When the past is transformed
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Pontok

Mardekár: 30
Hollóhát: 35
Griffendél: 35
Hugrabug: 35

Latest topics
» The storm is coming - Louisa & Sirius
Szomb. Márc. 26, 2016 10:07 pm by Sirius Black

» The city that never sleeps
Pént. Feb. 19, 2016 2:42 pm by Rhaenys Eckhart

» Mr Tökéletes, avagy Potter szelencéje
Hétf. Jan. 25, 2016 5:17 pm by James Potter

» Potter kúria - Godric's Hollow
Hétf. Jan. 25, 2016 2:35 pm by James Potter

» Skulduggery
Csüt. Jan. 21, 2016 10:00 pm by Vendég

» Jackson és Louisa - Véletlen egybeesések
Szer. Jan. 20, 2016 9:20 pm by Louisa E. Lighter

» CRAIG, Lucy
Hétf. Jan. 18, 2016 4:38 pm by Lucy Craig

» Louisa E. Lighter
Hétf. Jan. 18, 2016 1:18 pm by Rhaenys Eckhart

» Elkészültem!
Vas. Jan. 17, 2016 3:39 pm by Louisa E. Lighter

Top posters
Lily Evans
 
Rhaenys Eckhart
 
Emilia Corvina
 
Kieran Kulkov
 
Sirius Black
 
Rodolphus Lestrange
 
Narcissa Black
 
Aaron Holloway
 
James Potter
 
Marcus W. Stephens
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (13 fő) Csüt. Júl. 23, 2015 7:39 pm-kor volt itt.
Facebook csoport

The Magic of Time
a Facebookon is

Share | 
 

 Halloween - Amikor a holtak életre kelnek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Rhaenys Eckhart
7. évfolyam
avatar

Hozzászólások száma : 87
Join date : 2015. Jul. 20.

TémanyitásTárgy: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Szer. Aug. 19, 2015 8:18 pm



Sötét, hűvös, de igazából mégis kellemes este köszönt a kastélyra. Ma a diákok nagy része képtelen volt az órákra figyelni, szinte mindenki a közelgő halloween-i bállal volt elfoglalva. Másról sem lehetett egész nap hallani a folyosón, csak arról, hogy ki-minek öltözik be, ki-kivel megy el a mulatságra. Estére az izgalom a tetőfokára hág. Rengeteg érdekes jelmezben megjelent diák, vagy felnőtt ácsorog a nagyterem ajtaja előtt, ami este hatkor, a bál kezdetekor nyikorogva kitárul, a várakozók szeme elé tárva a fényűző dekorációt. Világító, lebegő és félelmetesen vigyorgó töklámpások, meg-megjelenő igazi, élő denevérek, villám és mennydörgés, az elvarázsolt mennyezetnek hála, és kisebb, különálló asztalok, a nagy, hosszú asztalok helyett. Amint kinyílik, a nagy, kétszárnyú ajtó, a boszorkányok és varázslók beözönlenek rajta, és egyből üres helyeket keresnek a baráti társaságaiknak.

Grindelwald igazgató viszont nem osztozik sem az izgatottságban, sem pedig az örömben, ami a diákjait, és a vendégeit átjárja. Cseppet sem örül ennek az egész felhajtásnak, annak pedig pláne nem, hogy a legnagyobb bosszúságára a mágiaügyi miniszter jó pár aurort küldött az estélyre, azzal a jelszóval, hogy fenn tartsák a rendet. De Gellert soha nem volt ostoba, így tisztában van azzal, hogy az átkozott McGalagony, csak ezzel takarózik, és igazából őt magát akarja megfigyeltetni. Így hát nem meglepő, hogy zord arckifejezéssel figyeli a betóduló embereket, miközben a tanári asztalnál áll és várja, hogy mindenki elfoglalja a helyét. Természetesen ő nem volt hajlandó semmilyen jelmezt felvenni, így igen csak kitűnik az egyszerű fekete dísztalárjában. De talán éppen ez is volt a célja. Csak akkor szólal meg, amikor a nagyteremben elhalt már a sok, felesleges fecsegés, és a székek idegesítő ki-be húzogatása. Ehhez már egy szót sem kell szólnia: mindenki tudja az iskolában a rendet, arról már kezeskedett. Ha valaki még megszólalna, csak egy szúrós pillantást vet az illető felé, de aztán, mikor a nagyteremre már a végtelen csönd telepedett, belekezd a beszédébe.

-Jó estét kívánok, mindenkinek. – Hangja hűvösen csendül fel, jó pár diákot kirázhat ettől a hangtól a hideg.
- Mielőtt belekezdenénk… a bálba… – A bál szóra enyhén elfintorodik. – Először is, van pár dolog, amik mindenképpen tisztázásra szorulnak. Mint azt mindannyian észrevehették, új diák érkezett a nemes intézményünkbe. Ms. Eckhart a Hugrabug házba került, kérem, minél előbb fogadják be maguk közé, segítsenek neki, amennyiben ez szükségessé válna. – Itt szúrós pillantást vet az említett diák felé, mert egyáltalán nem sikerült még meggyőznie a meséje igazáról.
- Ami pedig még fontosabb, pár új szabály lép érvénybe ezentúl. – Végighordozza a tekintetét a figyelő arcokon, majd amikor megbizonyosodott felőle, hogy mindenki feszülten figyel, el is kezdi felsorolni az új szigorú szabályokat.
- A takarodó, ami eddig este tizenegyig tartott, mostantól este kilencig tart majd. Ha bármelyik diák, este kilenc után a folyosókon lófrál, büntetésre számíthat. Az iskola melletti varázslók és boszorkányok lakta faluba, csak havonta két hétvégén mehetnek le. A szülői engedélyeket pedig szigorúbban fogjuk ellenőrizni. Az órákon kívüli varázshasználat tilossá vált. Nem szeretném meglátni, hogy bárki is a folyosókon varázsol! – Mondja szigorúan.
- Azok a dolgok, amiket a diákok Roxmortsban vásárolnak, átnézésre kerülnek… biztonsági okokból. Végezetül pedig, az iskolai kikérőket szigorúbban fogom elbírálni. – Fejezi be. Láthatóan az új szabályok senkinek nem nyerték el a tetszését, de cseppet sem foglalkozik vele.
- Most pedig, hogy túl vagyunk a formaságokon… Vegye kezdetét a vacsora. Az asztalok megbűvölve vannak, így bármit rendelhetnek a rajtuk lévő étlapokról. Jó étvágyat kívánok. – Ezzel befejezettnek tekinti a beszédet és visszaül a helyére. A nagyteremben pedig megint megindul a nyüzsgés…

A kalandban nincs sorrend, így úgy írtok bele, ahogy időtök és kedvetek tartja, de azért ügyeljetek arra, hogy mindenki legalább 1x írjon, mert a nélkül nem haladhat tovább a történet!
Feltétlenül írjátok bele a hozzászólásotokba, hogy mit szóltok az új szabályokhoz! Ahogy azt is, hogy pontosan milyen jelmezt viseltek. ( Ha lehetőségetek van rá, ezt képpel is illusztrálhatjátok, de ez nem alapkövetelmény. )
Figyeljetek arra, hogy egyelőre még a vacsora vette kezdetét, maga a táncos-bulizós rész még nem, ha mindenki írt, akkor haladunk majd tovább!
Na és persze nem utolsósorban, érezzétek jól magatokat! Wink

