Rod és Just

Tárgy: Rod és Just Szomb. Okt. 17, 2015 3:41 pm

Rodolpus és Justine

"Éjjeli akármi"

Az alvás mostanában nem az erősségem. Kikeltetem az ágyból rá pillantottam a gyengén pislákoló mécses melletti órára fél kettő volt. Megint egy furcsa rémálomból ébredtem fel. Egyedül érzem magam jobban, mint bármikor, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy családom teljes joggal eltűnt kámforrá vált meghalt. Álmomban a mélybe zuhantam egyre mélyebbre és mélyebbre. Ez riasztott fel az álmomból, most legszívesebben a két kezem között megnyúztam volna bátyáim gyilkosait, de rá kellett jönnöm ez nem így működik ők se ölték meg a rájuk támadó muglikat, hiába a varázslat egy erősebb hatalom, lovagiasak voltak mind végig és nélküle védték meg magukat. Le kell nyugodnom, ki kell szellőztetni a fejemet.
Ruháim közül felkaptam egy párat és elkezdtem fel venni halkan majd felvettem a taláromat is és felkaptam a cipőmet és a sálamat is és halkan kiosontam a portré lyukon, ahol már biztonsággal fel vehettem a lábbelimet.
Elindultam lefelé a lépcsőkön kevésbé ismert folyosók és átjárókon elhaladva, hogy egy éjszakázó tanárral vagy prefektussal se találkozzak. Az udvarra akartam kijutni a hideg levegőre. A sötétben az egyetlen fényforrást a pálcám adta, de ahogy egyre közeledtem a célom felé annál inkább voltam körül tekintőbb, már a földszinten voltam, mikor lépteket hallottam meg... A pálcám fénye kialudt és a füleltem egy beugró szobor fülkehez lapulva. Egy hangot sem hallottam. Nem vagyok paranoiás, de jobb a biztonság pár perc csend után úgy döntöttem tovább folytatom az udvarra.

Tárgy: Re: Rod és Just Pént. Okt. 23, 2015 12:26 am

"Boys and girls of every ages, wouldn't you see something strange?"

Éjszakai mászkálás mint mindig, szokás szerint, feketébe öltözve hogy minél kevesebb olyan felület legyen rajtam ami alapján felismerhetnek, és kiszúrhatnak, ezért kerülöm ilyenkor a fényes dolgokat is. Végigballagok a kihalt alagsori folyosón, mostanra már remekül tudom mikor melyik tanár járőrözik, vagy melyiknek kéne, de éppen ellinkeskedi hiszen ők is olyan lelkesen maradnak ébren éjszaka, pláne hogy másnap még órájuk van... Többen is elhalasztják és inkább alszanak, a kijárkáló diákokra bízva hogy megteszik-e vagy sem, hát én minden alkalommal. Könnyű, puha léptekkel haladok, nem tartok éppen semmitől, és a kastély bejárata felé igyekszem hogy kiosonjak a birtokra ahol épp a tiltott rengeteg felé igyekszem majd, hiszen kalandozás nélkül mit ér az élet, mit fogok mesélni a gyerekeimnek, hogy unatkozva ültem a kastélyban minden éjjel? Hát erősen kétlem.
Azonban kiszúrok egy másik alakot is, és rögvest felismerem hogy nem a mi házunkból való, akkor viszont nem más, mint préda. A földszint kihalt, csak mi ketten vagyunk és pálcámból kibocsátok egy helymeghatározó bűbájt, és a fehéres ködpamacs odalebeg a lányhoz, ahol rejtőzik.
- Nocsak. Még egy éjszakai kiránduló, mi? - húzom el a szám, gúnyos kis, rám jellemző mosolyra. Nem vagyok kedves, miért legyek az?

xxx szó | This is halloween