Bűbájtan fáradság közepette... Mr. Kulkov & Ms. Corvina

Hány óra lehet? Bőven éjfél után. Halkan lépkedek a sötét folyosón a félelemtől reszketve. Mióta is menekülök, legalább tíz éve vagy talán több. A könnyeim patakokba hull le az arcomról, a talláromat pedig összehúzom magamon. Olyan hideg van, mint ha temetőben lennék. Vajon álmodom csak vagy tényleg a valóságot látom? Nem tudom... Senki nincs aki megvédene most.
Egyedül sosem mertem szembeszállni vele, talán a hatalmas ereje miatt. Nem hiszem el, hogy nem találok senkit itt, hisz annyian járunk ebbe az iskolába.
Az éjszakai holdfény világítja meg azt a teret, ahol én most vagyok, semmilyen fáklya nem ég. Csak a sötétség, a hold fény és én. Persze tudom, hogy nem vagyok egyedül, én sosem voltam egyedül. Már majdnem a folyosó végén vagyok, és hirtelen megtorpanok egy kisebb zajra. Hátra fordulok, hogy szembe nézzek a támadómmal, aki nem más, mint az anyám.
Félve pillantok hátra, de semmi. Senki és semmi nincs a hátam mögött, talán beképzeltem csak. Lassan visszafordulok a menet irányába és a falra pillantok. Fekete szurok féleség, folyik, csöpög lefelé a plafonról és a falról. Hirtelen nagy lélegzetet veszek, majd megakad a levegő. “Velem jössz!”
Megtalált. Vajon tényleg magával fog vinni? Hirtelen úgy éreztem, mintha egy hurok lenne a nyakamon, amit megszorítanak, annyira hogy levegőhöz nem jutok. Majd egy gyors rántással hanyatt esek és végighúz a folyosón. Nincs menekvés. Sikításom vízhangzik az üres folyosón, majd bekanyarodik vele egy másik folyosóra.
Egy üres folyosó, amit csak a holdfény világít meg és egy éles sikoly, amit egy lány vérző ajka hagy el.

Megint egy rémálom... Alig tudok normálisan aludni mostanság és reggel szinte mindig arra ébredek, hogy valaki ráz vagy simogat, hogy megnyugodjak. Az ágyból gyorsan feltápászkodok, majd a tükör elé állok. Olyan fekete karikák vannak a szemem alatt, mintha korommal piszkoltam volna össze magam. Nagyot sóhajtok, majd öltözködni kezdek. Felvéve az egyenruhát, megint csak a tükör elé állok, hogy megfésülködjek és kis sminkel eltakarjam a karikáim. Hulla vagyok, Remélem reggelinél lesz valami fekete tea vagy kávé, bár mindig szokott lenni. A tallár felvétel után reggelizni siettem, majd órára mentem.

Végre vége, bár ezt nem mondanám, mivel elég házim van és még egy magánórát is megbeszéltem Mr. Kulkovval. Szinte összeesek a fáradságtól, de még talpon kell maradnom. Mennyi kávét is ittam meg, körülbelül tíz bögrényit csak délelőtt. Egy kicsit rosszul is voltam, mert nagyon bepörgette a szívem, bár amennyit segített, tök felesleges volt meginnom annyit. Még mindig kómásan érzem magam.
Mr. Kulkov magánórájára sietek ásítozva, bekönnyezett szemekkel. Nem szeretek ennyire fáradt lenni, mivel akkor hamar kiszárad a szemem és könnyezni kezdek. Sokan azt hiszik, hogy sírok, de mindenki megnyugszik, amikor el mondom nekik, hogy semmi baj.
Végre itt vagyok, a tanárúr tanterme előtt. Gondolom, leszünk egy páran, mivel én bolond a büntetés órára időzítettem. Nem késtem, ahogy a karórára pillantok, sőt még lenne negyed órám ideérni. Apa mindig azt mondta, hogy bárhova is megyek, mindig negyed órával előbb jelenjek meg, hogy ne az adminisztrációval menjen el az egész óra.
Halkan bekopogok, épp annyira, hogy meghallja a bentlévő, majd csendben várok arra, hogy Mr. Kulkov betessékeljen.

Ms. Corvina

A diákokon végignézve számhoz emelem a kezemben tartott kávét és nagyot kortyolok bele. Ez most igazán jól esik. Már nem a diákok hangoskodása, hanem a csésze forró ital. Nem tudom, mit csinálnék, ha nem lenne. Most különösen hasznosnak bizonyul az éltető nedű, ugyanis diákom lesz, ilyen esti órában. Mikor megiszom a maradék italom és eltüntetem az utolsó falat húst a tányéromról, felállok. - További kellemes estét. - fordulok a mellettem ülőkhöz, akik még javában falatoznak.

Kipp-kopp.
Kipp-kopp, kipp-kopp.
Hosszú léptek zaja hallatszik a folyosó márványpadlóján, de nem zavartatom magam, tovább lépkedek az irodám felé.
Kipp-kopp.
A kopogás elhal, ahogy az ajtó előtt állva megállok. Egy pálcaintés, ajtónyitódás hangját keltem a már fájdalmasan nagy csendben. Ahogy belépek, talárom enyhén súrolja az ajtófélfát, de az ajtó már csukódik, így a hosszú ruhaanyagot sikeresen odacsukom, ezáltal el is szakítom. Nem is te lettél volna, Kier. Ahogy kiszabadulok, az ajtó fogságából, levesszem talárom és tüzetesen megvizsgálom, de a varrásig nem jutok el, ugyanis az ajtón halk kopogás szűrődik be.
Nagyot sóhajtok, leteszem az ölemben fekvő anyagot a szobámban lévő ágyra, majd egy pálcaintésemre ismételten feltárul irodám ajtaja a kíváncsiskodó diák számára. Tudom, - illetve sejtem - ki áll a küszöbön, már vártam rá.
- Áh, Ms. Corvina. Fáradjon beljebb. - egy barátságos mosolyt erőltetek az arcomra, bár őszintén szólva ez nem túl könnyű, valamint nem az én műfajom.

