Troublemaker is our middle name - Cissy & Rod

Este van, senkit nem érdekel az az apró tény, hogy hétköznap és másnap fel kell kelni, vannak rá remek bájitalok amik ébren tartanak akkor is, ha több mint egy napja nem aludtunk. Most azonban, talán meglepő lehet de egyedül vagyok, nem követ senki, és a mardekáros elit kis csapata sem. Nehéz bekerülni közénk, nagyon megválogatom kiket fogadok be, és az alapító társak is így vannak ezzel. Most azonban, semmiféle ilyen tevékenységet nem űzök, szükségem van némi sétára, és hogy ki szellőztessem a fejem, amit a szobatársaim nem tesznek lehetővé. alszanak, ki a fene akar éjjel aludni? Szóval magányosan osonok el a tanárok mellett, és fekete öltözékemben nem szúrhatnak ki egykönnyen. Átosonok a birtokon, és a tóparton telepedek le egy fa alatt. Egy olyan fa alatt, ahol más is szokott ülni, és reménykedem benne hogy ma éjjel is megjelenik, mert nem tud aludni vagy csak nem akar. Black-ék egyik báránykája, Narcissa, akit a többséggel ellentétben a mi irányunk vonz, és gondolkodom rajta hogy be szervezzem a kis társaságunkban, ha elég vérmes hozzá akkor minden esélye meg van rá. Letelepedek, felhúzom a térdem, és a víztükröt figyelem, ahogy valami lágyan fodrozza azt. Mindenféle lakik a tóban, egyszer búvárkodtunk már a többiekkel odalent, és egyszer órán is le kellett merülni LLG címszóval. Aztán meg poénból is megtettük, több háztárssal. Lustán támaszkodok a fának, és türelmesen várok, mert én tudok várni. Addig is elvégzem a szokásos elme nyugtató tréningem, hogy minél nehezebb legyen a legilimencia. Mondhatni, nem akarok semmit a véletlenre bízni. Aztán egyszer csak észreveszem a közeledő árnyákot, és kétségem sincs afelől, hogy ő az. Csak ő lehet.
- Szóval te sem tudsz aludni mi? - kérdezem ahogy felé fordítom a fejem.