When the past is transformed
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Pontok

Mardekár: 30
Hollóhát: 35
Griffendél: 35
Hugrabug: 35

Latest topics
» The storm is coming - Louisa & Sirius
Szomb. Márc. 26, 2016 10:07 pm by Sirius Black

» The city that never sleeps
Pént. Feb. 19, 2016 2:42 pm by Rhaenys Eckhart

» Mr Tökéletes, avagy Potter szelencéje
Hétf. Jan. 25, 2016 5:17 pm by James Potter

» Potter kúria - Godric's Hollow
Hétf. Jan. 25, 2016 2:35 pm by James Potter

» Skulduggery
Csüt. Jan. 21, 2016 10:00 pm by Vendég

» Jackson és Louisa - Véletlen egybeesések
Szer. Jan. 20, 2016 9:20 pm by Louisa E. Lighter

» CRAIG, Lucy
Hétf. Jan. 18, 2016 4:38 pm by Lucy Craig

» Louisa E. Lighter
Hétf. Jan. 18, 2016 1:18 pm by Rhaenys Eckhart

» Elkészültem!
Vas. Jan. 17, 2016 3:39 pm by Louisa E. Lighter

Top posters
Lily Evans
 
Rhaenys Eckhart
 
Emilia Corvina
 
Kieran Kulkov
 
Sirius Black
 
Rodolphus Lestrange
 
Narcissa Black
 
Aaron Holloway
 
James Potter
 
Marcus W. Stephens
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (13 fő) Csüt. Júl. 23, 2015 7:39 pm-kor volt itt.
Facebook csoport

The Magic of Time
a Facebookon is

Share | 
 

 Viviana Dessageu

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Viviana Dessageu   Csüt. Aug. 20, 2015 9:21 pm







Név:Viviana Dessageu
Becenevek:Viv, Vivi
Kor:18
Születési dátum:1959. október 16.
Csoport: diák
Pálca:10,5 hüvelyk, diófa, vélahaj maggal.
Születési hely:Marseille
Vér: Arany
Patrónus: Hópárduc
Avatar:Kristina Bazan

Meséld el, milyen is vagy valójában

Sokszor elég csak annyit mondania, hogy aranyvérű, s máris rányomják azt a bizonyos bélyeget. Pedig messze állnak a valóságtól, hisz bár a vére döntő máig, ő már nem részesült olyan nevelésben, mint mások szoktak hajdanán.


Persze tisztelettudó, az akadémiának hála, az illemkönyvet is betéve tudja, s tényleg úgy viselkedik, mint egy úri hölgy, ahogy azt tőle el is várják. Viszont nem rosszmájú, nem okoz neki örömöt az, ha másokat szenvedni lát. A céljait ígyis eléri, de inkább küzd érte, mintsem az egyszerű utat választva, eltaposson másokat.


Több barátja van, mint ellensége, hisz azt a zöld szörnyeteget, ami feléled másokban, mikor őt látják, képtelen legyőzni. Nem is szeretné, nincs benne túlzott megfelelési kényszer, egyedül az döntő számára, hogy a szülei büszkén ejthessék ki a nevét.


Nem az a harsány típus, sőt kimondottan csendes, ennek ellenére bármikor megered a nyelve, ha arról van szó. És felettébb álmodozó. Ő még hisz a tündérmesékben, számára még minden rózsaszín, idilli, s nehezen észlel bármit a körülötte lévő feszültségekből.


A konfliktusokat is ha teheti, kerüli, csak akkor emeli meg a hangját, ha az igazáért, vagy barátaiért áll ki. Értük a tűzbe is tenné kezét. Egyébként meglehetősen bátor lány, vajmi kevés dolog van, ami meghátráltatja, nem fél kilépni a komfortzónájából.


Legtöbbször egy könyvvel a kezében lehet látni, hisz eltökélte, belőle gyógyító lesz, ha törik, ha szakad, hisz annál jobban semmit nem élvez. Igyekszik jól is teljesíteni az órákon, ez főleg akkor megy neki, ha az adott anyag még érdekli is, egyébként igenis meg kell feszítenie magát.  


Mi a te történeted?




Minden történet eleje hasonlít kicsit.
Nincs új a nap alatt.
Amikor egy csillag fényesen felragyog,
Egy másiknak ki kell hunynia.
Persze vannak véletlenek.
Számíthat az eső, az éjszaka, meg a gitárpengetés.
De nincs könnyű helyzete annak, aki ebben hisz csupán.
Ne hallgassatok arra, akik össze-vissza mesélnek!
Mert a világ nem tűri, hogy valaki a rendjébõl kitörjön.
De mégis, mégis csak az érzelem a fontos, meg a szerelem.
A szavakat könnyen elfeledjük.
A szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből.
A végén nem marad Semmi!
Minden történet eleje hasonlít kicsit.