Résztvevők:


Perselus Piton
Rodolphus Lestrange
Lily Evans
Dore Aveline Girard
Regulus Black
Sirius Black
Rhaenys Eckhart
Marcus W. Stephens
Aaron Holloway
Poppy Pomfrey
Emilia Corvina
Viviana Dessageu


_________________


A hozzászólást Rhaenys Eckhart összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Szept. 17, 2015 4:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rodolphus Lestrange
7. évfolyam
avatar

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2015. Jul. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Pént. Aug. 21, 2015 3:08 pm


"Boys and girls of every ages, wouldn't you see something strange?"
Mindenki & Mindenkivel ©
Nem hiszem hogy ma bárki is odafigyelt a tanórákra, vagy arra mit magyaráztak a tanárok az esti mulatsággal kapcsolatban. Halloween van, az egyik kedvenc ünnepem az évben, talán ez a leginkább szívemhez közel álló. Holt lelkek, maszkabál, és bár furcsán hangzik, mégis kedvelem az ilyesmit. És már azt is pontosan tudom, hogy mit fogok felvenni a mulatságra, így az utolsó két órát egyszerűen nem tiszteltem meg a jelenlétemmel, helyette inkább még a jelmezem utolsó simításait végeztem, és csak az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy melyik legyen a két ötletemből. Tulajdonképpen mindkét jelmez alapjai megvannak de... melyiket válasszam. Végül mégis inkább a másodikat választom, és elkezdek levetkőzni hogy a taláromat valami egészen másféle ruházatra cseréljem. Fekete bőrnadrágot húzok, egy széles övvel, és egy egyszerű fekete inget, aminek a váll részére tollakból álló kis gallér kerül. Mindehhez egy, a mugli világban is használatos fekete bakancs dukál, amit egy fél élet befűzni, de végül is a mágia a barátunk nem? Szóval, már csak a képemmel kéne kezdenem valamit.
A tükör előtt állva, egy egyszerű bűbájjal megnövesztem a hajam, hogy a vállam alá érjen. Egészen más képet fest rólam. Aztán jöhet a festék. Az arcomra fehér festék kerül, egészen a nyakamig, amíg a póló kezdődik, és a szemem fekete keretet kap. Ahogy az ajkaim is, és szélesebbre is húzom a mosolyt mint kellene. Gonosz bohóc, vagy gonosz lélek vagyok, ki minek nevezi ezt a jelenséget. Mindennek a megkoronázása, egy hosszú fekete bőrkabát, ami sötét fellegként suhog majd utánam, és elkészült művemet elégedetten nézem a tükörben, indulásra kész vagyok.

A klubhelységben, megkeresem a partnerem, Dorothyt, aki persze szárnyalt hogy velem jöhet, de hát jobb ötletem hirtelen nem volt, és Marát meg mintha a föld nyelte volna el jelenleg. A formaság meg formaság. A nagyterem előtt várakozunk, és mikor beléphetünk egy olyan asztalt keresek, ami középtájt helyezkedik el, és  elférnek majd a barátaim is ha megjönnek. Elfoglalom a helyem, oldalamon a csodálatos halott menyasszonnyal. Aztán a terem elcsendesül lassan és a mélyen (nem) tisztelt igazgató kezd el beszélni, és nagyon vissza kell fognom magam hogy ne hörrenjek fel, gyakorlatilag minden pontnál. Az új diák nem érdekel, amíg nem köt belém, addig nem veszélyes. Az asztalomnál ülő Piton felé is fordulok, mivel remélem ide telepszik, nem valami más helyre.
- Ez mi már? Komolyan ennyire be akarnak szivatni minket? Mitől fél ennyire az igazgató hogy ilyen hülye új szabályokat hozott? Este kilenc, mi az... És még a roxmorti mókát is be akarják szabályozni, ennek utána kell járnunk - hajolok hozzá közel, és véleményezem ezt a sok szemetet amit elmondott. Na persze, tudod ki takarodik el kilenc után.
- Jah, nesze neked vidám kis bál, de tényleg.... - morgolódok elégedetlenül, ahogy a nyüzsgést figyelem, és inkább az étlapot tanulmányozom hogy mi van rajta. Rendelek is, éhes vagyok, és imádkozom hogy ez a fekete festék kaja álló, nem akarom újrakezdeni a sminkeléssel eltöltött egy órát...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
7. évfolyam
avatar

Hozzászólások száma : 25
Join date : 2015. Jul. 24.

TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Szomb. Aug. 22, 2015 1:05 pm


I love all the
DIRTY TRICKS & TWISTED GAMES
You play on me...
Imádom az ilyen ünnepségeket, ráadásul a Halloween az egyik kedvencem. Ilyenkor bármilyen jelmezbe belebújhatok, élvezhetem a barátaim társaságát, és valahogy ez a lehetőség mindig is feldobott. Persze az sem mellékes, hogy legalább erre a pár órára mindenki félreteszi a tanulást, és egyéb rohadt unalmas dolgokat, úgyhogy csak örülni tudok az alkalomnak. A készülődést nem igen viszem túlzásba, hiszen már jó előre kitaláltam a jelmezemet, és az nem igényel túl sok átalakítást, sem semmi extra dolgot. Ezért is szeretem. Egyszerű, mégis nagyszerű, bár nem hiszem, hogy Lily annyira örülni fog neki. Fél órával a bál kezdete előtt kezdek el készülődni, ami annyit tesz, hogy gyorsan lezuhanyozok, felkapom magamra a jelmezemet, ami csak egy fekete köpenyből áll. Igaz, nem csak egy egyszerű köpenyről van szó, mert hideget áraszt magából és sötétséget, de hát egy dementornak ez a dolga nem? Szerencsére nem fogok azért olyan hatást kiváltani senkiből, mint egy igazi dementor, de igazán muris egy ilyen jelmezt viselni.

Tehát mivel ilyen hamar végeztem, lemegyek az előcsarnokba és ott várom Lilyt. Igen, ugyanis, meghívtam a bálba. Persze… a tőlem szokásos módon, inkább humorosan tálalva az egész kérdést, még akkor is, ha igazából nagyon is komolyan gondoltam az egészet. De végül is belement, úgyhogy csak ez a lényeg. Én pedig nagyon kíváncsi vagyok, mert hiába kérdezgettem a napokban folyamatosan arról, hogy ő mégis miben fog jönni, sehogy sem akarta elárulni, pedig már minden módszert bevetettem a siker érdekében. Türelmetlenül várakozom rá a lépcsők alatt, főleg mikor látom, hogy az ajtó is kinyílt, és mindenki más már rég bevonult a nagyterembe, de nem, én nem, mert persze Evans késik. Hát ez szép. Nők. Megforgatva a szemeimet nekitámaszkodok a falnak, és tovább várakozom, miközben reménykedve szuggerálom a lépcsőt, hátha megkönyörül rajtam és végre előteremti nekem Evanst. De egyelőre ez nem akar bekövetkezni.

A nagyteremben már a zsibongás is elhall, én pedig jobb híján itt kint fülelek az igazgató beszédére. Az új diákos dologra nem igazán figyelek, hiszen ebben az évben jó pár új diák jött az iskolába. Ez csak egy újabb, így nagyon nem köt le. Viszont a többi… az új szabályok… Mi az hogy este kilenckor takaródó van?! Felháborodásomban el is lököm magam a faltól.
- Mi a f… – Morgom magamban, és most már teljes figyelmemmel a bentről kihallatszó beszédre koncentrálok.
- Még a Roxmortsba sem mehetünk le olyan gyakran? Mi a fene van?! – Kérdezem ezt magamtól indulatosan. Grindelwald azt hiszem, kezd becsavarodni. Hát normális ez?! Nem lehet varázsolni a tanórákon kívül? Átnézik a holminkat? Hát én mindjárt hátast dobok. Ezt nem hiszem el! Magamban füstölgök, és legszívesebben szétátkoznám azt az ostoba öregembert, ráadásul az sem dob a hangulatomon, hogy Lily még mindig késik, ezek ott bent meg már rég belekezdtek a vacsorába. Ha megjön, én komolyan mondom, kinyírom Evanst!
Sirius
Black
TAG
Mindenki, de főképp Lily
WORDS
455
NOTES
Utálom, amikor késel ><
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhaenys Eckhart
7. évfolyam
avatar

Hozzászólások száma : 87
Join date : 2015. Jul. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Szomb. Aug. 22, 2015 8:35 pm

lost in a maze of a
THOUSAND RAINY DAYS
A kedvem napok óta valahol nagyon a normális szint alatt van, ami tulajdonképpen egyáltalán nem meglepő. Gondolkoztam is azon, hogy hagyom az egészet a fenébe, és egyszerűen nem megyek most el semmilyen bálba, de aztán hamar rájöttem, hogy akkor sem lesz jobb, ha tök egyedül gubbasztok a hálókörletben. Egyedül a gondolataimmal, a félelmeimmel, azzal a tudattal, hogy mennyi mindent elrontottam. A múltam, vagyis pontosabban a jövőben történt dolgokkal, amiket nagy valószínűség szerint teljesen és visszafordíthatatlanul elrontottam. Néha még az az érzés is megkísért, hogy be kellene fejeznem a próbálkozást, hogy nem számít semmi, akármit is próbálok tenni, de ilyenkor, mintha Fred hangját hallanám, aki azt mondja: Nem adhatod fel. Te nem ilyen vagy. Menned kell tovább, még akkor is, ha minden reménytelennek látszik. Én pedig tudom, hogy igaza van, még akkor is, ha ez már a kezdeti jele annak, hogy kezdek megőrülni. De sebaj.

Amikor rájöttem arra, hogy jobban járok, ha nem gondolkozom annyit, teljes erőbedobással vetettem bele magam a jelmeztervezésbe, a tanulás mellett. Még soha nem voltam ennyire jó tanuló, mint az utóbbi időben. Elterelte a figyelmemet, és ez ugyanígy lesz a bálon is, azért döntöttem végül úgy, hogy mégis csak elmegyek, még akkor is, ha semmilyen bulizós hangulatom nincs. Halloween estéjén csendben hallgatom a szobatársaim izgatott beszélgetését, néha rájuk mosolygok és bólogatok a kérdéseikre, de igazából egyikükre sem figyelek. Ugyanúgy készülődöm, ahogy ők is, felveszem a jelmezemet, ami most egy fehér ruhából áll. Hajamat lágy hullámokban rendezem el, és miután még egyszer ellenőrzöm, hogy jó bűbájt mondok-e, magamra is szórom, aminek hatására a lépteim nyomán virágok jelennek meg a padlón. Határozottan sikeresnek könyvelhető el a varázslat, így érek le a többiekkel együtt a nagyterem elé, majd vonulok be velük a bál helyszínére. A dekoráció ugyanolyan jó, mint minden eddigi Roxfortos halloweenen, ezt csak egy mosollyal nyugtázom, majd gyorsan leülök az egyik kisebb asztalhoz, igazából oda sem figyelve, hogy kikhez. Nem hiszem, hogy számítana.

Ugyanolyan csendben hallgatom végig az igazgató beszédét, mint a többiek, csak akkor jövök zavarba, mikor megemlít engem, és jó páran felém is néznek, pedig máskor nem zavart a figyelem. Az új szabályok pedig rossz érzéssel töltenek el. Azt hiszem ez is mind nekem köszönhető, hiszen még mindig nem tudtam megfelelő magyarázatot adni Grindelwaldnak, hogy mégis ki vagyok, honnan jövök, és mit akarok. A papírokat sajnos még mindig nem sikerült beszereznem, ami még mindig elsődleges feladat. Ráadásul, ha ez még nem lenne elég, még a felnőtt varázslókat is a lehető legmesszebb kell elkerülnöm, nehogy magyarázatokba kelljen bonyolódnom. Megkönnyebbüléssel tölt el, mikor az igazgató végre befejezi a beszédét, és végre belekezdhetünk a vacsorába. Magamhoz húzom az étlapot, és azt kezdem tanulmányozni, közben a ruhám hirtelen feketébe vált át, ahogy a hajam is, sőt még a sminkem is megváltozik, egy újabb kis ügyes bűbáj hatására. Én testesítem meg Persephonét, aki egykor szabad volt, de akit végül Hádész elrabolt és levitte az alvilágba. Az, hogy megváltozik a ruhám és a hajam színe, pont az alvilágba kerülést akarja szimbolizálni. Végül sikerül is magamnak választanom valami egészen finomat, mire az asztalon egyből megjelenik a kért étel. Erre önkéntelenül is elmosolyodom, hiszen mindig is örülök a kedvenc ételemnek, ami nem más, mint a bolognai spagetti. Hmmm, nyami. Nem igazán szállok be a beszélgetésbe, főleg mivel még mindig nem ismerek sok mindenkit, de majd vacsora után biztos megkeresem Lilyt, hogy legalább ráköszönjek. 
words: 549 | tag: Mindenki | Outfit: Katt


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Marcus W. Stephens
5. évfolyam
avatar

Hozzászólások száma : 10
Join date : 2015. Jul. 23.
Age : 16
Tartózkodási hely : Roxfort falai között

TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Vas. Aug. 23, 2015 5:33 pm

Nagy kár, hogy itt kell lennem. Nagy kár. Na jó, nem drámázok ám annyira, mert ahogy jött, úgy múlt el hamar a dolog, csak akkor is.. Otthon más a dolog. Kirajzanak az utcára, és cukorkát gyűjtenek, miközben mulatnak is. Valahogy, kicsit hiányzik, hiszen régen én is ezt csináltam, kisebb koromban, azokkal, akikkel jóban voltam. Na de mindegy is. Végtére is, itt van cukor, és jelmez, a többi meg körítés, minden évben rájöttem, hogy annyira nem is nagy kár azért, hogy nem ajtókon kellett kopogtatnom. Sőt.
Most sem állok hozzá másképp. Jelmezem sokaknak szokatlan, és ismeretlen, nekem viszont kedves dolog. Még a nyáron sikerült elmennem moziba, olyan igazi, muglis moziba, többedmagammal, és ott láttam a remeket. Nem sok filmet láttam eddig, és még új is nekem a dolog, de mivel a ő világuk másféleképp varázslatos, még szép, hogy megfogott. Na szóval, a jelmezt anyáék segítségével szereztem be, pontosan mára, nem sokkal azután, hogy kitűzték az időpontot. Legalább ezzel nem volt gondom. A várakozással sokkal több. De ki nincs így akármivel, ha már akarja. Azonban, a napok olyan lassan teltek, hogy sikítani lett volna kedvem, de végül nem tettem, nagy levegőt vettem, és hopp, csak el is jött. Persze, aznap minden óra, minden perc csigalassan vonszolta magát előre. Nem is értem, hogy ez micsoda varázslat, viszont az tény, hogy gonosz, és velejéig romlott. Pfú.
Eljött azért a készülődés ideje is. A jelmez hamar felkerült rám, sokkal előbb, mint kellett volna, így, sikeresen ücsörögtem benne a szobámban, miközben olvastam. Na igen, vicces látvány lehetett, de nem érdekelt. Ezzel legalább sikerült előrébb pörgetnem az időt, olyannyira, hogy mire feleszméltem, már pattanhattam is felfele, hogy induljak. Na már csak az kéne, hogy ennyi türelmetlenség után még el is késsek. Azonban nem volt sok hátra, korona került a fejemre, egy kard, ami nem volt igazi, de hasonlított rá, és már indultam is.

A folyosón kihúzott háttal közlekedem, mint valami király. Nem a legjobb az, hogy sokan, - mit sokan, senki szinte -, nem értik a jelmezem vicces üzenetét, de oda se neki. Most már nem változtatok. Főleg, hogy ötletem sem lenne rá, meg amúgy is, én élvezem. A nagyterembe érve ha nem is asztalfőre, de jó helyre ülök le, és pillantok körbe, az ismerős arcokra tekintek, intek nekik, majd követem a csendes, amely beáll, amint az igazgató megmoccan. Még mindig borsódzik a hátam tőle, főleg, amikor megszólal. Legszívesebben befognám néha az ép fülem, és kicsit még mocorognom, és fordulnom is kell, mivel hallanom is kell, és a működő épp nem felé fordul. A kezdőszavai hallatán, pillantásom gyorsan keresi meg azt, akiről szó van, hiszen vele már összefutottam a kastélyban, egy álmatlan estén. Meglepő hír, de persze, arra emlékszem még, miért most került ide. Nem adtam senkinek sem tovább az infót, és most sem fogom, így visszatekintek az igazgatóra. Nos, ahogy hallgatom tovább, bánom, hogy nem tömtem be a hallójáratom. Arcomra hamar kiül a csodálkozás, a meglepettség, és talán egy kis harag is. Ahogy elhallgat, és felélednek a szavak, úgy fordulok vissza előre, és rágom meg a nemrég elhangzottakat.
- És ezt most így miért? – mormogok, miközben a vacsora is megjelenik előttem, de hozzá nem érek elsőre. Nincs varázslás, pedig szünetben szoktam gyakorolni Bűbájtanra. Na de most komolyan… A kijárás még nem fáj annyira, de a többi. Nem is értem. Lehet, hogy most ment el az esze, vagy lemaradtam valamiről? Ajh, az este már rosszul kezdődik..

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Vas. Aug. 23, 2015 9:24 pm


Halloweeen

Valójában tojok arra, hogy a napokban szinte mindenki megkérdőjelezte az épelméjűségem. Most, ahogy a tükörben tekintek végig magamon, el kell ismernem, megérte. Megérte Lorát zaklatni, megérte kapni a vaskos csomagokat, amik mást sem takartak, csak újságokat. Megérte dadust kényszeríteni arra, hogy bújja a lapokat. A végeredmény.. tökéletes.
Barátnőmmel terveztük el ugyan, hogy egyszer így jelenünk meg, de most itt az alkalom rá. S csak kicsit vagyok büszke arra, hogy ez mind az én művem, noha a ragasztót is csak nagy nehezen tudtam leszedni magamról. Megérte.
- Basszus - kapok észbe, ahogy hallom az órát, s felnyögök. Mindig kések, ez velem született rendellenesség. A pontosság... na az, ami sose jön össze nekem, bármennyire is próbálkozok. Talán jobban kéne, hányszor megkaptam már ezt is.
Lesietek a lépcsőkön, persze arra vigyázva, hogy a ruhám ne lássa kárát már most. Csak az a fránya üvegcipellő hiányzik, de mit tehetnék, ha egyszer kényelmetlen. Gyorsan megállok még az egyik ablak előtt, és a tükörképembe bámulva, igazítok a copfomon, aztán tényleg meg se állok a nagyteremig.
Az igazgató már beszél, én meg elhúzva a szám próbálok teljesen észrevétlenül az asztalunkhoz masírozni, majd Rhae mellett foglalva helyet, fordulok oda hozzá.
- Sok mindenről lemaradtam? Elfelejtettem figyelni az időt... megint - suttogom neki hadarva, majd értetlenül pislogok a morgások, meg a nem tetszést kifejező szavak hallatán. Igen, általában ez van, ha késve érkezek meg valahová, és igazából fogalmam sincs, miről van szó.
De ahogy csendesednek a kedélyek, úgy szerzek magamnak én is egy puncsot, amit aztán kortyolgatni kezdek, miközben tekintetem a Mardekárosok asztala felé siklik.
- Remélem, ma egyiküknek sincs kedve jelenetet rendezni - sóhajtok fel, hisz eddig csak hallottam róla, de mióta prefi vagyok, már tapasztalom is, hogy hobbi szinten keresik a bajt. Zűrös egy népség, az már biztos.
tag: Főleg Rhae~ set: ♥ jelmez ♥ ~ notes: lesz ez még jobb is ❤
Vissza az elejére Go down
Lily Evans
7. évfolyam - Prefektus
avatar

Hozzászólások száma : 105
Join date : 2015. Jul. 20.
Tartózkodási hely : London

TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Hétf. Aug. 24, 2015 3:45 pm


Happy Halloween!
Emlékszem, kislány koromban mennyire rajongtam a Halloweenért, hisz akkor teret engedhettem a fantáziámnak, azzá válhattam, akivé, vagy amivé épp válni akartam, ráadásul nagyapával házról – házra járva annyi édességgel szedhettem meg magam, amennyi utána tökéletesen elég volt egy kétnapos hasfájásra és fogorvosi látogatásra. Bizony ez az ünnep mindig is a kedvenceim közé tartozott, még akkor is, ha sokaknak inkább komor gondolatokat idéz elhunyt szeretteikről. Én hála Merlinnek, Istennek vagy nevezze mindenki, ahogy nevezni akarja, még nem vesztettem el senkit, ám mióta azok az álmok kísértenek, és azt látom, ahogy a családom… Nem! Most nem akarok ebbe belegondolni, nem hagyom, hogy azok a rémségek még ezt a napot is elrontsák, eleget ártottak nekem már így is. Ez a mai este igen is klassz lesz, jól fogom magam érezni a barátaim társaságában, és elfelejtem a rossz gondolatokat. Lily Evans megmondta, akkor ennek így is kell történnie, punktum!

