részvétem. Nem akartam felhozni a dolgot… Azért, üdv itt.. meg minden. – most már kissé ügyetlenebbül ejtem ki a dolgokat, hisz elvégre nem egy elvesztett poggyászról van szó, vagy lekésett vonatról. Azért ez jóval másabb. Görcsbe is szaladt a gyomrom pár pillanatra, és ez most enged lassan, ahogy nyugtatom magam, hogy nem toltam el mindent. - Én.. Én.. Én.. – dadogok pár pillanatig, majd nagy levegőt veszek, megrázom a fejem, és kihúzom magam. Mondjuk, így, pizsomában, mezítláb biztos magabiztosnak tűnök. Főleg, hogy a hajam még mindig kóctenger. - Én pedig Marcus. Marcus Stephens. Örvendek, Rhae. – magabiztosabb mosolyra váltok. És még a kezem is kinyújtom ismét. Csak ne döntsek le megint mindent.
Rhaenys Eckhart 7. évfolyam
Hozzászólások száma : 87 Join date : 2015. Jul. 20.
Úgy tűnik, hogy végre egy kicsit rám mosolygott Fortuna asszony a magasból és végre úgy gondolja, hogy nem árt most nekem egy kicsi szerencse, ennyi balszerencse és baj után. Nem egy gyanakvó hugrabugossal akadtam össze, bár ebben a házban eléggé elvétve akad csak olyan, aki paranoiás lenne. A kígyófészekben mindenesetre biztosan nem így fogadtak volna. Még jó, hogy nem is oda osztottak be, csak az hiányozna. - Értem. – Mosolygok rá, és én is hagyom a témát. Igazából nincs bajom a legtöbb tantárggyal, vannak kedvenceim és vannak olyanok is, amik igazán nem azok, de például, ha egy bűbájtan, gyógynövénytan, vagy legendás lények gondozása tankönyv akadt volna a kezembe, akkor biztos az egész éjszakát olvasással töltötte volna, nem alvással.
- A tanároknak eszükbe sem jutna belőlem prefektust csinálni. Először is, nem vagyok kifejezetten iskola elsőnek nevezhető, másodszor pedig túl sok galibát okoztam már. – Végre valami, ami kicsit eltereli a gondolataimat a kialakult helyzetről. - Bár szeretek irányítani és azt a luxusnak számító prefektusi fürdőt és szívesen elfogadnám. – De ez csak egy kis álmodozás a részemről, tudom, hogy teljesen kizárt. - Köszönöm. – Mosolygok az üdvözlésére, utána kicsit jobban beavatom a dolgokba, így mielőtt kezet foghatnék vele, ő már az övét le is ereszti. - Semmi baj, nem tudhattad. – Igyekszem megnyugtatni. - Még azt hiszem nem teljesen fogtam fel, hogy mi történt, vagy hogyan történt. – Vallom be, ami szintén nem hazugság. Úgy utálok hazudni!
- Marcus… Stephens? – Kérdezem bizonytalanul, mikor meghallom a nevét. Stephens? Ez most komoly?! Komolyan egy leendő halálfalóval állok szemben? Ezt nem hiszem el. Hogy lehetne belőle halálfaló? Hiszen olyan kis kedves, és kis aranyos a szerteszét álló hajával, meg a pizsamájában. Enyhén lesokkolódva fogom meg végül a kezét és rázom meg. - Én is… örvendek. – Eresztek meg egy halovány mosolyt, de továbbra is sápadt vagyok. Nem, belőle biztos nem lehet halálfaló… De közben Peter Pettigrewból is az vált régen, pedig belőle sem nézte volna ki senki. Nem tudom… Újra Marcusra nézek, kissé kétségbeesetten. - Ugye… nem vagy aranyvérmániás? – Kérdezem meg bizonytalanul. Remélem tévedek. Nagyon remélem.
