szavak száma: 360 || zene: nincs || megjegyzés: Remélem elmegy kezdőnek
A szüleim egy újabb puccos party-t rendeznek. Egy részről ezt bánom, mert hivatalos rá az az idegesítő nénikém is, aki folyton beéget mindenki előtt. Mrs. Ginger... Már látom is, hogy felém kukkant, és alig várja, hogy ide jöhessen azon az idegesítő, nyávogó hangján "babusgatni". Mintha még csecsemő lennék... És csodálkoznak, hogy hamar felmegy a pumpa bennem. Megforgatom a szemem, és elfordulok, hogy azt gondolja, nem vettem észre. Másrészről viszont nincs körülöttem egyetlen sárvérű sem. Erre mindig nagyon ügyelünk. Csak a tiszta vérű varázslók jöhetnek szóba a báljainkon, és az összejöveteleken. Egyébként ma szokatlanul jól öltöztem fel... Vagy inkább azt mondanám, hogy alkalomhoz illően. Na nem mintha máskor nem lennék jól öltözött, de ez az ing, és a varázsló öltöny jó ötlet volt. Malfoy felé fordulok, aki kissé idegesen pásztázza az összegyűlt tömeget. Mintha várna valakire. Nem szeretem a titkokat, de mégsem kérdezek rá, hogy mi a baja. Az ő dolga. Annyira nem tud foglalkoztatni, ugyanis valamilyen szinten ő is ki akar túrni a helyemről. Szinte szomjazik a hírnévre. -Hol van már Cissa? -kérdezem hangosan, pedig jól tudom, hogy ő szereti a hatásos belépőket, amikor minden tekintet rászegeződik. Nos, ez nem is csoda... Mindenki meg akarja őt kapni, csak éppen nem mindenkinek adja meg magát. Amikor végre megpillantom a bejárati ajtó előtt, felé fordulok, és a lépcső korlátjára támaszkodom. Minden férfi tekintete rászegeződik. Szinte csorog a nyáluk, amin én csak elmosolyodom. Sok kiéhezett balfácán... -Máris jövök... -szólok oda csak a vállam fölött a többieknek, és a lépcső felé veszem az irányt. Amíg mindenki szinte megrohamozná a Mardekár királynőt, én csak lezseren megyek oda hozzá. Ezt már megszokta. Nem vagyok rajongó típus, és azt sem várja el, hogy hirtelen beleszeressek. Nem úgy, mint a többi fruska, akikkel néha hempergek. Tőlük csak azt hallom, hogy mikor hívom őket romantikus vacsorára vagy mikor mutatom őket be a szüleimnek. Ch, azt leshetik... -Szia Cissa. -biccentek felé, és megengedek magamnak egy félmosolyt is, pedig nem igazán szoktam mosolyogni. -Reméltem, hogy te is itt leszel. -udvariaskodtam. Na ilyet sosem hall tőlem az iskolában. Minek is mondanám. Itt is csak elvárják. Persze örülök, hogy itt van, hiszen kellemes társaságom lesz a mai estére, de ezt sosem mondom neki.