When the past is transformed
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
Chat
Pontok

Mardekár: 30
Hollóhát: 35
Griffendél: 35
Hugrabug: 35

Latest topics
» The storm is coming - Louisa & Sirius
Szomb. Márc. 26, 2016 10:07 pm by Sirius Black

» The city that never sleeps
Pént. Feb. 19, 2016 2:42 pm by Rhaenys Eckhart

» Mr Tökéletes, avagy Potter szelencéje
Hétf. Jan. 25, 2016 5:17 pm by James Potter

» Potter kúria - Godric's Hollow
Hétf. Jan. 25, 2016 2:35 pm by James Potter

» Skulduggery
Csüt. Jan. 21, 2016 10:00 pm by Vendég

» Jackson és Louisa - Véletlen egybeesések
Szer. Jan. 20, 2016 9:20 pm by Louisa E. Lighter

» CRAIG, Lucy
Hétf. Jan. 18, 2016 4:38 pm by Lucy Craig

» Louisa E. Lighter
Hétf. Jan. 18, 2016 1:18 pm by Rhaenys Eckhart

» Elkészültem!
Vas. Jan. 17, 2016 3:39 pm by Louisa E. Lighter

Top posters
Lily Evans
 
Rhaenys Eckhart
 
Emilia Corvina
 
Kieran Kulkov
 
Sirius Black
 
Rodolphus Lestrange
 
Narcissa Black
 
Aaron Holloway
 
James Potter
 
Marcus W. Stephens
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (13 fő) Csüt. Júl. 23, 2015 7:39 pm-kor volt itt.
Facebook csoport

The Magic of Time
a Facebookon is

Share | 
 

 Please help me, I'm afraid! - Poppy & Lily

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lily Evans
7. évfolyam - Prefektus
avatar

Hozzászólások száma : 105
Join date : 2015. Jul. 20.
Tartózkodási hely : London

TémanyitásTéma: Please help me, I'm afraid! - Poppy & Lily   Vas. Aug. 02, 2015 1:46 am




Oh my God I see how everything is torn in the river deep
And I don't know why I go the way
Down by the riverside
Emlékszem kislány koromban mikor nem tudtam elaludni a mama mindig elmesélte nekem a Rendíthetetlen ólomkatona történetét, aki tűzön – vízen átkelt, szembeszállt mindennel és mindenkivel, hogy a szerelmével lehessen, a meseszép balerinával. A lány naphosszat csak táncolt – táncikált, figyelemre sem méltatva az ütött – kopott kis katonát, ám az mégis rajongással telve figyelte annak kecses mozdulatait. Szegény kis katona minduntalan ugyan arra a sorsra jutott, mire a lány viszonozta volna az érzéseit, addigra beolvasztották, hogy valami hasznosabbat készítsenek belőle, töltényt egy igazi katonának. Szomorú kis mese, én valamiért mégis mindig ezt kértem. Talán titkon abban reménykedtem, hogy egy szép napon a mese más befejezést nyer majd magának, hogy a balerina nem lesz annyira finnyás, hogy az ólomkatona előbb bevallja neki, hogy mit érez, és végül nem olvasztják be, hanem boldogan élnek majd, míg meg nem halnak. Hittem ebben, mégsem történt meg soha. Talán majd egyszer…

Ahogy a kandallóban pislákoló parázs szép lassan kihunyni látszik, az én szemeim is úgy csukódnak le újra és újra, hiába minden igyekezetem. Pedig megfogadtam, hogy nem alszom el, mivel az elmúlt néhány nap után nem bírnék ki több rémálmot. A legutolsó eset, mikor kis híján nagyobb kárt tettem Siriusban, még mindig élénken él bennem, rettegek mi lesz, ha megismétlődik és ezúttal életveszélybe sodrok valakit. Sirius ugyan megígérte, hogy nem beszélünk többé a történtekről, hogy ez nem változtat majd a kettőnk viszonyán, én mégsem voltam képes elfelejteni, az pedig, hogy színleljek, hogy úgy mosolyogjak rá, mintha mi sem történt volna, egyszerűen nem megy. Szerintem ezt érzi ő is, pedig tényleg, tényleg próbálkozom. Sokszor eszembe jutott már, hogy talán az volna a legjobb, ha egyszerűen elmennék a Roxfortból, távol a barátaimtól, a családomtól oda, ahol sosem találnak rám, és egyedül birkózom meg az őrületemmel, mégsem tudtam rászánni magam. Önző dolog elismerem, hisz így továbbra is veszélybe sodrok mindenkit, aki fontos a számomra, mégsem tudom megtenni, beleroppannék. Így hát, jobb ötlet híján marad a küzdelem az alvással szemben…

Tikk – takk… a falióra nem sokkal ezelőtt ütötte el a hármat, abban a pillanatban pedig a kandalló is elsötétült. Magamra maradtam, egyedül a démonaimmal és a reám nehezedő, irtóztató fáradtsággal. Mintha minden egyes tagom ólomsúlyú lenne, különösen a szemhéjaim, melyek fellázadva ellenem lecsukódtak, ma már nem akarnak megmozdulni. Minden egyes idegszálammal küzdöm, harcolok, hogy ne nyomjon el az álom, ám az végül erősebbnek bizonyul nálam, én pedig ott helyben, a kedvenc fotelemben elalszom…

Velőtrázó sikoly töltené be az egész helyiséget, ha nem fogná fel a párna, melybe az arcomat fúrom. A mellkasom fel – le jár, ahogy kapkodom a levegőt, a homlokomról pedig verejtékcseppek tucatjai gördülnek alá, végig az arcomon. A padlón fekszem, pontosabban a kandalló előtti szőnyegen, nem tudom, hogy kerültem oda, sem azt, hogy a díszpárna miként került hozzám, csak azt, hogy megmentett, így nem ébresztettem fel az egész házat. Újra láttam, megint ugyan az az álom… Petunia, Anya és Apa… a sötét varázslók, a sikolyok, és én ledermedek… Merlin segíts!

Szükségem van néhány percre ahhoz, hogy egy kicsit össze tudjam szedni magam, hogy rendezni tudjam az elmémben, hogy hol is vagyok pontosan, hogy ez csak egy rossz álom volt csupán, majd miután ez megtörtént felkelek, hogy elinduljak a már jól megszokott útvonalamon egyenesen a gyengélkedőre. Talán a kimerültség teszi, hogy már fittyet hányok az óvatosságra, világító pálcával járom végig a rideg folyosókat, ügyet sem vetve a festmények panaszáradataira, talán az elkeseredettség, a reményvesztettség. Bár tudnám, miért történik ez velem, miért súlyt engem Merlin. Vajon mit vétettem? Mivel érdemeltem ezt ki? Semmi kétség, lassan elvesztem az eszem, ha nem is az álmoktól, hát a kialvatlanságtól.

Időközben már a gyengélkedő előtt állok, a kezem pedig ösztönösen kopogtat az ajtón, melyen mostanában oly sokszor, szinte minden éjjel. Még mindig remegek, a szemeim duzzadtak és vörösek a sírástól, a hajam kócos, a ruhám pedig gyűrött, látszik rajtam, hogy le se feküdtem, de már ez sem érdekel. Csak várok, várok a megváltó bájitalra, az Álomtalan álomra, hogy nyerhessek magamnak néhány órácska békét, mielőtt újabb nap virradna rá. És ekkor feltárul az ajtó…
- Kérlek… segíts… - suttogom elcsukló hangon. Poppy Pomfrey… te vagy az egyetlen reményem.     
 



671 | Poppy | Ruha | Sajnálom, hogy ilyen rémes lett... :$ |
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://themagicoftime.hungarianforum.net
Vendég
Vendég



TémanyitásTéma: Re: Please help me, I'm afraid! - Poppy & Lily   Kedd. Aug. 04, 2015 11:33 pm



; to Lily


Szeretek éjjel ügyelni. Minden csendes, nyugodt, és általában azért elég kevés beteg van, akikkel komolyan foglalkozni kell. Általában csak ellenőrzöm, megitták-e a szigorú időközönként elfogyasztandó gyógyfőzetüket, vagy kicserélem a borogatást, kötést, pelenkát... na jó, utóbbi azért itt még nem fordult elő, de én mindenre fel vagyok készülve. Vagy legalábbis szeretem ezt hinni.

Ilyen csendes éjszakákon általában olvasgatok, próbálok valami újat tanulni, és ha úgy tartja kedvem, pótolgatom, bővítem az ispotály bájital készletét. Katonás rendben sorakoznak külön-külön polcokon ellenszerek, gyógyító főzetek, és egyéb bájitalok. Tudom, hogy nem lehet mindenre felkészülni, de amiből lehet raktározni, azzal nem spórolok. Jól értek a bájital főzéshez, és szeretem is csinálni, ráadásul az öreg Rosewater egy ideje már nem nagyon foglalatoskodhatott ilyesmivel, mert rengeteg dolog kifogyóban volt, mikor megérkeztem. Legalább nem unatkozom és nem felejtek. Nem úgy, mint a javasasszony.

Elnyomok egy ásítást, miközben még egy utolsót keverek a Lohasztólé főzeten, és az üstöt félretéve lehúzom a védőkesztyűmet, hogy megnézzem a gyengélkedő egyetlen betegét, aki olyan békésen szuszog, hogy ide hallom. Mégis megteszem a kötelező körömet, és rápillantok a mélyen alvó kislányra, aki néhány nappal ezelőtt egy alattomos diákcsíny áldozataként került be a gyengélkedőre. A varázserő egyik legnagyobb veszélye, hogy jó időbe és sok nevelésbe telik, mire a gyerekek megtanulják használni, és főleg jól használni az erejüket. Persze, vannak, akik sosem nőnek fel és nem lesznek képesek felelősségteljesen használni a pálcájukat, de szerencsére ők vannak kisebbségben. Ez a világ elég sötét anélkül is, hogy ostba varázslók rohangálnának benne kivont pálcával.

Végigsétálok az üres ágyak mellett, sarkára igazítok egy hófehér takarót, és kisimítom rajta  ráncokat, gyűrődéseket. Épp visszafelé igyekszem a helyemre, mikor kétségbeesett kopogást hallok a gyengélkedő ajtaján.

Egy pillanatig sem habozom, azonnal az ajtóhoz sietek és szélesre tárom. Nem lepődöm meg igazán, hogy Lily Evanst találom az ajtó előtt. Az már viszont igen, hogy most riadtabbnak, kétségbeesettebbnek tűnik, mint eddig bármikor. - Gyere...gyere csak be. - megfogom a karját és szinte behúzom az ajtón. Ellenkezést nem tűrve leültetem az egyik ágyra és a pálcám fényénél, egészen közel hajolva hozzá az arcát vizslatom. - Mióta nem aludtál? - kérdezem aggódva, miközben kézfejemet óvatosan a homlokához nyomom. Bőre még mindig kissé nedves a verítéktől és úgy tűnik, kisebbfajta pánikrohamon lehet túl. - Mikor ittad meg az utolsó adag elixírt, amit adtam? - teszem fel az újabb kérdést. Eltökélt szándékom, hogy segítsek ezen a lányon, de nem csak tüneti kezelésre, hanem a probléma megoldására törekszem. Ahhoz pedig nem elég annyit mondania, hogy nem tud aludni.

Ráadásul az Álomtalan álom sem olyasmi, amit akármikor, következmények nélkül alkalmazhatunk korlátlan mennyiségben. Vigyázva kell adagolni, és nem javallott a rendszeres fogyasztása, hiszen rövid időn belül jelentkezni fognak a mellékhatásai. Változó, hogy kinél mi, de mellékhatás az mindig van. Lily még túl fiatal ahhoz, hogy hozzászoktassa a szervezetét egy ilyen erős elixírhez. Sokkal fontosabb lenne, hogy a probléma gyökerét keressük meg (még ha nem is velem, hanem egy kifejezetten erre szakosodott gyógyítóval); talán akkor végre újra nyugton alhatna a lány.


Vissza az elejére Go down
Lily Evans
7. évfolyam - Prefektus
avatar

Hozzászólások száma : 105
Join date : 2015. Jul. 20.
Tartózkodási hely : London

TémanyitásTéma: Re: Please help me, I'm afraid! - Poppy & Lily   Szomb. Aug. 08, 2015 2:46 am


Lily && Poppy
Akár egy szellem, ki arra kárhoztatott, hogy két világ közt megrekedve sóvárogjon a lelki békéje után, örök kitaszítottságban, megfosztva a reménytől, a Mennyek kapujától, úgy vergődöm én is napról – napra egyre inkább azon tűnődve, vajon hol rontottam el. Hol vesztettem el önmagam, hol vétettem Isten, Merlin vagy a sors ellen akkorát, hogy ezzel az átokkal sújt engem? Valóság és álom síkja közt bolyongva, távol a megváltástól, szörnyű képekkel kínoztatva éjt – éjt követve, míg csak el nem szakadok teljesen a realitástól, a kézzelfoghatótól örökre. Meg tud menteni ettől bárki is? Akár a versben, mit néhány évvel korábban olvastam abban a kötetben, amit a papa hozott nekem Magyarországról…

” Lajos, elér-e hozzád még a hangom,
Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen,
Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó
S rájuk ragyog a csillagszerelem,
Elér-e hozzád hangom, a szívedhez,
E nagy, bíbor virághoz, mely beteg
És az agyadhoz, mely - ó drága serleg! -
Gyász és nyomor borával telve meg!
Elér-e hozzád hangom, a naiv, bús
Juhászkolomp a végtelen teren
És fölver-e egy percre álmaidbul,
Melyekben nincs már többé értelem?...”

A sötétség egyre közeleg, érzem nincs már sok időm, míg magával nem ránt, és el nem emészt örökre. Egyre nehezebb úgy tennem, mintha minden a lehető legnagyobb rendben volna, a színlelés kimerít, testem – lelkem megváltásra vár. Fojtogat a rettegés, a félelem attól, aki vagyok, s akivé egy szép napon válhatok. Bebizonyosodott, hogy veszélyt jelentek a szeretteimre, azokra, akikért még ölni is képes volnék, Sirius rá az élő példa, alig úszta meg szegény. Nem értem, miért sújtanak azok a képek időről – időre, a családom halála, Siriusék pusztulása, az iskola megtámadása. Minden álom olyan valóságos, olyan félelmetesen eleven, őrületbe kerget minden áldott éjjel. S már azon is túl…

Az ajtó feltárul, én pedig kétségbeesetten fordulok a nőhöz, aki már jól ismer, aki tudja, ki vagyok, és mi járatban jöttem, hisz oly sokszor vertem már fel őt is éjnek évadján. Egyetlen reményem?

” …A csillagot kerestük... merre is vagy,
Hisz még nem hullottál az éjbe le,
Még ég fölötted estenden a villany,
Még mérik, lázad nő, vagy süllyed-e?
Lajos, hiszen mi voltunk már azóta
Ott is, tudod, nem mondom, fáj a szó...
Ahol ketyeg a lélek, mint az óra,
De nem mutat időt, irtóztató...”

Karon ragad, húz magával, s bágyadt testem követi őt, oly engedelmesen, gyengén akár gyermek szerető édesanyját. Nincs erőm már ahhoz, hogy ellenkezzek, hogy megrázzam a fejem és kikerüljem a kérdéseit, ösztönösen felelek, el – elcsukló hangon. Álom ez, vagy maga a valóság? Számít még?
- Napok… hetek… hónapok? – vonom meg a vállam. – Nem tudom már, elmosódik az idő, összefolynak a napok. Talán egy – két óra sikerül, mikor megiszom a bájitalt… van, hogy annyi sem. – az eszem megálljt parancsol a számnak, ám az lázad, folytatja tovább.
- Mikor kértem? Hát akkor… talán két napja volt? – beszédem zagyva, elmém sikít, Merlinre, próbálkozom! – Figyelmeztettél a mellékhatásokra… - s én ahogy illik, elengedtem szavaid a fülem mellett, néhány röpke óra csendért cserébe.

- Nem… nem kellett volna felkeltenem téged, most már tudom, ostobaság volt. – szabadkozom hirtelen, mihelyst elmém túlharsogva mindent, figyelmeztet, ezúttal messzire mentem, többet mondtam, mint kellett volna.
- Csak egy kis álmatlanság lesz, semmi más… a túl sok tanulás az oka. Csak add a bájitalt, és már itt sem vagyok, van, akinek nagyobb szüksége van rád, mint nekem. – hazudni még akkor is, mikor dől a fal, s készül maga alá temetni, talán ez a legnehezebb. Vegyes érzések tömkelege zavar össze, futnék, menekülnék innen, ám egy másik részem maradásra késztet. Ez már a téboly?
- Minden a legnagyobb rendben, minden tökéletes, minden jó, mert jónak kell lennie… – még hallom a hangot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://themagicoftime.hungarianforum.net
Sponsored content




TémanyitásTéma: Re: Please help me, I'm afraid! - Poppy & Lily   

Vissza az elejére Go down
 
Please help me, I'm afraid! - Poppy & Lily
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Lily Anne Deveraux ~
» Lily Collins
» Lily & Sirius

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The magic of time :: Roxfort Boszorkány - és Varázslóképző Szakiskola :: A kastély-
Ugrás: