The storm is coming - Louisa & Sirius

Ennyit a mai edzésről. Pedig egész szép napnak indult a mai, de hát senki az égvilágon nem gondolta volna, hogy akkora égszakadás lesz, hogy nem fogom látni még a seprűm sem magam alatt. Ráadásul nem, hogy gyorsan elvonuló záport kaptunk volna, nekünk egyenesen a hónap vihara jutott. Tipikus, hogy ne tudjunk gyakorolni. De hát ilyen körülmények közt nem lehet.
Olyan orkánerejű szél lett hirtelen, hogy nagyon megkellett kapaszkodnom és kifejezetten jól kellett manővereznem, hogy ne találjon fejbe az egyik nagyobbacska ág, amit a vihar a tiltott rengeteg felől fújt ide. De szerencsére a csapatkapitányunk felfogta, hogy ilyen körülmények között életveszélyes edzeni és leparancsolt minket a földre.
Szerintem nem én voltam az egyetlen, ami áldotta ezért a döntésért. Bár be kell vallanom, hogy a sár egy cseppet sem tetszett. Minden második lépésnél úgy elmerült a lábam, hogy azt hittem elnyel a sár. Pedig az fizikai képtelenség, hacsak nem bűvölik meg. De komolyan kinek lenne esze ilyenre, mikor ilyen ramaty az idő. Na, jó lenne ötletem, hogy ki csinálná meg, de szerencsére nem csinálta meg senki.
Megkönnyebbülök, mikor végre az öltözőbe érek. Teljesen át vagyok fagyva. Legszívesebben azonnal a zuhany alá álltam volna, de milyen az én szerencsém, mindenki sokáig akart fürdeni. Én voltam az utolsó, aki bejutott. De a víz melege elfeledtette velem a haragomat. Élveztem, hogy végre felmelegedhetek egy kicsit. A hosszas várakozás után megérdemeltem.
Még voltak benn páran, mikor én bementem zuhanyozni. Viszont teljesen elfeledkezek az időről a zuhany alatt. De hát mit tegyek, ha egyszer olyan jó érzés volt a melegben lenni. Pedig nem szoktam én ennyit fürdeni. Meg igazából felesleges is. Kint esik, ugyanolyan vizes leszek, mint előtte, de mindegy, mert élveztem.
Mikor végzek, mosolyogva zárom el a csapot. Még bent felöltözök, azóta mióta tavaly az egyik fiú – senki se találná ki, hogy ki volt az – csak úgy betoppant, mikor öltöztünk, na, én azóta öltözök fel, még mielőtt kijönnék a zuhanyzó védelme mögül.
Dúdolgatva, szedem össze a dolgaimat. Szerencsére nem hozok magammal sok dolgot a fürdéshez. Mikor belépek az öltöző azon részébe, ahol lepakolunk, nem látok egy lányt se, csak… El se hiszem, hogy pont ő van itt, ennyire sokáig fürödtem, hogy a csapatkapitány rám küldte Siriust?
Szavai hallatán megnyugszom. Szóval nem konkrétan miattam lett ideküldve. Tehát a kapitány nem tudta, hogy mindenki elkészült már, rajtam kívül. Kihúzom magam, mielőtt megszólalnék. Nincs nekem semmi bajom Siriusal, csak néha nagyon furcsán tud viselkedni és nem tudom hova tenni, amikor olyan.
- Ne ordíts! Nem vagyok süket Black! - Mondom elvigyorodva. - Mellesleg, na, nem mondod? Mindenképpen ki kell mennem, ha nem akarok itt ragadni a vihar végéig. Hogy van az, hogy te nem bent melengeted a hátsódat a kastélyban? Te szoktál az első lenni, aki végez, ha jól tudom Sirius, nem? - Kérdezem, ahogy elkezdem összepakolni a dolgaimat. Még jó, hogy nincs olyan sok holmim, így gyorsan végezhetek és mehetünk a kastélyba.

Mikor éppen arra készülök, hogy összeszedjem a dolgaimat, kit látok meg? Na kit? Black-et. Rá pont nem számítottam.
- Megérdemelted, hogy kupáncsapjanak. Csak úgy benyitni az öltözőbe. Igaz, hogy rólad köztudott, hogy nem vagy teljesen normális, de az még tőled is sok volt. Meg mellesleg Lily hirtelen volt így reflexből vágott fejbe téged.
Megrázom a fejem. Méghogy ő ártatlan volt. A nap vicce. Sirius Black meg az ártatlanság.- Szóval áldozati bárány lettél? Na, látod így jár, aki kicsit élvezni akarja a fürdést. Utolsó lesz és még ugrálhat is. De végülis mit várunk a mi kapitányunktól. Ő nem vállalkozna rá, hogy mindenkinek utána nézzen, hogy elment-e. Hacsak nem éppen a megbeszélésről akar meglógni. - Kuncogom el magam, ahogy elképzelem milyen fejet vág közben.
- Szerintem is menni kellene. Egy pillanat, csak elrakom a csizmám. - Mondom, ahogy az utolsó ruhadarabot is bevágom a táskába. Lépnék is Sirius után, de ekkor megérzem a széllökést, minek köszönhetően seggre vágódom. Sirius pedig becsapja az ajtót. Kicsit zsörtölődve tápászkodok fel, mielőtt megint felém fordulna.
- Azt hiszed engem olyan könnyen elvinne a szél, Black? Nem így van, de ha azt mondod, hogy elvinne téged, akkor lehet, hogy tényleg ildomosabb lenne itt maradnunk. Nincs kedvem a kórházban kikötni. - Sóhajtok. Ledobom a cuccom a helyére, majd leülök Sirius-al szemben a padra. Valahogy érzem, hogy hosszú éjszakám lesz.
- Nem. Sajnos. Bár azt hiszem egy három napja betörtem egy Mardekáros orrát. De ezt leszámítva semmi. Veled történt valami?