Cody Shields

Bonyolult, de annyit már most megmondok, hogy jobb fej vagyok, mint amilyennek kinézek. Komolyan, hiába van bűnöző fejem (sokaktól megkaptam, nem is értem, miért) attól még én nem vagyok gonosz. Csak egy kicsit és csak akkor ha nekem úgy tetszik. Meg azzal, akivel úgy tetszik. De akkor mégis mire értettem azt, hogy bonyolult? Nos, én abszolút hangulatember vagyok, az befolyásolja a napomat és a napi kedvemet, hogy aznap (tömeges szóismétlés, tapsot neki…) milyen lábbal kelek fel. Pszichésen befolyásolja a napomat, hogy aznap milyen hangulatban leszek és saját magamat lovallom bele adott esetben abba, hogy valami nem sikerül. Ez például egy elég nagy negatívum a jellememben, de még azért lesz egy pár, szóval kapaszkodj meg. Bár lehet, hogy először a pozitívumokat kellene mesélnem, mert utólag fényezni gázabb, de nem baj, ha már így estem neki, akkor így is folytatom. Szóval, látott már a Roxfort nálam szerényebbet jópárat, sőt, türelmesebbet is talán, tekintve, hogy rohadtul nem tűröm az egy helyben való ücsörgést. Komolyan, túl tevékeny vagyok én ahhoz, hogy képes legyek erre, pont ezért vagyok jó néhány helyen klubtag. Valamit kezdeni kell a szabadidőmmel és azért valljuk be, az ilyen klubbokban jóval könnyebb randira hívni a hölgyeket, mint a folyosón. A folyosói randikunyi nekem soha nem ment, na lapozzunk. Nézzük, mit tudok még elmondani magamról… Ja igen, én vagyok a Roxfort lelki szemetese, meghallgatom az emberek dolgait, talán még tanácsokat is adok, aztán ezeket az infókat szépen elraktározom magamnak… soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szükség. Számító vagyok? Talán, de alapjáraton egy-egy ilyen infómorzsa bármikor jól jön, ha az illető bepróbálkozik valamivel. Végülis senki sem szereti, ha kiteregetik a szennyesét, márpedig ha kell, én megteszem. Mindenesetre alapjáraton az emberek titkai biztonságban vannak nálam, nem élek vissza senki bizalmával, mert ennek az ellentetjét sem tudom elviselni. Mármint ha az enyémmel próbálkozik valaki. Társasági ember vagyok, egyedül lenni nem buli, egyedül nem lehet egy jót marhulni a haverokkal, minél többen vesznek körül engem, az annál jobb. Talán negatív tulajdonságokhoz sorolható az be, hogy túl nagy a szám, illetve, jobban mondva mindig kimondom azt, amit gondolok. Túlzottan őszinte vagyok, bárkinek a képébe vágom a véleményem és rohadtul nem érdekel, ez mennyire gázol bele a kis lelki világába. Ilyen az élet. Nos, nézzük… van még nekem az a problémám, hogy még mielőtt gondolkodnék, eljár a szám, szóval nem mindig gondolok bele a következményekbe. Mindig, minden esetben kiállok magamért és az igazamért, még akkor is, ha nincs igazam.

Komolyan mondom, kicsinálnak ezzel a keresgéléssel. Mintha valahol errefele lett volna az a bolt, legalábbis legutóbbi emlékezetem (naneszivass! tavaly jártam itt utoljára!) szerint itt volt. Akkor viszont végképp nem értem, mégis mi a fenét keres itt ez a romkocsma? Vajon árulnak itt Guinnes sört? Na de Shields, egy kis komolyságot, ha kérhetek, köszönöm! Mondjuk ez igen komoly dilemma, mert akkor véletlenül be találok menni, de ha nem, akkor folytatom a keresést. Felmerülhetett a kérdés, mégis mit keresek én annyira, hogy lassan a plafonon vagyok. Nos, a válasz egyszerű… itt, emlékeim szerint, egy zenei szaküzletnek kellene lennie, de vagy csak én vagyok a vaksi és elbújt a romkocsma meg a non stop büfé között, vagy rossz helyen járok. Igen, egyrészt ki sem nézed belőlem, hogy ilyen muzikális vagyok, másrészt pedig ja, az irányérzékem bőven vetekszik egy tengeribeteg kopóéval. Képtelen vagyok elsőre odatalálni a célállomásra, még az Abszol úton is elkeveredek, pedig az egyenes! Szóval az irányérzékemmel van baj bőven. Képzelheted, hogy mit éltem át elsőben Roxfortban. Jó és most hol is vagyok? Otthon Dublinban és éppen azon gondolkozom, hogy felforgatom szép fővárosunkat egy csomag gitárhúrért. Zene nélkül nem élet az élet. Meg anyám elküldött egy kenyérért, mondván éhen ne halljon már a család, mert tegnap mindenki lusta volt boltba menni. Éppen nyári szünet van, szóval én itthon rontom a levegőt a muglik között… félre ne érts, semmi bajom velük, de hiányzik a kviddics meg a pálcahasználat. Komolyan mondom, nem tudom mit kezdtem volna magammal, ha én is muglinak születek, mint az őseim. Szívás lenne. Pedig a muglivilág is jó, például mikor a Roxfortban vagyok, gyakran ölni tudnék egy jó kis focimeccsért. Naná, most meg a kviddics miatt vernyákolok, még ilyet… meg a párbajozgatás. Egy kis egészséges adrenalin nem árt, mert néhány kék-zöld folt sem. Ráadásul itthon még a pálcámat sem használhatom, ami azért is gáz, mert így ki kell mennem a vízért és az nem lebeg be hozzám. Lusta malac vagyok, mi? Na jól van, felmondok, ez eltűnt, elszaladt, eldugták… Basszus ott van a másik oldalon… Szép volt Shields, ez igazán megérte a rinyálást, nem volt semmi. Iránytűvé kellene változnom ahelyett, hogy az animágiába ásom bele magam. Igen, a mágiának az az ága érdekel a legjobban, még a Transzformációs szemléket is rendre végigolvasom, mert érdekelnek. Egyszer talán rólam is szól majd ott egy cikk… élvezném az biztos. Egészséges egofényezés sem ártott még meg senkinek, csak maximum az emberiség cirka 10 százalékának. Az meg kit érdekel?

ELFOGADVA!

A sok tanakodás után, végül megszületett a döntés: házad a GRIFFENDÉL! Nagyon tetszett az előtörténeted, kíváncsi leszek, hogy még mit fogsz a karakterből kihozni, úgyhogy hajrá, szálld meg a játékteret!