Rabastan Lestrange

10 EGYSZERŰ ADAT:
- a teljes neve Rabastan Caiden Lestrange
- másodszülött a Lestrange családban, 3 perccel Rodolphus után
- a Mardekár kviddicscsapatának hajtójátékosa
- ügyvédnek készül
- egyetlen balkezes a családban
- vékony testalkatú, hízásra képtelen
- allergiás a macskaszőrre és az olívabogyóra ( valamint a túl sok bosszantó kérdésre )
- gyűjti a gitárpengetőket és a zenekaros pólókat
- aktív tagja a párbaj és a zeneszakkörnek ( gitározik, zongorázik  )
- van egy kabalanyaklánca, aminek a medálja egy pengető, ami még Jimi Hendrixé volt. Ez volt az első darabja a gyűjteményének, nagy becsben tartja.

9 DOLOG, AMIT NEM FOG ELÁRULNI:
- rossz a látása, ezért kontaktlencsét visel
- 17 éves koráig Rodolphus volt a példaképe
- a teszlek süveg először a Hollóhátba akarta beosztani, ám Rabastan egy ravasz felelettel kivívta magának a helyet a Mardekár házban.
- nyár óta képtelen patrónust megidézni
- hisz Isten létezésében, rendszeresen imádkozik
- konyhai analfabéta
- önmagát hibáztatja Christine haláláért
- életében egyszer sírt, a szerelme elvesztésekor, s azóta sem.
- újabban érdeklődik a fekete mágia iránt

8 ( FIZIKAI ) ELTÉRÉS RODOLPHUS ÉS KÖZTE:
- 2 centivel magasabb a bátyjánál
- van egy hosszú heg a mellkasán, ami még nyáron keletkezett az apja pálcája által
- valamivel hosszabban hordja újabban a haját
- gyakran borostás
- a nyakában hordott kabalanyaklánc, amitől sosem válik meg
- balkezesség
- szemszíne alig észrevehetően világosabb Rodolphusénál
- kizárólag fekete ruhákat visel. ( ing, nadrág, póló, bőrdzseki, stb )

7 PLETYKA RÓLA, AMI BEJÁRTA A ROXFORTOT:
- titokban szerelmes Narcissa Blackbe ( Marhaság! )
Nagyjából két éve kapott szárnyra a pletyka, miszerint az ifjú Mr. Lestrange odavan a Mardekár önjelölt méhkirálynőjéért, holott a valóságban a viszolygás talán pontosabban tükrözné az iránta táplált érzelmeket.
- meleg ( Extra baromság!!! )
Fogalma sincs ki terjesztette el ezt róla, ( - bár Rodolphusra gyanakszik ) ám többször is rácáfolt már erre az állításra élete során.
- sötét varázsló ( hát…. )
Nyílt titok, hogy a Lestrange família melyik oldalon áll, ezért Rabastant mindenki azonnal beskatulyázta, holott a fiú egyáltalán nem osztja a család nézeteit. S, hogy mostanában mégis érdeklődni kezdett a fekete mágia iránt… nos, ez egyelőre csak az ő titka.
- szűz ( Dehogy! )
Volt már szerelmes Narcissába, buzi, most meg még ez is? Mi lesz a következő? Első csók egy kerti törpével?
- nem tud patrónust idézni ( Igaz )
Mióta elvesztette Christinet, Rabastan azóta képtelen megidézni a patrónusát, de még csak egy parányi fénycsóvát is. Emiatt a dementorok egyik kedvence lett…
- rendszeresen kiszökik az iskolából, nem csak Roxmortsba, de mugli koncertekre is. ( Igaz )
Ha eddig nem fejtette meg senki a szökése titkát, eztán sem fogja elárulni.
- megkínzott egy elsőévest, mert az leöntötte a dísztalárját töklével. ( Téves! )
Rodolphus volt…

6 DOLOG, AMIT SOSEM FELEJT EL:
- amikor megkapta a levelét a Roxfortból
- pálcavadászatát Ollivandernél
- első csókját másodikban Hayley Turnerrel
- az elszenvedett megaláztatást
- a bosszút
- Christinet