Leülök az asztal mögött álló székre és jobb lábamat a balra helyezem. - Kérem, foglaljon helyet. Miben állhatok szolgálattára? - na persze ezt mindketten nagyon is jól tudjuk, azért megkérdezem. Már csak a formaságok miatt is.

/Elnézését kérem a hozzászólás rövidsége miatt./

Nem kellett sokat várnom arra, hogy az ajtó résnyire kinyíljon. Ahogy nyílt a hatalmas ajtó, úgy mozdultam meg én is, belépve Mr. Kulkov irodájába. Még mielőtt elindultam volna a magánórára, felszaladtam a szobámba a könyveimért, pennáért, tintáért és egy köteg pergamenért. A negyedikes anyagból nagyon sok hiányzott, mivel akkoriban iskolában se voltam. Ideje bepótolnom őket.
- Jó estét, Tanár úr! - viszonzom a köszönést, majd leülök egy vele szembeni padra. - A negyedikes tananyagot szeretném átvenni vázlatosan, ami még nincs meg. - bár egyedül is képes vagyok megtanulni az anyagot, gakorlatban még sem alkalmazhatom bárkin. Szétnyitom a pergament, amit magammal hoztam. Ahogy lesodrom, a fele a földre esik, nem cicóztam az írással és a tanulmányozással. Igazából feleslegesnek találtam az iménti leülésem, de ha már megengedte, hogy leüljek miért is ne. Gyorsan felpattantam a helyemről, majd a Mr. Kulkovhoz siettem a hosszú pergamennel, hogy megmutassam neki, hogy miben is kéne segítenie.
- A Baziteot, a Reduciot, a Silentiumot és a Sonorust nem alkalmaztam és gyakoroltam még. - jelentem ki határozottan. A pergamen telis tele van írva bűbájokkal és varázslatokkal, amit a tanár úr kezébe nyomtam. Mindnek meg van a definíciója, jelentése, eredete rövid vázlatba foglalva.
Megálltam mellette zárt lábbal, hátra tett kézzel és amíg nem hallottam a hangját, körbe tekintettem a termen. Talán most nem lesz bűntésletöltők? Áhh, dehogynem. Nagy robajjal tört be egy diák, a kezeiben könyvek, pergamen, tinta. A pennát sehol nem láttam.
- Elnézést, tanár úr a késésért! - szólalt meg az ifjú kissé aggódó, talán negyedikes lehet, ami nem lenne nagy gond, mert tudnék kivel gyakorolni. Végig néztem az esedezését és ahogy leül, majd vissza fordultam Mr. Kulkov professzorhoz.
- Minden rendben a feljegyzéseimmel? - kérdezem tőle érdeklódve, mivel egymagam írtam össze még a könyvtárban. Elidőztem vele pár napot és amiket tudtam felelevenítettem magamban, mielőtt a magánórára jöttem.
Még mindig ott álltam a professzor mellett, várva a szavait.

Ms. Corvina

- Jó estét, Tanár úr! - megvárom míg helyet foglal. Ma padot raktam ülőalkalmatosságnak. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy a fotel, a szék, vagy a pad a legmegfelelőbb ezért inkább cserélgetem a hármat

- A negyedikes tananyagot szeretném átvenni vázlatosan, ami még nincs meg. - az semmiség. Jó tanuló, biztosan menni fog neki, ezek amúgy is kisujjból kirázható varázslatok.
- A Baziteot, a Reduciot, a Silentiumot és a Sonorust nem alkalmaztam és gyakoroltam még. - némán hallgatom és veszem át a pergament, majd gyorsan átfutom, de mivel így nem találok benne hibát, elkezdem jobban szemügyre venni a leírásokat. A vizsgálódásomat az ajtó nagy robajú nyitódása zavarja meg. Felnézek és csak pár mondattal illetem a viharvert külsejű fiút. - Üljön, le Mr. West. A feladat a szokásos.
- Elnézést, tanár úr a késésért! - legyintek és visszatérek az írás tanulmányozásához, amiből ismét kizökkentenek, de ezúttal el is mosolyodok.

- Minden rendben a feljegyzéseimmel? - mosolyom még mindig kitart, bár nem szokásom ilyen sokáig megőrizni.
- Persze. Ezek a feljegyzések hibátlanok, mindent tartalmaznak, amit kell és ha szeretné, még ma elkezdhetjük a gyakorlást. - felállok, a fiú felé nézek, ellenőrizvén, hogy dolgozik-e, majd előhúzom a varázspálcám és intek a lánynak. - A Baziteo nem a legártalmatlanabb ige, ellenben a Silentiummal és a Sonorussal, szóval kérem próbálja meg. Baja nem eshet ettől, még ha el is rontaná, amit kétlek.

/Elnézést a rövidsége miatt, a továbbiakban jobban igyekszem majd/

» Emilia Corvina
» Emilia Corvina
» Kieran Kulkov
» Kieran Kulkov - feljegyzések
» Fakultatív jellegű, évfolyamfüggetlen BBT-óra Diákok & Kulkov professzor