-Tudod, ki volt Justitia? - Nem, nem tudom. Ki volt? - Egy római istennő. - Tudod mik a jelképei az istennőnek? - Nem, nem tudom. Mond el, kérlek. - A mérleg, mely a jó és a rossz mérésének szimbóluma, a jog és jogtalanság a kiegyensúlyozottság, az igazságosság, az okos belátás jelképe a egyensúlyozás és mérlegelés jele. Iustitia jobb kezében található a kard a büntető igazság szimbóluma; ezzel veszi fel a küzdelmet az istennő a rossz ellen azért, hogy megvédje a jó erkölcsöt. A szemét beköti egy kendővel mikor az igazságot szolgáltatja, hogy pártatlan legyen a döntés hozatalokkor. A lábai alatt ott a Kígyó, amely egyszerre veszélyes és szelíd. Az óvatosságra inti, de ha eltapossa, akkor a bűn eltaposását is jelentheti. Az erkölcs és az igazság a jog védelmezője Justitia. - És ezt mért mondtad el nekem, jó öreg uram? - Mert a nevek beszélnek... és a jövődet írják elő.
Miért vagyok Girffendéles? Ez jó kérdés kérdezd meg a Teszlek Süveget. Valahogy nem is ide kellett volna kerülnöm egy jobb és csendesebb helyre talán a hollóhátba, de mégis ide osztott be és itt én lettem a stréber lány, aki Amerikában született. Kedves vagyok jó, csenevész, hűséges, igazság szerető, misztikus (amit jobb nem kifejtenem) erős (lelkileg és testileg) és persze az eszem nem marad el a hollóhátas társaimtól. Hát nem egy hollóhátas diákot látsz magad előtt, mikor mindenkit megalázok egy-egy házi dolgozatom alkalmán, de pontosan azt a büszke elégedett fejet, amit ilyenkor egy okos hollóhátas is tesz. Milyen vagyok, ha a győztes gólt begyűrőm az ellenfél kapujába elégedett vagy éppen a cikeszt kapom el roppant meghatódott és büszke. Ha jót teszek, akkor jónak érzem magam. Nem vagyok az a hú, de rossz lány, nem szegek szabályokat csak annyit, amennyit megenged a lelkiismeretem és mennyit enged meg az már egy másik kérdés és hát már titok.
Nem tudom, hogy ez által megismertél-e engem, de remélem igen, ha nem akkor csak gondolj bele abba, hogy sosem ismerhetsz meg mindent, csak részben és most engem részben megismerhettél annyira amennyire én engedtem.
Mi a te történeted?
Azt hiszem megint rosszat álmodtam. Felkelek és körbe nézek a szobában. Mindenki alszik és én már nem tudok visszaaludni. Leizzadtam. Roxfortban vagyok és a lányok halk szuszogásai közepette kikászálódott az ágyamból. A klubhelyiségbe megyek. Rossz érzésem van ~Mi történik velem?~ Teszem fel a kérdést. Megint a kard, megint az én életem egy kis darabkáját láttam magam előtt. Azt hiszem, anya kell nekem… de már halott
Bátyáim mind Amerikában élnek és a legfiatalabb is már huszonhét, és ők képesek távol taníttatni engem Amerikától. Anya és apa meghalt ők biztos nem engedték volna meg ezt talán Salembe tanulhattam volna. Bátyáim, pedig visszaküldtek Angliába hisz itt vannak a Mallory család és anyának a rokoni szálai ez az ősök hazája. Milyen ősök hazája? Mind kint él már és elmenekült a mugliüldöztetések elől. Anglia az én hazám, bár nem érzem, annak hisz Amerikában nevelkedtem és születettem. Ja, hogy itt tanult anyu és apu és a bátyáim is. Miért pont Roxfort? Minden alkalommal felteszem nekik és Minden alkalom Alfred válaszol: Mert ez a te örökséged és hagyatékod. Sokszor elgondolkodom rajta és sokszor elismételgettem. ~Mert ez a te örökséged és hagyatékod. Ez a te hagyatékod. Ez a te hagyatékod. Te hagyatékod. Örökséged.~
Egy levél érkezett Alfredtól (a legidősebb bátyámtól) megírta, hogy örül a tanulmányi eredményeimnek és boldogsággal tölti el, hogy nagyszerű vagyok az imádott sportjában (a kviddicsben). - Hajtó poszton vagyok vagy éppen, ha ki esik a fogó helyettesítem a fogót is.- Minden egyes iskolai mozzanatomnak örül, mintha apa helyett apám lenne. Figyel és biztat, mi is lenne velem nélküle. Nem merek írni egy szót se az álmaimról (hisz butaság az egész), a jelenetekről az érzésekről, amik néha órák alatt törnek rám.
Észre se veszik a többiek ezeket, hisz csak pillanatokig tart. Mintha ilyenkor kitágult volna, az idő órák peregnek le másodpercek alatt rossz érzésem támad. Csak egy figyelmetlen pillanat és az üstömből ki folyt a bájital megrovóan néz rám a professzor. - Elnézést, rosszul vagyok. - mondom sápadtan. Elenged a professzor a gyengélkedőre. A többiek összesúgnak és tudom, mindnek azon jár az esze mi történt Justinenel. ~Semmi nem történt velem csak hát az a látomás.~ A gyengélkedő felé hosszú az út és a folyosón majdnem elbotlok egy kalapban. ~Hogy került ide? ~ Teszem fel a kérdést. ~A Teszlek Süveg a folyosón?~ Felkapom és magamhoz szorítom, mintha ő kérdést adna a válaszomra.
Godricok egyetlen reménye Ki méltó a kardra és elnyerje Hűtlen a házához mégis hű a családhoz Nem tudja még a sorsát, míg meg nem érint a tárgyát.
Ezekre a halk szavak hallatára eldobtam a kalapot és elfutok, pedig leadtam volna az igazgatói irodába. ~Merlinre, mit mormolt nekem az a vacak.~ Jobb, ha a gyengélkedőre megyek. Zaklatott lelki állapotban értem oda és fal fehér voltam, mintha infernus láttam volna.
Benyugatozott a nővér és álomba merültem. Láttam meghalni bátyáimat álmomba és láttam meghalni egyetlen élő nagyszülőmet is. Rémálom volt, de reggel várt a levél, hogy meghaltak. ~Ez csak vicc, ez csak egy morbid tréfa. ~Azon a héten házvezetőm engedélyével elhagytam az iskolát és haza mentem. Az örökségemért... Közte ott hevert egy aranyozott cifra betűkkel írt címeres kis ládika, amihez hozzá érve a nevem ragyogott fel egy kis vagy inkább nagy furcsasággal, hisz nem teljesen a nevem volt, de mégis az volt. Iustitia Fairy Ilithyia "Godelieve" Gryffindor
Ekkor értettem meg Alfred örökség mondatát. Valahogy nyugodt szívvel tudtam elengedni bátyáimat az öröklétre. Bár még mindig fáj az, hogy egyedül maradtam, de tudom, hogy a kicsinyke szigetország (ha nem is kedvelem még annyira) az én hazám és a Roxfort pedig az otthonom negyedrészben hisz én lennék az alapítók egyik elő leszármazottja és milyen lenne, ha nem Griffendéles lenne Godirc utóda Justine. Most már nem vagyok bizonytalan, hogy tényleg jó helyre osztott be a Teszlek Süveg, hisz tényleg itt a helyem.
Érdekes volt az előtörténeted, a jellem rész kifejezetten tetszett, nagyon kreatívnak találtam Nem is tartóztatlak tovább, alig várom, hogy a játéktéren is összefussunk Nyomás játszani!