Rod & Perselus - Mardekár hálókörletek

A kísérletezés nem bűn.
Legalábbis nem akkora.
Mint mondjuk a cruciatus... Vagy ilyesmi.
Ez csak ártatlan kíváncsiság, legest a tudomány nevében. Elvégre a kész löttyeim már mindenkinek jól jönnek, nem? Ezek viszont csak úgy születhetnek meg, ha sikerrel átjutnak a tesztfázison.
Na és kiken is kísérletezhetnék biztonságosabban, mint a drága szobatársaimon? Egyszerű mégis nagyszerű gondolat. És a legjobb, hogy nekik még csak halvány fogalmuk sincs minderről.
Pedig ha sorra venném, hogy mi mindent futtattam már le rajtuk... Olykor-olykor azért hagyok egy kis pihenőidőt, nehogy gyanús legyen, ha esetleg túl szignifikánsan ütközik ki egy-egy hatás vagy mellékhatás. Amint viszont kellő feledésbe merül a szobán belüli furcsaság, jöhet is a következő próba.
Bevallom, elég lelkes vagyok az új anyagot illetően. Fogalmam sincs ugyanis, hogy mit fog produkálni. Csak halovány sejtéseim vannak – szökik egy árnyalatnyi, gonosz görbe a szám sarkára.
Izgatottan oltom le a lámpát az ágyam mellett, és kényelmesen elvackolom magam a párnában. A James és Rosier ágya felől érkező duruzsoló horkolás kis éji muzsika füleimnek. Ezúttal még kapóra is jön, hiszen úgy sem akarok elaludni.
Történni azonban ezen kívül nem nagyon akaródzik semmi.
Hosszú óráig fetrengek, bárányokat számolgatok, ám egy idő után végül mégis csak elnyom az álom. Csukott szemhéjaim mögött őrült professzorrá változom, és lázasan korrigálni kezdem nem működő bájitalom.  A fokozottabb hatás érdekében morzsányira zsugorított hugrabugosokat szórok a lassan fortyogó üstbe. Elvégre jóanyám egyszer azt tanította, a főzés sikere a körültekintően megválasztott alapanyagokban rejlik.
Az álom azonban amilyen gyorsan jött, úgy illan is tova, amikoris egy hangos ordítás rázza meg a szobát. Reflexszerűen lámpát kapcsolok, és próbálom ülésbe tornázni magam, hogy megbizonyosodjak róla, ki akarja szabotálni a holnapi első órát. A hosszú, együtt töltött évek után tapasztalatból tudja már az ember, ha az éjszaka közepén ilyféle hangokra kell felriadni, az jócskán több szórakozást ígér, mint a reggeli gyógynövénytan óra.
A látvány azonban meglepett pislogásra késztet. És határozottan észlelem, hogy ezzel nem vagyok teljesen egyedül a szobában.
Az általános lefagyás oka pedig a következő snitt: Egy alsónadrágban feszítő, láthatóan kissé megszeppent Rosier ácsorog Rod ágya mellett, és némi megkésett reagálással olyasmiről hámozza le a kezét, ami nem egészen hozzá tartozik.
Az elhűlt, hitetlenkedő vagy éppen gyilkolásra kész arcokat méregetve, igen nehéz elfojtanom egy vigyort, de azért egész ügyesen megbirkózom a feladattal.
Jut eszembe... nem is említettem még, hogy momentán mivel foglalatoskodok, igaz?  
Nem is baj, a következő epizódunkból kiderül. Addig is jó szórakozást a kedves nézőknek, ne menjenek sehová, hamarosan folytatódik a show.