5 MEGHATÁROZÓ SZEMÉLY AZ ÉLETÉBEN:
- Mara Halvorsen
- Eliza Creevey
- Rodolphus Lestrange
- Lara Campbell
- Christine Campbell

4 DOLOG, AMIHEZ KÜLÖNÖSEN NEM ÉRT:
- főzés
- lelkizés
- gyógynövénytan
- mugli holmik ( de azért igyekszik megérteni őket, szorgalmasan tanulgat )

3 DOLOG, AMIVEL MEGBÉKÍTHETŐ:
- whisky
- zenekaros póló
- egy bizonyos fajta nézés ( ez nagyon megy a lányoknak )

2 FURCSASÁG:
- olykor annyira belemerül a gondolataiba, hogy észre sem veszi, ha valaki épp hozzá beszél
- egyszerre táplál vonzalmat és mély megvetést Mara Halvorsen iránt

1 CÉL, AMIRŐL SOHA NEM MOND LE:
- az azkabanba akarja juttatni az apját és Rodolphust

Kattanás zaja adja tudtára az idős papnak, hogy újabb lélek tért be a gyóntatófülkébe, így miután megköszörüli egy kissé a torkát, kinyitja a parányi ablakocskát, melynek rácsain keresztül egy sötét árnyat lát mindössze.
- Hallgatlak gyermekem.
- Jó estét atyám – rekedtes férfihang, el – elfúló, mint, aki minden egyes pillanatban levegőért küzd, alig hallható, ahhoz mégis tökéletesen elegendő, hogy a pap szíve hevesebben kezdjen dobogni, hangja izgatottá váljék.
- Rabastan! Te vagy az fiam? Mit keresel itt? Keresnek…
- Oldozz fel atyám…
- De, hát miért jöt… ?
- Vétkeztem….
- Rabastan…
- Magának most… meg kellene hallgatnia… nem?
- Hallom, hogy szenvedsz… hogy valami nem stimmel. Engedd, hogy segítsek!
- Megöltem egy embert… - néhány pillanatra síri csend tölti be a fülkét, a pádre szava elakad, ahogy meghallja a vallomást, ám ez nem tart vissza a folytatástól.
- Velem van még… Simmons atya?
- Foly… folytasd fiam.
- Én vagyok a felelős Christine haláláért… Én öltem meg…
- Mond el, hogy mi történt.
- Legyen a te akaratod szerint atyám…

- Három héttel ezelőtt történt, egy békés kora nyári éjszakán, nem sokkal azután, hogy véget ért az iskola és elkezdődött a szünet. Christine szülei elutaztak a hétvégére valami rokonokhoz, Christ pedig átküldték a nagyszüleihez, hogy addig se legyen felügyelet nélkül. Azt mondta, ha szeretném, elintézi, hogy kettesben lehessünk, így végül azt hazudta az öregeknek, hogy a barátnőjénél tölti az éjszakát, és hazaosont. Vacsorát főzött, nagyon sokat készült, én pedig siettem hozzá, akkor már nagyon hiányzott. Nem volt könnyű kiosonnom a kúriából, de végül sikerrel jártam és a házhoz mentem… - zaklatottá válik a hangom, ahogy a szemeim előtt ismét leperegnek a képek. Olyan tiszták… olyan frissek…
- Folytasd.
- Christine… mosolyogva nyitott nekem ajtót. Olyan… tökéletes volt, akár egy angyal. Most is magam előtt látom őt, a szőke tincseit, amik hullámokban keretezték az arcát, az égszínkék íriszeit, a kedvességet, a melegséget, ami áradt a lényéből. Kék ruhát viselt, azt, amiben az első randinkra jött. Megfogta a kezem és behúzott a házba, vidám hangon arról csacsogva mi mindent készített, mi mindent csinálhatnánk, míg haza nem jönnek a szülei, ám én bevallom, nem figyeltem, csak néztem őt, mint akit megbabonáztak. – megremeg a hangom, ám én igyekszem tudomást sem venni róla.
- Vacsoráztunk, megnéztünk egy filmet azután pedig... de ezt egy papnak inkább nem részletezném.
- Khm…
- Ott feküdt a karjaimban, hosszú idő óta először, én pedig azt éreztem, végre újra boldog vagyok, hisz újra mellettem van. Ő volt az egyetlen, aki mellett így éreztem, aki megmutatta nekem, milyen életem lehetne, ha…
- Ha…?
- Ha normális lennék. Órákig beszélgettünk, utána le akart menni a konyhába vízért, mikor… – elnémulok. Képtelen vagyok folytatni, olyan élénk a kép, újra élem minden egyes pillanatát.