Hozzászólások száma : 10 Join date : 2015. Jul. 23. Age : 23 Tartózkodási hely : Roxfort falai között
Tárgy: Re: Late-night talk - Marcus & Rhae Szer. Aug. 12, 2015 10:14 am
To; Rhae
Szerencsére nem vagyok az a stréber fajta, aki, ezután a kis mozzanat után most szép sorban előveszi a tantárgyakat, és témának dobja. Nem is szokásom nagyon ezekről beszélni, azt se tudom néha megérteni, hogy a szünetekben hogy képesek ezen rágódni. Szeretek olyankor másra gondolni, nem arra, hogy mi vár rám nemsokára. Elég az akkor. Így szerencsés lehet a lány, hiszen őt sem traktálom ezzel sokáig, így a téma le is zárul, a könyv is pihen, de nekem ugyan most már végképp nem kúszik álom a szememre, sőt, talán még éberebb is vagyok egy kicsikét. Remek, így holnap biztos bealszom minden olyan órán, amin csak lehet. No mindegy is, majd kialszom magam. - Áááhááá. Mondjuk sosem lehet ám tudni, kiből mit akarnak. Belőlem kviddics-játékost akartak faragni, aztán megmondtam, hogy ha én oda felmegyek, akkor csak zuhanva jövök le. Szóval, feladták. Galibát.. hát, nem nagyon. De még előttem a jövő. – nevetek kissé a dolgon, hiszen csak apróbb dolgok miatt kaptam akármit is, mikor rosszkor voltam rossz helyen, vagy mert nem vittem vissza időben a könyvtári könyvet. Lassan kezdem magam unalmas alaknak hinni. Vagy valami olyasminek. Mindegy is, ez miatt nem fogok semmi olyat tenni, amit eddig nem. - Egyszer bementem oda, de nem fürödtem. Csak megmutatták. Tényleg nagyon szuper hely, luxus. – bólogatok serényen, mer való igaz, azért a fürdőért megéri prefektusnak lenni, csak az ugye, nem úgy megy, hogy „Csókolom, prefektus szeretnék lenni, mert a hagyományos fürdőt már unom!”. Enyhe túljelentkezés lenne.. - Örülök, hogy nem okoztam.. nagy bajt. – vagyis nagyobbat. Nem, ilyenkor inkább jobb meg sem szólalnom. Tényleg nagyon pocsék tudok lenni egyes helyzetekben. Sosem lehet tudni, kinek mi az, amit nem szabad érinteni, és mit meg nem adnék, ha pár szó után nem a kíváncsiság, hanem a felismerés törne rám. - No igen. Azt elég nehéz sajnos. – vakarom meg a tarkóm, miközben figyelem. Ahogy elhagyja ajkamat a tulajdon nevem, megváltozik. Ugyan, a sápadtsága ebben a gyér fényben nem tűnik fel, de a tekintetében van valami, ami más. Rosszat a nevemmel nem tudtam mondani, vagy esetleg van egy olyan nevű ismerő, mint én, és nincs vele jó emléke? Meglehet. Kicsi a világ. - Mást mondtam volna? – pislogok párat, hátha sikerült félremondanom valamit ebben is, de végül elhessegetem a dolgot. A nevem nem szoktam elrontani, szóval inkább megmaradok a kézfogásnál, és az üdvözlésnél. Fura, de mindegy is. - Mi? – kérdezek vissza reflexből, mert nem értem, hogy ez hogyan is jön ide. Mánia? Én? – Öhm, nem.. tudtommal nem. – foglalkozok én ilyenekkel. Nem szoktam. Mi közöm ahhoz, hogy ki honnan jött? De nem értem, miért olyan fontos ez. Vagyis.. sejtem. De nem foglalkozom vele.
Rhaenys Eckhart 7. évfolyam
Hozzászólások száma : 87 Join date : 2015. Jul. 20.
Tárgy: Re: Late-night talk - Marcus & Rhae Szomb. Aug. 15, 2015 6:18 pm
lost in a maze of a
THOUSAND RAINY DAYS
- Akkor te sem vagy az a kviddicsezős típus. – Jegyzem meg mosolyogva. - Én sem vagyok valami jóban a seprűvel. Pedig a barátom folyton győzködött, hogy próbáljam ki, biztos nem lesz semmi baj. De ezt olyannak mondta, akit már elsőévesként is hányinger kerülgetett, ha csak valamelyik seprűre kellett néznie. Amolyan fóbiám van. Az egyik bátyám egyszer kiskoromban ráültetett egy seprűre, és mivel az incidens után napokig ágyban voltam, valahogy nem maradt kellemes emlék. Azóta már attól frászt kapok, ha meglátok egy seprűt. – Nem tudom, miért mesélek ennyit, de valahogy jó a múlt vidám, apró emlékeire gondolni, mintsem arra, hogy tulajdonképpen mennyire is egyedül vagyok most. Ha arra gondolnék, akkor biztosan megint a könnyeimet kellene visszatartanom. Nem akarok szomorú lenni, sírni meg pláne nem, úgyhogy igyekszem a szép, és jó dolgokra gondolni, még ha ez az aprócska dolog nem is teljesen az.