Bár közel sem csaptam akkora felhajtást a jelmezem körül, mint a többi lány, akik egész nap sikongtak – visongtak, ide – oda szaladgáltak, hogy tökéletesítsék a műremekeiket, titkon nagyon is izgatott voltam miközben készülődtem. Nem voltam hajlandó senkit sem beavatni abba, milyen alakban is jelenek majd meg a nagyteremben, egyrészt azért, mert érdekelt a többiek reakciója, az, hogy vajon megismernek e majd, hisz abszolút nem jellemző rám az a fajta külső, másfelől pedig a sok aranyvérű csemete aligha tudná megmondani, vajon ki vagy éppen miből inspirált, tehát teljesen felesleges is volna. Elég az, ha én tudom, számomra így is izgalmas a dolog. Két nappal az esemény előtt ugrottam le titokban Roxmortsba, hogy megvásárolhassam magamnak a ruhámat, amivel nem kicsit gyűlt meg a bajom, mégis azt kell, hogy mondjam, megérte a sok szenvedés. A válogatás, a méretre igazítás, a tűszúrások, a Madam unalmas történetei próbálgatás közben… mind – mind a feledés homályába vesznek, ahogy végig pillantok magamon a tükörben. A ruha tökéletesen passzol, épp ahogyan egy kis feketének passzolnia kell, finoman követi a testem vonalát, ráadásul tökéletes mása a filmbelinek, szóval… zseniális. Óvatosan belebújok a magas sarkú cipőbe is, ami bár nem tökéletes hasonmás, mégis elégedett vagyok vele, közben elmormolok néhány néma imát, nehogy orra bukjam benne, nem az én stílusom ugyanis az efféle viselet, mindig is inkább a tornacipőket és a lapos talpú cipőket preferáltam. Eddig minden remek, most jön csak a neheze…

Soha sem voltam az a…. nos kimondottan nőies lány… mármint persze alap trükköket, úgy mint karikák eltüntetése, egyszerű mégis szép frizura elkészítése, stb., ismertem, hála néhány barátnőmnek, ám a komolyabb lépések, például a tusvonal, a szempilla göndörítés vagy ilyesmi már egészen más tészta. Azokhoz nem értettem, és azóta sem lettem sokkal okosabb. Sőt… Szerintem elég, ha annyit mondok, hogy több órányi szenvedést köszönhetek annak, hogy precíz, tökéletes sminket akarok, épp mint Audreynak van a filmben, és inkább nem merülök bele abba, hogy majdnem kiszúrtam a szemem a szemceruzával, hogy a tusvonallal hányszor kellett újrapróbálkoznom, hogy rúzsos lett a fogam, amit el kellett tüntetnem, vagy, hogy a hajam hányszor jött szét, mire elértem a kellő hatást. De végül sikerrel jártam, és csak ez számít. Több órás készülődés, de csak a végére értem. Basszus… több órás!!! Elkéstem!!

Elvégezve magamon az utolsó simításokat, magamhoz véve a napszemüvegemet, már sietek is ki a hálókörletből, egyenesen a nagyterem felé szaladva, már amennyire azt egy ilyen cipő engedi. Nagyon megvárattam Siriust, de hát, akinek addig terjed a humorérzéke, hogy dementornak öltözzön, az meg is érdemli, örüljön inkább, hogy így is igent mondtam, és nem küldtem el a búsba. Sietek, ahogy csak a lábam bírja, közben pedig messziről már megüti a fülemet a nagyteremből kiszűrődő igazgatói beszéd. Épp csak félig tudok figyelni, ám ez önmagában is elég ahhoz, hogy felhúzzam magam. Basszus, tisztára mintha valami börtönben lennénk. Remek és pont most lettem prefi, így nekem kell majd a sok elégedetlenkedőt elkapnom a folyosókon, úgy, hogy részben egyet is értek velük. Lehetne még ennél is rosszabb a helyzet?

Épp a beszéd végére érek le, Sirius az ajtóhoz közel ácsorog abban az idióta csuklyában, nekem háttal, így nem is láthatja, ahogy lelassítok, megigazítom a ruhám, megforgatom a szemem az övé miatt és sóhajtok egyet. Talán, mert annyira belemélyedt az idegeskedésbe, nem hallja meg a cipőm kopogását, így finoman meg kell érintenem a vállát, hogy magamra vonjam a figyelmét.
- Nocsak, nocsak egy rendbontó… mond, neked nem odabent kellene ücsörögnöd a többiek között és úgy hallgatni az igazgatót? – incselkedem, mert hát nem is én lennék, ha nem tenném.
- Neked sem tetszenek az új intézkedések, jól sejtem? Mellesleg… bocs a késésért, remélem nem vártál sokat. – veszem le a szemüvegem és rákacsintok.

Jelmez: Audrey Hepburn - Breakfast at Tiffany's 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://themagicoftime.hungarianforum.net
Perselus Piton
7. évfolyam
avatar

Hozzászólások száma : 8
Join date : 2015. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Kedd Aug. 25, 2015 12:34 am




Nem mintha nem lett volna pár ütősebb ötletem. Még mindig bujkál egy sunyi mosoly a szám sarkában, ha arra gondolok, milyen lett volna idén is százfűléfőzettel bálozni. Lehettem volna Lucius Malfoy punkfrizurás, elvetemült mardekáros változata – abból a hajból, állítom, egy egész sündisznócsalád elfért volna a fejemen; vagy akár Sirius Black szexi, skótszoknyás kivitelben, óriási dudákkal, hogy a feminin jellegét is hagyjuk érvényesülni, és egy kis folklórba hajló bunkósággal megspékelve – csak hogy az eredeti modellhez is hű maradjak egy kicsit. Igazán megnéztem volna Lily arcát, ha ilyképpen sutyorgom a fülébe: mit tippel, vajon a skótok is az aranyvérű öltözködést preferálják?  
De kár is ábrándozni, a tavalyit úgysem tudtam volna felülmúlni. Szegény Monstro... azóta is mélyen hisz benne, hogy az Arab Emírségekben ragadt,  eltitkolt ikertestvére a szellemek közreműködésével idén is meglátogatja. Egy trükköt viszont – azt mondják – csak egyszer érdemes ellőni. És ezzel mélységesen egyetértek.
Maradt tehát Edward Scissorhands, gyerekkorom egyik kedvenc, szimpatikusan elborult figurája. A varázslóvilágban talán annyira nem aratott nagy sikert, mint a mugliknál, de azért itt sem teljesen ismeretlen alak.
A jelmezzel nem volt túl sok macera, a feladat nehézségét inkább az adta, hogyan is bűvöljem meg úgy az ujjaimat, hogy közben a kezemben van a varázspálca. Egy fél órás idegőrlő szarakodás után viszont az ujjaim helyén különböző méretű, éles, gyorsmozgású ollók sorakoztak. Voálá. Elégedetten zongoráztam végig a levegőben újdonsült végtagjaimmal, majd egyenesen a nagyterem felé indultam.

Hogy aztán gondolkodás nélkül Rodolphusék asztalához telepedjek. Végignézek a társaságon, a pillantásom pedig megakad a mellette ülő, szépséges halott menyasszonyon. Drága szobatársam, úgy látom, ismét kitett magáért.
- Nahát, új ara? Igazán csinos szerzemény. Meg is esküdtök az este folyamán? – eresztek meg Rod felé egy vigyort, miközben letelepszem elé. Legutóbb mintha még mással láttam volna, ám rég lemondtam arról a hobbiról, hogy mások szerelmi ügyeit számon tartsam. Épp elég a sajátomat lekövetni.
- De hiába igyekszel, engem úgysem tudsz lekörözni. Ha a héten nem fordult meg nálam húsz bálra készülődő kiscsibe, akkor egy sem – szívom a vérét, pedig nem is vámpírnak öltöztem. Az viszont tény, hogy a bájitalbizniszem ünnepségek előtt jócskán megugrik, ahogy az is, hogy mindig is kreatív voltam az árak meghatározásában.
Kijelentéseimnek maximum az adhat némi kontrasztot, hogy a bálra egyedül érkeztem, de ebből igazán nem csinálok nagy ügyet. Nem úgy, mint az igazgató legújabb bejelentéseiből, amik még az év eleji szigorításokat is jócskán felülmúlják. Komor, gerinckarcoló hangját hallgatva, összeszűkülnek a szemeim, és úgy meredek rá, szinte már-már hipnotikus szuggerálással. Legilimens, suttogom el próbaképp. Miért ne? Ebben a tömegben úgyse veszi észre, hogy ki volt, és mi van, ha esetleg sikerül elkapnom egy-két bevillanó képfoszlányt? Na, az aztán izgi lenne! Az utóbbi időben e szakterület gyakorlójává léptem elő, és van, aki szerint még tehetségem is adatott hozzá.
Nem tudom, mi húzódhat a szabálymódosítások háttérben, de egyet kell értenem Roddal, nem ártana körbeszaglászni itt-ott.
- Szerintem az öreg be van tintázva egy kicsit – magyarázok az asztaltársaságnak gunyoros mosollyal, és egy ravasz szemvillanással. – Hallottátok, azt mondja, a takarodó este kilencig tart. Ezek szerint csak utána kezdődik az élet – küldök egy jelentőségteljes pillantást Rod felé, amivel egyértelműen értésére adom, hogy lassan kezdhetjük is tervezgetni az első kihágást. Engem is érdekel, hogy mi lapulhat a szigorítások mögött. Különösen, mivel egyetlen árva indoklást sem kaptunk.
A beszéd után az étlapot kezdem bogarászni, vagyis kezdeném, de az ollóimmal egy mákszemnyit azért nehezebb kivitelezni a műveletet. Szörnyű, hogy még én sem gondolok mindenre. Mikor végre sikerül megteremtenem a kajám, jobban körbenézek. A tekintetem valahogy saját utakat jár, fogalmam sincs, miért pont Dore-n állapodik meg.

Jelmezem: csak kisebb ollókkal




A hozzászólást Perselus Piton összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 14, 2015 1:25 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dore Aveline Girard
7. évfolyam
avatar

Hozzászólások száma : 5
Join date : 2015. Aug. 09.

TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Kedd Aug. 25, 2015 3:06 pm

Mindenki és Dore
A hálókörletet egész nap a jókedv, a csivitelés és a lelkes készülődés hangja tölti be, ami napsugárként ragyogja be az arcom, feledtetve néhány röpke órácskára minden rosszat, szomorúságot, amit az utóbbi időben elszenvedtem. Erre a rövid időre megszűnik létezni a haragom édesanyám iránt, amiért oly sok évig hazudott, titkolózott és kétségek közt tartott, a nagyapám iránt, aki partnere volt ebben, Rodolphus Lestrange és az apja iránt, akik… Nem, ebbe még mindig fáj belegondolnom, nem is akarok, ez ma egy vidám nap, nem hagyom, hogy bármi is árnyékot borítson rá. Míg újdonsült barátnőim a készülődéssel foglalatoskodnak, és arról áradoznak, hogy milyen helyes srác hívta el őket, mennyit fognak majd táncolni, milyen mesés is lesz az együtt töltött idő, én addig az ágyamon ücsörgök és sorra várrom a kuncsaftjaimat. Bizony – bizony emberek, Dore Girard felcsapott pótmamának és jelmeztervezőnek egy személyben. Még számomra is hihetetlen az egész, de nincs időm újragondolni, elvégre sorra szaladgálnak fel hozzám a pöttömök, hogy segítsek nekik. Első – másodéves lurkók, akiknek még nincs jelmezük, ezért sürgősen ki kell nekik találnom valamit, olyanok, akikre túl szűk vagy épp ellenkezőleg, bő a ruha, ezért ki kell engedni, vagy beljebb kell venni, sőt még olyanok is, akik átalakíttatni szeretnének, mert rémeset kaptak a szülőktől, és nem merik vállalni. Egész délelőtt nekik szentelem a figyelmem, mókás történeteiket hallgatva tüsténkedem, dél körül pedig segítséget is kapok Leila, egy szobatársam személyében, aki a lányok haját készíti el, vagy arcot fest a fiúknak. Sok munka, de öröm látni az arcukat mikor elkészül a végeredmény, ők pedig gyönyörködnek magukban. Ha már egyszer nem járkálhatnak házról – házra, hogy édességet gyűjtögessenek a családdal, akkor legalább itt hagy érezzék jól magukat, ez motivál minket a barátnőmmel, ezért serénykedünk, míg csak kell, egészen estig.

Este, miután az utolsó kislányt, Tabithát is az útjára bocsátottuk egy pillangójelmezben, neki kezdhettünk a saját készülődésünknek. Mivel nem szeretek senkit sem megvárakoztatni, mindig ügyelek arra, hogy időben elkészüljek, ennek elősegítése érdekében pedig mindig előző éjjel kikészítem a ruháimat, hogy reggel ezzel már ne legyen gondom. Ez történt most is. A jelmezem most is egy akasztón pihen a szekrényem ajtaján, így miután végzek a zuhanyzással már nincs is más teendőm, mint belebújni a ruhadarabokba és finoman eligazgatni az anyagon keletkezett ráncokat. A hajamat ezúttal még a szokásosnál is hullámosabbra készítem el, a szemeimet pedig arany szemfestékkel és fekete tusvonallal emelem ki még inkább, hogy passzoljon az öltözékemhez, leginkább úgyis ezek fognak látszódni az arcomból a kendőnek hála. Némi rózsavizet fújok még magamra, majd már el is hagyom a hálókörletet, hogy a klubhelyiségünkben találkozhassak a gavallérommal.

Mikor Gabriel Woodward elhívott, felemás érzések kerítettek a hatalmukba. Egyfelől örültem, persze, melyik lány ne örült volna a helyemben annak, ha egy helyes, kedves, népszerű srác elhívja őt a bálba, randira méghozzá? Másfelől viszont bennem volt a félsz, a tudat, hogy vélhetőleg csak azért tette, mert a véla vér őt is vonzza, úgy, mint a többieket, akik előtte próbálkoztak. Gabriel talán látta rajtam ezt, mert biztosított róla, hogy a szépség mellett más is felkeltette az érdeklődését bennem, ezért is mondtam neki végül igent. Aztán persze ez vagy igaz, vagy nem, ha nem adok neki esélyt a bizonyításra, sosem derül ki, nem így van? Szóval megállapodtunk, hogy lent vár majd, lovag jelmezben és együtt megyünk a nagyterembe, ezért is igyekszem most annyira, ám sajnos így is csak néhány percünk van kezdésig, így megfogva a kezemet a fiú már indul is velem a többiekhez.

Épp időben érkezünk, az igazgató a pulpitushoz tart, így gyorsan helyet foglalunk egy asztalnál és várjuk a fejleményeket. Kár volt… az elkövetkezendő pár perc telis – tele van rossz hírekkel, ami nem kis felháborodást kelt a diákokban. Korábbi takarodó, kevesebb roxmorts-i hétvége, csomagátvizsgálás… tisztára, mint valami mugli börtönben. Megáll az ész! Bezzeg a Beauxbatonsban sosem volt ilyen probléma… drága iskolám. Ennél a gondolatnál óvatosan intek is Vivnek, át a Hugrabugos asztalhoz, reménykedve abban, hogy az éjszaka folyamán tudunk majd egy kicsit beszélgetni, hiányzik ugyanis nagyon a barátnőm. Egykor szobatárs, ma meg csak évfolyam, közel sem ugyanaz. A beszéd végeztével akár csak a többiek, úgy én is az étlapot kezdem tanulmányozni, miközben Gabrielt hallgatom, a tekintetem azonban felpillantva összetalálkozik egy kellemesen – kellemetlen ismerősével…
~ Remek, ezúttal vajon mi nem tetszik neki, hogy ennyire méreget? Mibe fog vajon belekötni? ~




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emilia Corvina
7. évfolyam - Prefektus
avatar

Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Jul. 24.
Tartózkodási hely : Roxfort

TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Szer. Aug. 26, 2015 2:19 pm

Már csak egy öltés. Kész is! Mennyit is cicóztam vele? Legalább négy órát... Ezzel a kis szellem kutyával négy órát szenvedtem, de kész. Büszke vagyok magamra és remélem Aaron is értékelni fogja, mivel az ujjaimat már nem érzem, anniyszor megszúrtam. Szerintem aranyos lett a kis Zero.

Legalább két nap elment a jelmezkészítéssel. Aaronnak könnyen be tudtuk szerezni a ruhát, de nekem egy csöppnyi gondom akadta méretekkel. Egyik ruha sem volt jó rám, amit apa küldütt, pedig nagyon precízen leírtam neki, hogy mekkorák a méreteim, de valamiért a varrónk nem tudta megcsinálni a ruhám. Lusta dög! Úgy ismerem akár a tenyerem. Összetépve, szétszedve a ruhákat varrtam meg magamnak a tökéletest. Hol hosszú, hol túl rövid, hol nagyon bő, hol olyan szűk, hogy szét szakad. Elegem volt már az egészből. Az utolsó nap bele adva anyait-apait, összevartam a manók segítségével. Kész! El se hiszem. Most már csak pár egyszerű varázslat és kész vagyok. Bájitallal növesztettem meg a hajam, a többit pedig hagytam a pálcámra.
Nem is áll rosszul a vörös haj, bár jobban szeretem a szőkét. Ahogy végig néztem a tükörbe magam, megijedtem. Nem voltam még sosem ennyire fakó. Most már csak a varrataimat kell magamra ecsetelnem, a vér vörös rúzst pedig áthúzni az ajkaimon. Gyönyörű vagyok mit ne mondjak. Elég furcsán érzem magam ebben a cuccban, bár sosem leszek Sally, de egy próbát megér.

Már csak a cipőm kell és mehetek. Aaronnal úgy beszéltük, hogy a klubszobába talizunk.
Felkapva Zerot rohantam ki a szobából. Nem szeretek megvárakoztatni senkit sem, mert utána hallgathatom. Lihegve értem be a klubhelyiségbe, a cipő pedig már a sarkam törte. Nincs itt senki. Mennyi az idő? Még nem késtem el, talán ez az idióta azt hitte, hogy majd a csarnokban találkozunk. Szép lassan, finoman indultam el a csarnok felé, összetalálkozva pár évfolyam-, csoport- és szobatárssal. A lépcső tetején megállva néztem körül. Sehol nincs Aaron. Megette a fene vagy hova tünhetett? Kezd bosszantani már, pedig egy hete sincs, hogy együtt vagyunk.
Nem mentem le a tömegbe, inkább nekitámszokdva a korlátnak, vártam. Zerot kezdtem alaposabban tanulmányozni. Direkt úgy terveztem meg, hogy a kezemet bele bújtatva tudjak vele játszani. Ezzel szórakoztam amíg valaki meg nem szólított. Hamar felkaptam a fejem, mert reméltem Aaron az, de utána eszembe jutott, hogy Aaron nem csaj.
- Lola! - Én kedves kis barátnőm, annyi bajjal, hogy nem a szobatársam. Valahogy a koibrik jutottak eszembe a jelmezésről, olyan színes a hacukája. - Minek öltöztél? - kérdezem tőle, majd ahogy végig méri magát, kérdően néz rám. - Nem tudom! - akaratlanul elnevetem magam, közben elindulok lefelé. Aaron meg pukkadjon meg. Nem tudom mit csinálhat, de nem fogok rá örökké vár. Lolát karon fogva oda húzom egy asztalhoz, ahol csak olyan emberek vannak akiket ismerek is. Köszönök, majd leülök közéjük, hagyva magam mellett egy helyet.
Dave és Nath, Aaron szobatársai, a két lány, akiket meg hívtak, alsóbb évesek.
Nathel szembe ülök le és farkas szemet nézünk. Utálom őt és szerintem nagy valószínűséggel ő is engem. Lola zökkent ki a szemeink harcából, majd mikor kicsit oldalra fordítom a fejem, megpillantom Aaront. Jézusom, hogy néz ez ki? Az állam leesik a jelmezétől. Pont időben érkezett, ahogy az órámra pillantottam. Ahogy mellém telepszik, Grindelwald igazgató is elkezdi a beszédét.

Az új szabályok. Minek? Úgy is lesznek kihágások, felesleges ennél is jobban szigorítani. Kissé gondolkodva hallgatom végig a drága igazgatónk beszédét, mikor befejezi, még mindig csendben nézek magam elé.
- Este kilenckor takarodó, át nézik a cuccunkat, szigorítva a kijárás... Be kéne zárni egy hónapra egy kis lyukba, megnézném, hogy látná a világot utána. - mondom kissé komoran és gonoszan, bár szerintem sokan egyetértenek velem.
A kezembe véve az étlapot pillantok Aaronra, majd felkapom a kis lepedőből varrt szellem kutyát.
- Hogy tetszik? Én varrtam, ahogy a ruhám. - belebújtatom a kezem a kis rongykutyába és tátogni kezdek vele.
A kezem marad a kutya és úgy lapozgatom végig az étlapot. Már meg is van, hogy mit kérek. Elég halkan kiejteni a számon, máris előttem van.


