Kieran Kulkov

Egy elég visszahúzódó egyéniség vagyok, ez pusztán csak a családom miatt. Nehezen bízok meg bárkiben is, de aki elnyeri a bizalmamat, az egy igazán szerencsés embernek vallhatja magát. Barátok híján magamban dolgozom fel mindenféle eseményt, történést, ezért néha látszik rajtam, hogy közel állok, ahhoz, hogy egy valóságos idegroncs legyek. Szeretem a már jól megszokott egyedüllétet és igénylek napi egy óra nyugalmat az alváson kívül. Szerencsére ezt meg tudom oldani a Roxfort falai közt, tanári funkcióm miatt.

A tanárokkal nem sokat kommunikálok, csak akkor, ha nagyon kell valami miatt és a diákokkal is csak óra közben érintkezek. Nem szívesen megyek a tantermen és az tanári szobámon kívül bárhova is, de van amikor meg kell hoznom ezt az igen nagy áldozatot.

Szeretem, ha igazam van, ha pedig még sincs, abba nagyon nehezen tudok beletörődni, azonban ilyen nem sűrűn szokott megtörténni. Sok tapasztalatom és tudásom miatt azt látom, egyre több nőnemű egyén néz fel rám, de vajon köztük van az a személy, kire vártam? Nem tudhatom és csak remélni tudom, hogy nem tud a múltamról senki semmit.

No akkor kezdjük a legelején. Mindig is én voltam a család feketebáránya, ugyanis engem sosem érdekeltek a mágikus lények. Engem ezek nem hoztak lázba, ezért jóformán örültem, ha kapok enni és van tető a fejem felett. Testvéreim sosem szerettek és mindig csak piszkáltak, valószínűleg ezért lettem mára olyan, amilyen. Egy visszahúzódó férfi, aki mások véleményét meghallgatja, de sajátját már nehezen osztja meg bárkivel is. Nem vagyok társasági ember, bevallom, de egy igaz barátom azért akad nekem is, kinek hatására kezdtem megnyílni, de ez sem tartott sokáig, ugyanis egyszer, egy bérgyilkos lemészárolta az egész családját. Ekkor megint egyedül maradtam. Ismét elzárkóztam a külvilágtól és ezen már nem tudott senki sem változtatni. Roxfortos éveimben nagyon sokat tanultam és mindenből én voltam a legjobb, de a szívemhez legközelebb mindig is a bűbájtan állt. Mikor befejeztem az iskolát, elmentem továbbtanulni és egyszer csak azon kaptam magam, hogy letettem az utolsó vizsgámat is. Sokáig otthon írogattam, leginkább a fiókomnak, de számtalan bűbájtannal kapcsolatos könyvem megjelent, persze csak álnéven. Pontosan negyvenedik születésnapomon az a megtiszteltetés ért, hogy a roxforti igazgató felvett, mint bűbájtantanárt. Én ezt örömmel elfogadtam és szeptember elsején meg is kezdtem a tanítást.

ELFOGADVA!

Merlin hozta tanár úr, csak ennyit mondhatok, illetve, hogy remélem, izgalmas óráink lesznek önnel. Kíváncsian várom mire jut velünk! Irány a játéktér!