Aira Sevanar

Milyen vagyok én? Amikor először lát valaki egy csinos, törékenynek tűnő lányt lát bennem, ha kicsit jobban megismer akkor ehhez még hozzácsapódik a jó kislány, jól tanul meg hasonló marhaságok. Ám ez mind csak a látszat, ha megmutatnám az igazi arcom valószínűleg már rég az Azkaban falai közt élném az életem bár azt életnek nem lehetne nevezni. Próbálok egyelőre a háttérben maradni de ez időnként elég nehéz ugyanis hirtelen haragú vagyok ami miatt már voltak gondjaim az előző iskolámban. Meg az is rettentően zavar hogy gyengének tartanak de ez meg fog változni, addig nem nyugszom ameddig nem leszek az egyik leghatalmasabb varázsló mert akkor soha többé nem bánthat senki és felnéznek majd rám. A sötét varázslatok mindig is érdekeltek, sőt nem tudom szavakban leírni de különlegest késztetést érzek hogy használjam is ezeket, már volt is erre példa. Nem tagadom élveztem ahogy ott szenvedve vergődnek, ők gyengének én pedig erősnek tűntem és így is éreztem magam.  Néha viszont azon gondolkodom hogy talán nem is erre vágyom? A nagybátyám Samuel volt az egyetlen aki azt mondta nekem "Én látom milyen vagy valójában, de nem mondhatom meg. Neked kell rájönnöd."

Életem története 1960.-ban kezdődött egy Iráni városban, Orūmīyehben. Bár még egy éves se voltam mikor elköltöztünk innen és azóta se jártam ott de nem is vágyom rá. Anyámat Elizabeth McReary-nek hívták és az USA-ban élt majd megismert egy iráni üzletembert Ibrahim Sevanart akibe beleszerettet majd együtt mentek vissza Iránba ahol jöttem én. Sosem mondták meg az okát hogy miért váltak el, nekem annyit mondtak "Egyszerűen csak elváltak útjaik." Igazából annyira nem is érdekelt az oka. Ezek után visszamentünk Londonba ahol engem lerakott Samuelnél a nagybátyámnál majd eltűnt. Évekkel később Samuel elmondta hogy anyám új életet akart kezdeni ezért hagyott engem hátra. Sam beíratott Beauxbatons Mágusakadémiába, nem épp nekem való hely volt de azt akarta hogy távol legyek anyámtól hátha könnyebb úgy felejteni. Sokáig bánatot éreztem és azt hittem én csináltam valami rosszat amiért eldobott magától de Sam sok mindent mesélt nekem amiből arra jöttem rá hogy mindenért Elizabeth a felelős és azt is eldöntöttem hogy bosszút állok tetteiért. Szabadidőmben a fekete mágiával kezdtem ismerkedni és egy nap kiakartam próbálni az egyik főbenjáró átkot amiről egyik tanárom mesélt nekem, ő sokat tudott rólam mert a nagybátyám jó barátja volt. Volt az iskolában egy nagyszájú lány nagyon nem kedveltem mert rendszeres megjegyzéseket tett a származásomra majd mikor megelégeltem, őt választottam első áldozatnak, a folyosón mentem ő jött szembe két barátnőjével majd mikor mellém ért akkor gúnyosan nézett rám majd megszólalt "Mocskos kis sárvérű". Megfordultam és elővettem a pálcám majd elhangzott a varázslat "Crucio". Összeesett és rángatózott közben pedig fájdalmában ordított én pedig csak mosolyogva néztem, ezzel megbosszultam minden eddigi sértését. A folyosó végén megjelent kedvelt tanárom aki rögtön odarohant hozzám és elküldte a földön fekvő lány két barátnőjét majd engem jól megszidott és a szobámba parancsolt. Az iskolából pedig kirúgtak de elsimították az ügyet és a hivatalosan átváltoztató bűbáj használata miatt rúgtak ki. Visszamentünk Londonba ahol további "magánoktatást" kaptam a sötét varázslatokról mert Sam azt hitte hogy lefoglal és nem foglalkozom anyámmal de azzal nem számolt hogy nem csak ismerni akarom ezeket az átkokat hanem használni is. Ismerősöket is felkerestem és kérdezősködtem anyám felél és végül ráakadtam de már az új családjával élt, a férjével és a lányával. Este betörtem hozzájuk és használtam a főbenjáró átkok közül kettőt, aznap este olyat tettem amiről azt hittem sosem lennék rá képes. A sulit ugye be kell fejezni ezért a Roxfortba iratkoztam és egyúttal új céljaim is lettek részben amiatt hogy az emberek megölték szeretett nagybátyám. A bosszú megvolt de ezen már túlléptem itt az idő egy magasztosabb célért küzdeni ami nem más mint a hatalom. Egy afféle magánsereget akarok toborozni hogy együtt megvédhessük magunkat és elpusztíthassuk az embereket. Gyönyörű lenne egy olyan világ ahol kizárólag varázslók élnek, na meg az embereken kívül jó pár aranyvérűtől se ártana megszabadulni hogy ne nézzék le a magamfajtát.

ELFOGADVA!

Ejha... Nem hittem volna, hogy valaha is látok ilyet, egy mugli születésű boszorkány, aki imádja a sötét varázslatokat és ki akarja irtani az embereket... Mégis van új a nap alatt. Bár a céljaiddal nem értek egyet, mégis valahol a lelkem mélyén kíváncsi vagyok rá, hogy meddig jutsz el végül. Házad ezek után nem is lehet kétséges: MARDEKÁR! Irány játszani!