Phoenix Lapomp

Nem vagyok olyan, mint amilyennek hisznek, nem lehet beskatulyázni. Vannak rossz tulajdonságaim, hogy nem zavarnak a hullák, vagy, ha haldokolni látok valakit, nem mindig esik meg rajtuk a szívem, és bizony, tudok kegyetlen is lenni. Nagyon kegyetlen, szavakban és tettekben is, de nem vagyok egy hidegvérű gyilkos. Ha egyszer ölnöm kell megteszem, de csakis akkor, ha az életem múlik rajta, ha nincs más választásom, és tudom, hogy nem lenne bűntudatom, de ettől nem leszek rossz. Nem keresem az alkalmakat sem, hogy önvédelemre hivatkozva árthassak valakinek és végignézzem szenvedését. Hát... nem lenne rossz látvány ebben biztos vagyok, de ettől függetlenül nem teszem meg, nem ilyen alak vagyok.

Ha ezt nem vesszük figyelembe egy kedves ember vagyok, szeretem a gyerekeket is, mindig megmosolyogtatnak azzal, hogy mennyire ártatlanok, és naivak tudnak lenni. Mindenkiben a jót látják, nem úgy, mint én. Pesszimista vagyok, minden emberrel szemben, nehezen bízok meg másokban, és nehezen is szeretem meg őket. Nem barátkozom olyan könnyen, ellenségeket egyszerűbben szerzek, de a beszélgetés számomra könnyen megy, legyen szó bárkiről. Az már más dolog, hogy kedvesen, vagy inkább gyűlölettel fűszerezve beszélgetek valakivel. Ha egy személy elnyeri azt a fődíjat, hogy utáljam, azt nagyon szenvedélyesen tudom utálni, szebbnél szebb szavakat tudok a fejükhöz vágni, amit ők nem szeretnek, de én élvezem. 

Persze ha megszeretek valakit, szenvedélyesen tudok szeretni is, így vagyok a húgommal, tűzbe tenném érte a kezem, és ha csak egy rossz szót is kap valakitől, én ugrok. Heves természetem van, ez szerintem érthető. Gyorsan változik a hangulatom is, ami nagyon idegesítő tud lenni, sokszor elgondolkoztam azon, hogy több személyiségem van, azért esik ez meg velem, de erről szó sincs. egyszerűen, csak megunom azt az ember, és már nem mosolygok annyit, hanem elküldöm a francba. Ez mindenkivel megesik, de ha bárki is tagadja az hazudik, annak azt se hidd el, ha kérdez valamit. 

Egyébként egy mosolygós alak vagyok, sokat nevetek, és a nyugalmamat majdnem minden körülmény ellenére is meg tudom tartani, olykor erőszakos vagyok, szeretem, ha igazam van, de ha tévedtem beismerem.

Félvér vagyok, ezt mindenki tudja rólam, sokak el is ítélnek, mások felnéznek rám, hogy ennyire nem érdekel, hogy a többiek nem gondolnak. Érdekel mások véleménye, de nem annyira, hogy aztán szégyelljem magam amiatt, amilyen vagyok. Inkább csak vigyorgok, mikor ezt felhozzák, amikor lecsesznek azzal, hogy nem lenne itt a helyem. De ha az én helyem nem itt van, akkor hol van? A sárvérűek helye miért lehet ez, ha az enyém nem? Amúgyis, az anyám egy elég fontos varázsló, az már más téma, hogy az apám csak egy ember, és nem kellene felnéznem rá, én mégis megteszem. Annyi mindent ért el az életében, fel tudta dolgozni anyával is a dolgokat, azt is, mikor engem felvettek a Roxfortba. Erre sokan nem lettek volna képesek.
Az iskola viszont sosem érdekelt, itt vagyok, tanulok, de egyszerűen nem mozgat semmi, nincsenek érdekes dolgok, vagy emberek, ha mégis, annyira nem érdekelnek, mint kellene. Viszont itt van a húgom, velem együtt koptatja az itteni padokat, és játszik a mágiával, mert ez neki csak játék. Annyira sem veszi komolyan a dolgokat, mint én, pedig egy nagyon okos és szép lány, nem lenne szabad elfecsérelnie a tudását. De hallgatott rám valaha is? Nem, soha, szerintem az lenne élete utolsó tette, az utolsó értelmes tette. Kezdem úgy érezni, hogy a lehetetlent kísérlem meg azzal, hogy rávegyem arra, hogy tegyen bármit is annak érdekében, hogy ne vitatkozzanak miatta otthon, de semmi.
Igen, egész nyári szünetben azt hallgathattam, hogy mennyire elegük van egymásból, és hasonló ínyencségek, aminek a vége a válás lett. Vagyis még nem váltak el, de szeretnének, jelenleg utálják egymást és minden vágyuk az, hogy csak egyedül lakjanak, de senki sem enged. Én pedig... csaj az iskolában van nyugtom, akkor is, ha utálom, de itt kell maradnom, és megtanulnom "élvezni" a helyzetet.

ELFOGADVA!

Phoenix, igazán érdekesnek ígérkezel. Vajon sikerül végül meggyőznöd a húgodat? Mindenesetre én drukkolok, hogy így legyen. Örülök, hogy egy újabb félvért üdvözölhetek az oldalon. A Teszlek Süveg egy ideig alaposan elgondolkozik azon, hogy, melyik házba is osszon, de végül kikiáltja: MARDEKÁR! Nyomás játszani, avatart pedig ne felejts el lefoglalni