Graciella Clearwater

Itt írd le nekünk a jellemedet. Ez a karaktered egyik legfontosabb része, épp ezért dolgozd ki alaposan.Ahhoz, hogy megfelelően működjön a kód, használd

parancsot új bekezdéshez, a vonaltöréshez pedig a
-t.

Kellemetlen. Ellep a hideg víz, először a lábaimon érzem meg, majd felfelé haladva, ahogyan süllyedek lefele, a mélybe, érzem, ahogyan az egész testemet ellepi. Az eddig égő arcomat hihetetlen gyorsasággal hűti le, és, az addig nyitva tartott szemhéjaimat lehunyom, hogy ne lássak semmit sem a vízben. Minden érzékszervemet megpróbálom kikapcsolni, de a légzésem nem akarja feladni, hiába próbálom visszafojtani a levegőt, egyre csak kapkodnám, hiszen a testem lassan remegni kezd, mintha valamilyen rohamot kapnék. Fuldoklom. A testem már nem kap levegőt, csak a vizet nyelem, és az tölti meg lassan teljesen a testemet. Lassan a testem remegése is alább hagy, majd teljesen abbamarad, én pedig gondolatok nélkül süllyedek tovább a sötétségbe..
Semmit sem éreztem. Semmit sem érzek. Csak azt, hogy egyszerre újra megtelíti a tüdőmet a levegő, és valami furcsa érzést az ajkaimon. Lélegzem. Megint. De a szemeimet még nem nyitom fel, még nem, egyenlőre csak belélegzem a levegőt, megtelítem a tüdőmet vele.
Amint felnyitom a szemeimet, halványan rémlik fel előttem a világ, a természet. Látom, amint valaki a fejemhez hajol, de az arcát nem. Egyenlőre nem. Mégis, mintha egy régi ismerős lenne engedem ki az ajkaim mögül a hangomat, mialatt ujjaimmal gyengén belekapaszkodom a karjaiba. - Ne hagyj el.. - dadogom akadozó hangon. A talaj meg mintha hullámozna alattam, még mindig teljes egészemben remegek. A látásom nem tisztul, másodpercekre megint lehunyom a szemeimet, majd újra kinyitom azokat, de semmit sem segít rajtam. Mégis annyira ismerősnek látom az arcát, az alakját. Kézfejemmel megérintem az arcát, hiszen elég közel van hozzám, hogy ezt megtehessem, majd gyengén magamhoz húzom, hogy érezzem a testének melegét.

Egy másik, inaktív oldalról szeretném magamat áthozni.