Na ezt a részt sosem szerettem. Nem igazán szeretek magamról beszélni, de csak, hogy lásd milyen kedves vagyok, megpróbálok neki ugrani. Először is kezdjük ott, hogy én kicsit másabb vagyok mint a többi tanár. Nem vagyok fásult, goromba vén trotty. (Oh, igen. Tudom én, hogy a fiatalok szemébe mi már csak azok lehetünk.) Általában jókedvű vagyok és a mosoly szinte mindig vendég az arcomon. (Ami persze, nem mindig csak az örömömet fogja majd jelenteni,de majd megtapasztaljátok.)Türelmem is van egy kevés, de ha valami óriási hülyeséget mondasz órán, vagy kijavítasz és ráadásul az nem is helyes...ajánlom, hogy inkább menekülj ha jót akarsz. Ne aggódj, nem jár érte büntetés és még körmöst se kapsz érte,de tanár vagyok és hidd el értek én a szívatásokhoz is. Persze ennyiért még nem kell lépcsőt sikálnod és egyebek, csak... kicsit besegítek neked, hogy jegyezhetőbb legyen a dolog. Mindenkivel úgy bánok ahogy ő velem. Tehát, ha te pofátlan és lenéző bunkó leszel velem, akkor ne lepődj meg azon sem, hogy veled másabb lesz a bánásmódom. Nem nevezném magamat túlzottan szőrös szívűnek, hisz mindig adok esélyt a javításban. Nem igen láttak az emberek sírni még, de ez nem is jelenti azt, hogy a négy fal között is mindig, minden a legnagyobb rendben van. Nekem is meg van a maga baja, de igyekszem inkább mindennek a pozitív oldalát nézni. Megértő vagyok és szeretem meghallgatni az embereket. Ahol tudok, ott segítek. Igyekszem mindig a legjobb tanácsot adni.
Mi a te történeted?
Mióta csak az eszemet tudom, azóta érdekelnek a mágikus lények világa. Mind ámulattal töltött el. Mindbe volt valami különleges, ami megfogott és rávett arra, hogy még inkább olvassak utánuk. Amikor csak tehettem, mindig velük foglalkoztam. Nem is csoda, hogy most ennyi mindent tudok kívülről, betéve, oda-vissza. Szeretem megosztani másokkal a tudásom, így jelentkeztem a Roxfortba tanárnak. Nem hittem volna, hogy sok esélyem lesz, de reménykedtem abban, hogy jelentkezésemet el is fogadják. Mind ennek már lassan több mint két éve. Így most is itt vagyok és készülök a tanórára. Kissé érdekes, hogy itt egyesek mennyire keverik a dolgokat. Pedig azt hittem, hogy ez még nem is a legnehezebb tantárgy. Az már lehet, hogy nem mindenkinek a legizgalmasabb és nem mindenki érzi a leghasznosabbnak, de ezt is tanulni kell. Én a helyükbe örülnék, hogy legalább most egy kicsit bolondabb tanárt kaptak, aki talán közelebb is állna hozzájuk. Mondjuk ezt kissé érdekesnek is tartom, hogy én még mindig másabb vagyok, mit a többi professzor. Nem is tudom eldönteni, hogy most velem vagy velük van a probléma. Például, ott van Anton is. Nem értem, hogy miért ennyire kedvetlen. Próbálnék bevetni mindent, csak, hogy egyszer lássam, a mosolyt az arcán. Gondolom néha már elege is van a fejemből, de azért se hagyom magába roskadni. Nem épp a legkönnyebb élet áll mögöttem. Sok csatát megvívtam már sok mindenkivel. Sok embert el is vesztettem, ami még mindig fáj nekem és ami miatt igyekszem is nem önmagamat hibáztatni, de ez nem mindig olyan könnyű. Nem szeretem a hosszú magányos időszakokat, mert félek, hogy vissza esek azzá aki voltam. Érdekes egy valaki vagyok az már szent igaz, de legalább ez által egy helyi különlegesség is ha úgy nézzük. Felkapom a fejem és az órára pillantok. Egy jó ideje, már itt bambulhatok a széken, hisz már késésben is vagyok. Na remek, még állatokat is kell idomítanom akkor... Gyorsan kapkodom is a lábamat befelé a terembe, ahol épp nagy zsivaj és mi egyéb fogad. Felemelek két vastag könyvet, majd az asztal felett el is engedem őket, ami igen csak nagy puffanással érkeznek le. -Na gyerekek...- pillantok végig az embereken, felmérve a terepet, hogy vajon ki az aki figyelt is rám előző órán. -...dolgozat! - mondom vigyorogva, hisz kíváncsi vagyok egy, egy mitugrász tudására, ha már ennyire felesleges ez a tantárgy.
Végre lett egy LLG tanárunk is, aki ráadásul jófejnek is ígérkezik, remélem nem rontják majd el a többiek és jó hatással lesz rájuk. Nem is szaporítanám tovább a szót, inkább hagyom menni a dolgára, és várom az órát!