Fényűzés, pompa, lágy zene, kihívó ruhák…


Minden adott, ami egy bálhoz kell a magamfajták körében. Nem is telik el úgy hét, hogy valaki ne tartana, főleg ilyenkor nyáron. És én élvezem. Komolyan. Mit sem szeretek jobban, mint éjszakákon át a parketten ringatózni, mígnem izomlázam lesz. Igen, azon kevesek közé tartozok, akik nem csak tudnak, hanem szeretnek is táncolni. A tudás adott, az alapkövetelményeknek meg kell felelnem, hiába szabadelvűbbek a szüleim másoknál.


- Tessék – Lora kacsintva nyújtja felém az álarcom, mire magasba szökik a szemöldököm, s az értetlenség is átsuhan az arcomon. Barátnőm felnevet, majd a fejét rázva karol belém, hisz nincs olyan esemény, amin nem együtt jelennénk meg.


Lefutjuk a kötelező köröket, sorba köszöntünk mindenkit, megdicsérjük a ruhájukat, hajukat, minden apró kis részletet, ahogy azt elvárják tőlünk, majd elszakadva egymástól, ülök le apámék mellé, s hallgatom, a diskurzust amiről fogalmam sincs. Rége megtanultam, hogy felesleges beleártanom magam a „nagyok” beszélgetésébe, így csak csendben hallgatom a zagyvaságokat, pletykákat, kortyolok a borból… aztán.. aztán a nagy ajtó újfent kinyílik, és hiába terveztem azt, csak egy pillantást vetek a belépőkre, tekintetem ott marad, ahogy szembe nézek vele.


Noha az álarcnak hála semmit nem látok belőle jó formán, azt ki tudom venni, hogy az ő tekintete is engem fürkész, s olyan dolog történik velem, ami még soha. Minden lecsendesedik, az elégedetlen morgások elhalkulnak, jóformán rajta kívül semmit és senkit nem látok, talán még a szám is nyitva marad.


Ahogy a szemekbe nézek, minden békés lesz, nyugodt, úgy érzem, hazaértem, megtaláltam, mait kerestem, noha idáig azt se tudtam, keresek bármit is. Hatalmas késztetés kerít hatalmába, s nem félek engedelmeskedni neki.


Ahogy lép egyet felém, úgy állok fel az asztaltól, és megyek felé, mintha csak láthatatlan kötelekkel húzna magához. Végigfut rajtam a bizsergés, mikor a kezemet fogva a táncparkett felé vezet. Nem tudom, milyen zene szólhatott, nem tudom, ki nézte végig a táncot, nem tudok semmit, egyedül azok a meleg barna szemek villannak be újra és újra mai napig, amiket aztán hatalmas hiányérzet követ.


- Ne merj még egyszer a lányom közelébe menni – az a hűvös, ellentmondást nem tűrő hang, s az a vasmarok az, ami visszarángat a felhők közül, arcon csapva a rideg valósággal. Meglepődök apámon, ennyire dühösnek még sose láttam. Még a szorítás sem kellemes, amivel arra ösztökél, minél hamarabb távolodjak el Tőle. Egyetlen pillantás, amiben benne van minden. A vágyakozás, a bűntudat, a féltés… ez jutott nekem abból az estéből….




- Nem… nem tudtam meg semmit… Nem értem, mit titkolhatnak, de nagyon kiakadtak, mikor azok megjelentek – Lora sóhajtva huppan le mellém a padra, majd hajtja a vállamra a fejét. Őt is elkeseríti a tehetetlenség, hisz rólam van szó, ő is megtenne értem bármit.


- De fel a fejjel, Roxfortban minden más lesz majd, meglásd… - az a bíztató mosoly az, ami bennem is tartja a lelket, így csak sóhajtva kívánom, legyen így.




A karakter mögöttAngel |XX+| -


made by amanda the pirate* at caution 2.0
Vissza az elejére Go down
Lily Evans
7. évfolyam - Prefektus
avatar

Hozzászólások száma : 105
Join date : 2015. Jul. 20.
Tartózkodási hely : London

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Dessageu   Csüt. Aug. 20, 2015 9:56 pm




ELFOGADVA!
Újabb francia gyógyító tanonc, megnyugvás a Mungó dolgozóinak, hamarosan érkezik az utánpótlás! A süveg ahogy a fejedre kerül azonnal felkiált: HUGRABUG! Irány a játéktér! Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://themagicoftime.hungarianforum.net
 
Viviana Dessageu
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The magic of time :: User világ :: Az Árnyak Könyve-
Ugrás: