Minden, amit a pálcákról tudni kell

A varázspálca, egy olyan mágikus eszköz, amelyen keresztül egy boszorkány, vagy varázsló ereje központosul, mintegy csatornát képezve, így lehetővé teszi a varázslatok létrehozását. A legtöbb varázslat pálcával együtt történik, habár létezik pálcanélküli varázslás, viszont a pálcanélküli varázslás rendkívül nehéz, és sok koncentrációval, tehetséggel, és csak igazán nagy gyakorlattal bíró mágusok képesek rá. A pálcákat híres pálcakészítők gyártják és árusítják, Nagy-Britanniában a leghíresebbek Ollivander és Gregorovich. Minden pálca egy különleges fából épül fel, ami körülveszi a mágikus magot. Bár a pálca magok származhatnak ugyanazokból a lényekből, vagy a fa származhat ugyanarról a fáról, nincs a világon két pontosan megegyező pálca. Mágiát általában pálcahasználattal, ráolvasással, hangosan kimondott varázsigével érhetünk el, de tapasztaltabb varázslók képesek a nonverbális varázslatokra is: amelyek elrejtik a használó szándékát, megnehezítve az ellenfele védekezési lehetőségeit. Mivel a pálcák megérzik a mágusokban lévő varázslatot, a mágia inkább élő dologgá teszi őket, és nem igazán nevezhetőek élettelen tárgyaknak. A pálcakészítésnek külön tudománya ismert, amit pálcatannak neveznek.  

A pálcatan megtanítja a pálcák történetét, és mágikus tulajdonságait. Mr. Ollivander azt állítja: „Ez egy bonyolult és titokzatos ága a mágiának”. Mint ismeretes, a pálca választja a varázslót és nem fordítva, de így örökké hűséges lesz a gazdájához. Épp ezért van az, hogy ha egy mágus, valakinek a másik pálcáját használja, azt szinte egyáltalán nem, vagy sokkal nehezebben használja, mint a sajátját. Nagyon ritka eset az, ha a valaki gond nélkül használja más varázspálcáját, és nagyobb az esélye a használatnak, ha valaki igazán erős mágikus képességekkel rendelkezik, vagy a másik pálca valamelyik rokonához köthető.

A pálca fája leginkább az erdőkben felhasznált fákból készül, mint például:

Magyalfa
Platánfa
Ébenfa
Galagonyafa
Fenyőfa
Mogyorófa
Körtefa
Tölgyfa
Cseresznyefa
Szőlőkaró
Berkenyefa
Cédrusfa
Borostyánfa
Rózsafa
Kökényfa
Fűzfa
Szilfa
Kőrisfa
Mahagónifa
Tiszafa
Nyírfa
Bodzafa

A magok, amiket dokumentálnak, hogy megfelelőek a pálcakészítéshez, a továbbiak:

Főnixtoll
Sárkányszívizomhúr
Vélahaj
Egyszarvúszőr
Thesztrál farok szőr
Kneazle bajusz
Troll hajszál
Kelpie haj

A pálcakészítő Garrick Ollivander említette, hogy ő nem használja a véla hajat, mert szerinte az túl szeszélyes pálcát eredményez. Más mágikus magokat is fel lehet használni a pálcákhoz, de ezek ismeretlenek jelenleg.

További fontos jellemzői a pálcáknak a hossza és a merevsége. A merevségi fok a „merev” kategóriával kezdődik, és a „rugalmas”-sal végződik. Mindezek különböző tényezőket gyakorolnak a pálcára, ráadásul ezeknek a mágikus eszközöknek mind vannak különböző erősségeik, például az egyik jobban ért a bűbájokhoz, a másik meg az átváltoztatásokhoz. A pálca hossza is sok mindent elárul annak használójáról. A legtöbb pálca 9 és 14 hüvelyk között van, de ismertek ennél nagyobb, mint például, 18 hüvelyk, és ennél kisebb, még 7 hüvelykes pálcák is.  A pálcakészítés folyamata nem ismert, mert az elképesztően bonyolult, összetett és finom munka, pálcakészítő családról, családra öröklődik a készítés módja.

Habár említettem fentebb, hogy a pálcák hűségesek azokhoz a varázslókhoz és boszorkányokhoz, akiket választottak, de képesek más mestert szolgálni. Ehhez csak az kell, hogy az előző tulajdonost legyőzzék, vagy megöljék. Ezzel a pálca tulajdonjoga, a győztest illeti, a pálca pedig alkalmazkodik az új gazdájához. De igazából a kötést csak a halállal lehet örökre elszakítani. Ha egy pálcát egész egyszerűen csak ellopnak, vagy lefegyverzéssel szereznek meg, attól még a pálca az eredeti tulajdonosához fog kötődni, és nem az újhoz. Ha pedig egy pálca megsemmisül, olyan érzése lehet a tulajdonosának, mintha egy kis darabkáját vesztette volna el. Talán így is van.