Lets go! Be happy! - Tapmancs & Holdsáp

- Ahj, Sirius! Minek kell kijönnöm ide? - nyavalygok barátomnak, aki sikeresen kirángatott Roxmortsba, de még mindig nem mondta el, hogy ez mire is jó?  Ezer meg ezer sokkal jobb dolgom lenne. Tanulás, olvasás, levélírás és még számtalan hasonló elfoglaltság, ami ő persze unalmasnak és feleslegesnek tarthat. Egy dolgot azonban a világért sem mernék elmondani: Vasárnap van! Ezzel nem arra akarok utalni, hogy ő esetleg nem tud rendesen eligazodni a naptárban vagy ilyesmi. Egyszerűen csak ma kellett elmennem ahhoz a görény Grindelwaldhoz jelenteni. Ilyenkor mindig a szokásosnál nyomottabb hangulatú vagyok, de a mai alkalom más volt. Valóságos rémálom. Azt hiszi, csak neki van elege belőlem, pedig ez nagyon nem így van.

Mondjuk az már más kérdés, hogy neki mi erre az oka és nekem mi? Neki nyilván az, hogy mindig csak homályos információkat adok neki, illetve, hogy nem vagyok hajlandó fél óránál tovább maradni.
Nekem amiatt van elegem, hogy folyton csak ugráltat és sosincs olyan alkalom, amikor azt mondaná, hogy "Jó, akkor ezen a napon, itt és most kijelentem, nem kell többé kémkednie." Nem, e helyett minden alkalommal ezt vágja a fejemhez, hogy "Mi az, hogy csak ennyi?" Ezek után mindketten eléggé felidegesítjük magunkat, bár ez rajtam kevésbé látszik, mint rajta. Ez egy kicsit vigasztal.

Na de ideje visszatérnem Roxmortsba, ahol fizikailag is vagyok, hisz nem hagyhatom egyedül kedves barátomat.
- Ha már itt vagyunk, akkor követelem, hogy menjünk el a Szárnyas Vadkanba! - úgy gondolom, ez a minimum, ha már eljöttem. Ott legalább kevesen vannak és kisebb az esélye, hogy a "tisztelt igazgató úrt" látom. Na és persze jól esne egy vajsör ebbe a novemberi hidegbe. Ilyenkor már annyira fázni szoktam, hogy előkerül táskám aljából a sapka, a sál, és a lehető legvastagabb kesztyű is. A nagykabátról már ne is beszéljünk. Talán köze van a kis problémámhoz. Ilyenkor a nem kevés ősz hajszálam is elvegyül a kissé kifakult, barna hajszálak közt.

Nem sokára telihold. Újabb gyötrelmes éjszaka és már megint az az idegesítő zene és vers. Ennek gondolatára a hideg is kiráz. Remélem, most már nem fogom ezt a kettőt hallani...