- Mikor? – szól az öreg, mire tompa puffanás zaja tölti be a fülkét, pillanatokkal később pedig fémes szag csapja meg az orrát.
- Rabastan! – réveteg tekintettel meredek a vérző kézfejemre, s ahogy a vörös cseppek szép lassan elkezdik beborítani a szőnyeget, úgy merülök vissza az emlékeimbe.
- Egyetlen szempillantás alatt történt minden. Chris az ingemben az ajtó felé igyekezett, én pedig az ágyán ültem farmerban, hogy ne hozzam zavarba, mikor berontottak. Fel sem fogtam mi történt, csak mikor az első cruciatus a padlóra küldött. Apám állt az ajtóban, mögötte a bátyám, Chris pedig rémülten ugrott hátra. Fogalmam sem volt arról, hogyan tudhatták meg, hol vagyok, nem is érdekelt akkor, csak az, hogy Őt ne bántsák. Felkeltem, hogy megvédjem, de újabb átok ért, a pálca pedig kirepült a kezemből…
- Rabastan vigyázz miket…!
- Rodolphus csak állt ott….nem segített, nem mozdult, csak figyelte, ahogy szenvedek. Hallottam Christine sikolyát, azt, ahogy könyörög a számára ismeretlen férfinak az életemért, de hiába erőlködtem… nem tudtam felkelni… Gyenge voltam… – remegni kezdek, a kezem ökölbe szorul, de nem, nem hagyom, hogy újra elgyengüljek, be kell fejeznem, ezért vagyok itt.
- Aztán az a féreg Christine felé fordult. Nem szólt semmit, csak méregette őt, élvezettel nézte, hogy a lány retteg, a könnyeit, amik patakokban folytak le az arcáról, a kétségbeesést, ahogy felém pislogott és engem, ahogy magatehetetlenül vergődöm. Elvigyorodott… Az a rohadék vigyorgott. Rodolphus továbbra sem szólt semmit, csak állt mögötte, akkor már tudtam, hogy ő árult el, hogy valahogy megtudta a titkom és kiadott. Aztán… térdre vergődtem, de már csak azt láttam, ahogy a zöld fény Christine testébe hatol, ő pedig felsikolt…
- Rabastan ne folytasd. Ne itt fiam…
- Vége lett atyám. Christine teste a padlóra zuhant, élettelenül. A szemei, azok a gyönyörű égszínkék szemei üvegesen meredtek a semmibe, arcára fagyott rémülettel, vádlón, kárhoztatón hevert ott, miattam. Miattam halt meg…

