Emilia Corvina

 Hogy milyen is vagyok valójában? Szerintem egyértelműen látszik, főleg külsőre!
Rövid szőke hajam van és kék szemem, keskeny arcom, pici orrom. A felső ajkamnál egy anyajegy van, de nem látszik mert leszoktam púderezi. Szeretek sminkelni, ami meg is látszik. Sose látnak smink nélkül, maximum csak a szobatársaim. Körülbelül 165 cm magas vagyok és 47 kg, ezért is látnak sokan vékonynak, pedig nem vagyok az. Sportos testalkatom van, bár nem igazán látszik. Szeretem az alternatív cuccokat, az ékszereket és legfőképp a cipőket. A vagány kislánynak néz szinte mindenki, akinek nagy a szája, de nem vagyok az. Belülről nem!
Komoly és céltudatos vagyok, de emellé még jár egy kicsi kedvesség is. Nem szeretem a kifogásokat sem tanulás, sem a sport terén. Számomra nincs lehetetlen, úgy vélem, csak a gyenge emberek kifogása ez a szó. Szinte kislány korom óta tanulok, ebben lelem örömöm és úgy vélem, hogy az újabb generációnak sokkal okosabbnak kell lennie, mint a réginek.
Számomra a fegyelmezettség, a tisztelet és az akarat fontos, ami megadja azt a löketet, ami a tudást élteti. Aki tudni akar az tud és ha segítség kell neki, akkor én a szolgálatára állok.  Segítő készségem meg van ahhoz, hogy okítsak, belém lett nevelve, hogy másokat segítsek az előre haladásban.
Általában félnek is a diákok tőlem, mert elvileg rémisztő vagyok a komorságommal, de nem az a célom, hogy elrettentsem őket. Nehéz kicsikarni belőlem érzelem kinyílvánítást, de igenis tudok érezni fájdalmat, szomorúságot, boldogságot, szerelmet.
Nehéz kihozni a sodromból, de aki képes rá és megteszi az számíthat rá, hogy a vérét fogom szívni, és haláli nyugalommal kikészítem, bár ahhoz sokat kell dolgoznia.
Én nem szólok bele mások ügyeibe, mindenki maga oldja meg a problémáit, viszont ha elfajulnak a kedélyek, akkor közbe avatkozom.
Igazából ennyi lenne ami fontos, a töbit meg úgy is megtudja az, aki komoly érdeklődést mutat felém.
Szeretem:
-> a cicákat (ezért is egyértelmű, hogyy macskát választottam)
-> az édességet ( leginkább a csokoládét)
-> tanulni valami új dolgot
-> mozogni
-> barátkozni
Nem szeretem:
-> a kifogásokat
-> a lustaságot
-> a tiszteletlenséget
-> a kiközösítést

1966. április 27. Verona, Corvo Rezindencia
Már megint a nyomomban van. Nem tudok már hova bújni. A padláson találtam menedéket, de hallom a lépteinek zajait. Hallom, ahogy halkan kinyíylik a padlás ajtó és árnyéka felém trónosul. Megtalált, nincs menekvés. Lélegzet visszafojtva guggolok az egyik tartó oszlop mellett, reszketve a félelemtől. Nem akarom, hogy bántson, de nem tudok ellene tenni semmit sem. Egyre közelebb jön és meglátom a köpenyét, ahogy maga után húzza. Becsukom a szemem.
Csend lett, gyanúsan mély csend. Kinyitottam a szemem és az arca már szinte az enyémben volt. A szemét kutattam, de nem volt neki, majd hirtelen rámugrott és az életemet akarta. Egy hat éves kislány voltam, akinek az életét akarják.

Sikítoztam megrémülten apa karjaiban. Anya mindenféle alakban megjelent már az álmomban, hogy kísérteni tudjon. Nem én voltam az oka a halálának, pedig mégis úgy érzem, hogy én vettem el az életét a születésemmel. Anyát csak fényképen láttam, soha nem tudtam milyen volt, hogy nézett ki mielőtt meghalt.
Apa karjaiban mindig megnyugvást találtam, megvígasztalt minden rossz álom után. Viszont sosem tudott mevédeni az álmaimban.

Napjainkban...
17 éves fejjel még mindig félek az emberektől, legyen az aranyvérű vagy mugli. Sosem voltam az a nagy társasági  ember, inkább a könyvek világába merültem, minthogy ismerkedtem volna bárkivel is. Annyira magamba fordultam az elmúlt években, hogy már komorrá és szürkévé váltam. Úgy gondoltam mindent tudtam és nem éri el senki sem azt, amit én tudok és elsajátítottam. Sok évi tanulás meghozta az elvárt eredményt és képes vagyok tovább fokozni azt.
10 év körül lehettem amikor megkaptam a Roxfotba szóló levelem. Hihetetlenül boldog voltam, hogy felvettek, és tudtam, hogy ott más lesz majd minden, de nem így sikeredett. Lehet, hogy többet tanulhattam ott, de anya még mindig kísértett és kezdtem már megzakkani tőle. Elegem volt és haza mentem Veronába apához. Nem bírtam a roxfort-i egyedüllétet és kihagytam néhány hónapot, majd újult erővel neki indultam. Nem hagytam, hogy bármi utamba álljon és meggátoljon abba, amiért valójában vissza jöttem Roxfortba. Azért vagyok itt, hogy tanuljak és okosabb legyek és ennek érdekében mindent megteszek.

ELFOGADVA!

Ha valaki, hát én tudom milyen, ha üldöznek, látomás vagy lelkiismeret egyre megy, szinte teljesen felőrli az embert. Remélem az idő múlásával végül rendbe jönnek a dolgaid. Gondolom hihetetlenül váratlanul ért, hogy a Süveg a HOLLÓHÁT - ba osztott be téged! Sipirc játszani!