Giorgio Corvina - Sötét varázslatok kivédése

Humor:

Nos, általában mindenkinek a humorosabb, jókedvűbb énemet mutatom meg. És ha humorról van szó, nem ismerek tréfát. Az iskolában tartott órákon egy szintig mindenkinek megengedem, hogy viccelődjön, de azért megkövetelem a tudást.

Emi-vel, a lányommal is nagyon sokat viccelődöm, amely után általában mindketten hevesen fogjuk a hasunkat.

Szigor:

A tanítványaimtól megkövetelem, hogy megtanulják azt, amit elmondok, ahogy Emi-től is elvárom, hogy jó tanuló legyen.

Úgy vagyok vele, hogy hogyha valaki nem tudja az anyagot, az ki sem próbálhatja az órámon a varázslatot sem, mert nem akarok nem várt sérüléseket, vagy a gyengélkedőre küldeni a diákjaimat. Túl sok mindent láttam ahhoz, hogy ne vegyem ezt ilyen szigorúan.

Tisztelet:

Elvárom, hogy mindenki tiszteljen. Nagyon csúnyán ki tudok fakadni, ha azt veszem észre, hogy valaki nem tisztel viszont, hiszen én mindenki felé azt sugallom, és elvárom, hogy kölcsönös legyen.

Családcentrikusság:

A családomat mostmár csak Emilia képezi, így néha túlzásba is viszem az aggódást. Tudom, néha talán idegesíti az, hogy mindent túlaggódok, de nem akarom, hogy bármi baja érjen.

Az anyját, nos, őt szerettem, de elhagyta a lányát, és engem, így ő már nagyon régen nem érdekel. Nem ejtek érte könnyeket, nem úgy, mint Emi.

Azért is vállaltam el az SVK tanár szerepét az iskolában, mert amiatt aggódom, hogy a drágalátos anyja megint felbukkan, és ez nagyon felzaklatná Emi-t.

A körülötte nyüzsgő fiúkat viszont szigorú tekintettel figyelem, és ha esetleg meg kívánják bántani a lányomat, jaj nekik...

Ismét egy végigvirrasztott éjszaka egy minisztériumi asztal mellett töltött hosszú nap után, amikor a lányom álmát őrzöm. Elég sokszor előfordul, hogy sírva, remegve ébred fel, miközben a nevemet kiabálja, és akkor én átjövök a szobájába.
Megint az anyjáról álmodott. Azt mondtam neki, hogy meghalt, amikor ő megszületett, de a valóság ennél sokkal bonyolultabb. Az anyja itt hagyott minket.
Talán túl unalmasnak tartott, ezért inkább lelépett, de nem is számít. Jobb nélküle...
Szeretném, ha sosem derülne ez ki, mert az még jobban felzaklatná Emi-t, aki már így is túlságosan sokat szenvedett miatta, bár tudom, még felbukkanhat. Végül is mindig szeretett meglepetéseket okozni, amelyek leginkább rosszul sültek el.
Nagy, gondterhelt sóhajt hallatok, majd az ablakhoz kapom a fejem. Egy hóbagoly kíváncsian fürkészi a tekintetem, én pedig még nagyobb figyelemmel követem a lábára erősített levelet.
Sietve kinyitom az ablakot, és a fehér tollú jószág azonnal berepül rajta, hogy aztán az asztalon landoljon.
Leveszem a lábáról a levelet, és mialőtt útnak eresztem, adok neki egy kis eleséget és vizet, ezután kinyitom a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola igazgatójától érkezett levelet, melyben felkérnek, hogy legyek én a Sötét varázslatok kivédése tanár...

ELFOGADVA!

Újabb tanár, ráadásul biztos vagyok benne, hogy Corvi majd ki fog ugrani öröméből, hogy ha meglát Kíváncsi vagyok milyen lesz a karaktered a játéktéren: remélem sokkal több minden fogok megtudni róla, mert kíváncsi vagyok