Hirtelen nyílik ki a fülke ajtaja, pillanatokkal később pedig az idős férfi megragadva a karomat, húzni kezd magával egyenesen az irodája felé.
- Mit művel?
- Megvédelek.
- Mégis mitől?
- Önmagadtól, te ostoba! – ezzel betuszkol a szobába, és gondosan becsukja maga mögött az ajtót.
- Elment az eszed Rabastan? Vagy neked már minden mindegy?
- Miről beszél?
- Felfeded magad egy mugli előtt? Varázslat, átok, kínzás? Megőrültél?
- Gyónási titok, nem igaz? De várjon… Azt mondta, hogy…
- Mugli. Igen, azt.
- Honnan….?????
- Van még mit tanulnod fiú, egy tapasztaltabb varázsló felismert volna egy másikat, ha a közelébe kerül.
- Hogy mi????? Maga?????? De hát, maga pap!
- Az én történetem egy másik lapra tartozik, most törődjünk a tiéddel és azzal, hogy többé ne légy ennyire meggondolatlan.
- Nem számít…
- Fejezd be a történetet
- Mit akar még hallani? Christine halott… Miattam halt meg…
- Mi történt azután?
- Ultimátumot kaptam.
- Mifélét?
- Vagy úgy teszek, mintha mi sem történt volna és végre „igazi” Lestrange leszek…
- Vagy gondolom, haza se menj.
- Úgy van. Elmentek mind a ketten… Engem pedig otthagytak gondolkozni.
- És aztán?
- Reggel hazajött Christine húga és ránk talált. Először azt hitte, hogy én tettem, rendőrt akart hívni, de nem hagytam neki.
- Mit tettél?
- Elmondtam neki az igazat.
- Te ostoba!
- Megesketett, hogy bosszút állok.
- Rabastan a bosszú joga az Úré, azt hittem ezt megtanultad a misék során.
- Nem akarok erről beszélni.
- De…
- Nem!
- Hová tűntél ezután? Úgy tudom a rendőrség keresett téged mint tanút.
- Van egy idő, amire nem emlékszem, nem tudom mit csináltam, merre jártam, csak az van meg, hogy egy büdös, fehér falas szobában térek magamhoz, lekötözve, egyedül. Egy doki azt mondta, mikor rám találtak nem beszéltem, nem tudtak rólam semmit, így bevittek, ott pedig rohamaim voltak.
- Intézetbe kerültél?
- Vagy ahogy bent hívták… diliház… Nem volt túl kellemes. Faggattak, képeket mutogattak, Christineről és a családomról kérdeztek, mert beszéltem álmomban…
- Hogy kerültél ki onnan?
- Megszöktem.
- Mikor?
- Néhány órája.
- Akkor már minden világos. Begyógyszereztek…
- Szúrtak
- Ezért vagy lassú, kába. Rabastan figyelj rám, össze kell szedned magad. Itt maradhatsz, én melletted állok, segítek, de...
- Egy pap segítené a bosszúm? Nem ütközik ez valamiféle törvénnyel a könyvükben?
- A bosszú nem megoldás fiam.
- Nem tud maga semmit! – lököm el a kezét a vállamról.
- Azt tudom, hogy jelenleg nem vagy beszámítható, és még a pálcád sincs meg! Térj már végre észhez… maradnod kell!
- Ne álljon az utamba, nem ezért vagyok itt.
- Hát miért? Hogy feloldozást nyerj? Mire? A bűntudatodra, vagy arra, amire készülsz? Azt hiszed, Isten megbocsátja, ha a megbánás nem őszinte?
- Christine halálát tán megbocsátja annak a két rohadéknak? Tesz valamit azért, hogy megbűnhődjenek?
- Előbb – utóbb mindenki…
- Elnyeri a méltó büntetését. Ne fárasszon ezzel, hallottam eleget. Tényleg segíteni akar? Mondja el, hol fekszik….
- Fiam nem jó ötlet, hogy most…
- Ha még erre se képes, legalább ne álljon az utamba. – indulok meg dühösen kifelé, ám a férfi megragadja a karom.
- Várj. – sóhajt lehajtott fejjel – A templom mögött van a temető…. A sírját pedig a szomorúfűz alatt találod.
- Köszönöm.
- Rabastan
- Igen?
- Erre még… szükséged lehet. – nyitja ki a fiókját, melynek mélyéről egy hosszú fekete dobozt vesz ki. Kíváncsian fordulok vissza és nyitom ki, amiben egy régóta nem használt pálcát pillantok meg.
- Köszönöm. – veszem át, majd elhagyom a férfi irodáját és a templomot is. Bár a feloldozás végül nem lett az enyém, Simmons atya a maga módján mégis áldását adta rám…

ELFOGADVA!

Most sem csalódtam, ebből a karakterből is sikerült kihoznod a maximumot. A jellem kifejezetten tetszett, az et rész nekem kicsit komor volt, de hát nyilván azért, mert az úgy lett megírva. ^^ Mindenesetre az is jól sikerült, így nem is tartalak fel tovább, a házadat úgyis tudod, úgyhogy nyomás játszani! Egyszer pedig úgy hiszem a szerelmedet is képes leszel megbosszulni.