- Igen, nekem is csak úgy mutatták. Mármint… a másik iskolában persze. A tiétek milyen? – Kapok észbe hirtelen. Még képes vagyok és elszólom magam, akkor pedig az eddig mesémnek annyi! Össze kell szednem magam, Marcus hiába barátságos, attól még ugyanúgy bajom származhat belőle, ha valami is kiderül. Aztán eljön a kínosabb téma ideje, amire nem is igen tudom, hogy mit mondhatnék még. Elképesztően rossz hazudozó vagyok, ez tény. Így a fiú szavaira inkább nem is mondok semmit, csak bizonytalanul az egyik lábamról a másikra állok és próbálok időt szerezni… amikor is a neve is kiderül, és lehet, hogy már megint túl furán viselkedtem. De hát később halálfaló lesz! Persze, hogy furán viselkedek vele. Vagy nem az lesz? Nem értek semmit… - Öhm… nem, nem mondtál mást. Azt hiszem, csak túl késő van. – De a neve egyszerűen nem hagy nyugodni. - Az remek. – Könnyebbülök meg egyből, mikor ezt mondja. Talán a jövőben más lesz.
- Kérdezhetek még valamit? – Érdeklődöm végül pár perc csönd után. Tudom, hogy ez nagyon nem jó ötlet, de tudnom kell, hogy mi folyik itt. Egyelőre nem sok mindent láttam ebből az időből, de az egyértelmű, hogy valami nagyon elcsesződött. Grindelwald az igazgatói székben, Dumbledore halott… Mi minden változott még meg? Megöl a kíváncsiság, és tudnom kell, hogy mi folyik itt. - Mennyire ismered a Roxfortot? Mert elég zegzugosnak tűnik és nem biztos, hogy egyedül el tudok boldogulni. – Na, ez bizony szemenszedett hazugság, de adni kell a látszatra. - Holnap pedig… ha lenne kedved, segíthetnél. – Nézek rá kissé kérlelően. Ha Marcus kicsit bemutatná a kastélyt, úgy valahogy talán némi információhoz is juthatnék, ami számomra jelenleg teljesen elengedhetetlen. Remélem bele fog menni.
Hozzászólások száma : 10 Join date : 2015. Jul. 23. Age : 23 Tartózkodási hely : Roxfort falai között
Tárgy: Re: Late-night talk - Marcus & Rhae Vas. Aug. 23, 2015 4:12 pm
To; Rhae
Hát kikötöttünk annál a témánál, amiről csak sületlenségeket tudok magyarázni, mivel, ugyan már elmesélték nekem többször is, milyen, meg mi hogyan, csak.. mivel nem mozgat meg, így azok szépen el is felejtődtek. Szóval, nem is akarok nagyon belemenni, megmaradok a repkedés szinten, szerencsére a szabályokba nem hiszem, hogy belekapunk, az azért kicsit fura is lenne. Laikusként nagyon is. Szinte hallom az évfolyamtársam hangját, amint már kezdi is mögöttem a kviddicsről szőtt ódáját. Jaj, csak fel ne ébredjen. - Határozottan nem, évek óta bizonygatom. – helyeselek a dologra, majd hallgatok el, amikor is, megtudom az ő „miért”-jét arra, miért is nem vágyik a csapatba. Ahogy a történet kerekedik, úgy szisszenek fel, húzom el a számat, mintha velem történt volna meg, és itt lenne a szemem előtt az egész jelenet, minden apró kis részletével egyetemben. Na persze, nincs, de megpróbálok együtt érezni valamennyire. Na, nem is rossz. - Nem lehet akkor kellemes emlék, így már érthető. Nekem ennyire durva emlékem nincs róla, egyszerűen csak nincs rá ingerem, és vágyam. Csak sosem akarják elhinni. – vonom meg végül a vállam, lerendezve a dolgot, mivel tényleg nincs semmi olyan, amely miatt kialakulhatott ez. Unalmas, vagy sem, nekem nem tetszik. - Ó! Hát hatalmas. Mármint a fürdő is, meg a kád is. Öhm.. a színes ablaküvegre emlékszem még, meg, hogy kellemes illat volt odabent. – vakarom meg az állam, keresve az emlékképeket a dologról, amikor is betekintést nyerhettem. Nem sok, de az is valami. Végül is, egyszer talán sikerül ki is próbálnom, mert hát, benne van a pakliban, meg ki ne vágyna arra. Mindig is olyan volt az a fürdő, amely vonzotta a népeket. - Nálatok is ilyesmi? – kérdezek vissza, hiszen érdekel, hogy más iskolákban is ilyen, hogy vonzza a diákokat akár csak egy pillantás erejéig is. Meg amúgy is, nem s tudom, milyen iskolából jött, hogy ott milyen a világ. Ezen sokszor elgondolkodom, más tájakon milyen lehet az élet, a külvilág. De nem, nem traktálom egyből ezzel. Majd. Egyszer. Persze, nincs is idő rá, mert a téma terelődik, és még mindig azon ráncolom a homlokom, ahogy ő meglepődött a nevén. Csak azon. Biztos, hogy nem én mondtam félre? Lehet, hogy ilyenkor, mikor nem bírok aludni, érthetetlen, amit mondok. Talán raccsolok. Vagy nem tudom. - Áhh, értem. Lehet, tényleg csak az időpont a ludas. – bólintok a dologra. Lehet, igaza van. Mindegy is. A másik, fura kérdésen még elkattog az agyam kicsit, de nem említem fel többet. Lehet, hogy nem kedveli az olyan alakokat, akik ilyenek? Nem lenne újdonság, de azért mégis. Ilyet még sosem kérdeztek tőlem. - Persze. – kapom fel a fejem arra, ahogy meghallom a hangját, és kérdő pillantással figyelem. Nem tudom, az előbbi miatt akar még-e valamit, vagy teljesen más a téma. Kicsit elkalandoztam. - Pfúúú… hát. Nem vagyok belőle egy zseni, de egészen jól eltájékozódom. – amikor jó napom van. De ezt már nem teszem hozzá, inkább előszedem a barátságos mosolyomat, miközben bólintok. - Szívesen segítek neked. – egyezek bele a dologba, miért is ne alapon. Néha nekem is lehet szocializálódnom. Remélem, nem szúrom el.. [/quote]
Rhaenys Eckhart 7. évfolyam
Hozzászólások száma : 87 Join date : 2015. Jul. 20.
Tárgy: Re: Late-night talk - Marcus & Rhae Pént. Aug. 28, 2015 3:19 pm
lost in a maze of a
THOUSAND RAINY DAYS
- Hogyhogy nem akarják neked elhinni azt, hogy nem szeretsz kviddicsezni? – Kérdezem elképedten. - Elég érdekes embereket ismerhetsz. Miért hazudnál ilyesmiben, ha egész egyszerűen tényleg nem akarsz seprűre ülni? – Nem igazán tudom a dolgot felfogni ésszel, főleg akkor, ha magamból indulok ki. De hát minden ember más, valószínűleg a környezete olyan, amilyen. Vagy itt is nagyon megy a kviddicsmánia, és minden diák szívesen bekerülne a csapatba pár kivétellel és azért nem hisznek neki. Bármi előfordulhat, főleg a mai nap után. - Igen… hasonló volt nálunk is. Olyan nagy volt a medence, hogy abban többen is tudtunk volna kényelmesen úszkálni. Igazából egyszer a fejembe is vettem, hogy tartani kéne ott valamilyen bulit, természetesen nagy titokban, és csak azokkal az emberekkel, akik igazán megbízhatóak, de végül nem lett rá lehetőség. – Ami egyáltalán nem meglepő, hiszen jött a háború, és már jóval, fontosabb dolgokkal kellett foglalkozni, mint holmi titkos bulikkal a prefektusi fürdőben. Pedig biztosan feldobta volna egy kicsit a hangulatot.
- Úgyhogy a terv, terv maradt, pedig szeretek ilyen eseményeket megszervezni. – Mondom elmosolyodva. Ilyenkor nagyon is jó elszakadni néha a valóságtól. Amikor ilyen teljesen lényegtelen apró részletekről beszélgetek valakivel. Határozottan örülök, így utólag, hogy összefutottam Marcussal, hiszen tényleg ő az első az érkezésem után, aki barátságosan szól hozzám, és aki nem faggat, ráadásul el is tudok vele beszélgetni, annak ellenére, hogy a jövőben én egy kegyetlen halálfalónak ismerem… De a világ kifordult önmagából, így talán a jövő is. - Sok minden történt ma, és az igazgató is alaposan kifaggatott. Már tiszta paranoiásan nézem a dolgokat. – Vallom be, kicsit szégyenkezve. Legközelebb jobban kell figyelnem az arcvonásaimra, ami nem lesz túl egyszerű. Főleg mivel nagyon nem tudok és nem is szeretek hazudni.
- Köszönöm. Hálám örökké üldözni fog. – Nézek rá hálásan, mikor beleegyezik abba, hogy majd körbevezet. Igen, határozottan szerencsésnek mondhatom magam. Mivel elég furcsának hat, hogy még mindig csak itt ácsorgok a klubhelyiségben, mikor ez legalább ismerős, így inkább leülök az egyik kanapéra. Amúgy is elképesztően fáradtnak érzem magam, pedig biztos vagyok benne, hogy ha felmennék a hálókörletbe, és lefeküdnék, akkor nem tudnék elaludni. Túl sok minden történt, túl kevés idő alatt, és muszáj kicsit rendeznem a gondolataimat, mielőtt alvásra gondolhatnék. - A többiek milyenek itt? – Kérdezem újra Marcus felé fordulva. - Mármint… hallottam arról, hogy a hugrabugosok barátságosak, és békések, de valóban azok? Van olyan akitől tartani kéne, vagy akit messzire el kellene kerülni? Ha pedig nem a mi házunkban, másik házakban van ilyen valaki? – Kérdezgetem kíváncsian.
Kezdőlap 
Szomb. Márc. 26, 2016 10:07 pm by 