Én, mint Sally
A kis Zero
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Hétf. Aug. 31, 2015 1:27 am

Lázas készülődés előzi meg a mai esti bált. De olyan brutál szinten, hogy a feje tetejére állt nem csak a klubhelyiség, de az iskola is. Senki nem sejti azonban, hogy változtatások fognak érvénybe lépni. Még konkrétan mi prefektusok sem tudjuk, hogy mik pontosan, de érzem, hogy nem fog tetszeni. Nem volt túl biztató ez az igazgatóválasztás, szóval én bármit kinézek belőle. De nem szegi kedvem az elmélázás, inkább folytatom a készülődést. Nekem sokkal hamarabb is el kell készülnöm, hisz mindent át kell majd néznem, hogy legalább az elsőévesek megvannak-e. Nem hiába jár a prefektusi pozícióval rengeteg  kötelezettség. Na jó, essünk túl az utolsó simításokon is aztán irány a buli. Szóval falfehér arc, hozzá igazítva olykor itt-ott sápatag kontúrokat az összhang kedvéért mint például a szemeim alatt, az arccsontom ívénél és az alsó ajkam alatti kis gödröcskében. Ehhez dukál pár hanyagul megfestett vámpírfog felfestve az alsó ajkamra. Franc tököl most hegyes szemfogakkal, nem is ez a lényeg. Az öltözetem ehhez mérten pofonegyszerű, sötét elegáns ruha, a talár pedig belül vörös, erősen látszódó és a nyakán a gallér némileg kimerevítve. Talán még a hajamat be kellene alaposan zselézni és arrogáns úriemberhez méltóan hátrafésülni. Talán már így készen is vagyunk. Oké, hol vannak a törpék?

A nagyterembe már a kis siserahaddal lépek be, miközben már gyülekeznek a többiek. Mennyit kellett várni ezekre a zsibongó népségre lent a klubhelyiség bejáratánál, te jó ég. De megérkeztünk. és ezzel le is tudtam a dolgomat. Elégedett tekintettel nézek körbe hátha már összeakadok néhány cimborámmal, vagy épp a bátyámmal.
De csak pár havert látok meg, oda társulok melléjük. Hol késik már ez az okos? Eddig az ilyen eseményeket szerette, most meg nem jön el?
A nagyterem közben lassan elhalkul, a tanári asztal felé kapom a fejem a nagy mesélés közepette amit jobb irányból hallok. Lassan az is megszakad, ahogy Grindelwald magához veszi a szót. Nincs túlságosan elragadtatva, lehet az érkezett vendégek vették el a kedvét. Ma már láttam néhányukat errefelé mászkálni a készülődés előtt közvetlenül. Bár nem értem miért lehetnek itt. Nem is erre gondolok amikor meghallom mi minden lesz változtatva. Egy kissé meghökkenek. Arra számítottam, hogy szigorítás lesz, na de ennyire? Még szerencse, hogy a térkép nálunk van, ezzel nem lesz annyira nehéz így szembenézni. Körbenézek a teremben, kíváncsi vagyok ki mit szól a változtatásokhoz. Várhatóan senkinek sem tetszik. Feltételezem Sirius már balhét is csapott volna egy kis hangzavarral. De hol van az a bárgyú?
Lepillantok aztán csak az étlapra, egykedvűen kezdem lapozgatni. Csak időnként pillantok fel a susmorgásra, feltehetőleg az imént hallottakat tárgyalják meg. Majd páran vetnek rám egy pillantást, mint ha én is valami gonosz lennék. Hát persze, csak arra specializálódok, hogy rájuk vadásszak este kilenckor.
Vissza az elejére Go down
Rhaenys Eckhart
7. évfolyam
avatar

Hozzászólások száma : 87
Join date : 2015. Jul. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Hétf. Aug. 31, 2015 5:48 pm



Az igazgató egy cseppet sem törődik a szabályokat követő felzúdulással. Amilyen sok kedve van ehhez az egész banzájhoz, így igazán nem törődik azzal, hogy a diákjai mit szólnak a szabályokhoz. Beszéd közben azt is megérzi, hogy valaki megpróbálkozik egy kis legilimenciával – ami persze nem sikerül -, mire egyből kutakodva néz a diákokra, hogy valahogy megpróbálja kideríteni, hogy ki volt az: de aztán hamar feladja a próbálkozást. Túl sokan vannak, neki pedig túlságosan rossz a kedve. Ugyanilyen kedvtelenül ül le a helyére a beszéd végeztével, közben a pillantásával továbbra is a nagyteremben lévő embereket fürkészi, különös tekintettel az álruhás aurorokat, akikben továbbra sem bízik.

A megjelentek nagy része tehát belemerül a finom vacsorába, vagy éppen abba, hogy megvitassák egymással az új szabályokat. Grindewald mindeközben csak pár falatot eszik, nem kívánja az ételt, főleg mivel tudja, hogy a vacsora végeztével majd újra fel kell állnia, és be kell jelentenie az étkezés végét, és a táncos mulatság kezdetét. A vacsora lassan valóban a végéhez közeledik. Az igazgató halk sóhajt hallat, amikor rájön, hogy túl hamar is vége lett az evésnek, így leteszi az evőeszközöket. Az maradék fogások és ételek lassan eltűnnek az asztalokról, és a zsibongás is újra elhall, amikor a férfi felemelkedik újra, és szúrós tekintetét megint a hallgatóságára szegezi.
- Remélem, mindenkinek ízlett a vacsora. – Ezek a szavak kedvesnek tűnnek, de amilyen hangsúllyal kiejti azokat, inkább olyan, mintha azt kívánná mindenkinek, hogy bárcsak belefulladtak volna a legfinomabb falatokba.
- Az elkövetkezendőkben megkezdődik a bál. Érezzék jól magukat, és táncoljanak sokat. – Mondja unottan, majd újra helyet foglal. A zenekar, akit erre az alkalomra rendeltek, meg is kezdi a kellemes dallamok előcsalogatását, az asztalok pedig, amint a mellettük ülők felkeltek mellőlük, a fal mellé csúsznak, lehetőséget biztosítva arra, hogy ha valaki elfáradna a tánc közben, akkor le tudjon ülni és pihenni egyet, vagy italt rendelni.

Lassan a táncparkettet valóban megtöltik páran, és miután az elsők már elmentek táncolni, a többieknek is nagyobb bátorságuk van erre. Közben a nagyterem ajtaja is kinyílik, ahogy a nagy, bejárati ajtó is, ami így lehetőséget nyújt arra, hogy ha bárki is szeretne, akkor kimehessen a birtokra, ami szintén fel van díszítve az ünnep tiszteletére. Egy útvesztő is helyet kapott kint, ami egyelőre le van zárva, de körülötte vannak kis ösvények, padok, kivilágítás, amit töklámpások biztosítanak, élő denevérek, amik előszeretettel repülnek oda pár személyhez. A zene még ide is kihallatszik, igaz, nem annyira hangosan, de kellően megteremti a hangulatot.

Most is kérnék arra mindenkit, hogy minimum egyszer írjon a kalandba, mert csak utána érdemes folytatni! Smile
Akinek nem sikerült az előző körben írnia, azt kérem, hogy reagálja le majd azokat a dolgokat is, amiket nem sikerült!
Most ami feltétlenül benne kellene lennie a következő hozzászólásotokban az a vacsora rész, na és persze a tánc. Fontosabb történés itt most nem történt, ez egy átvezető rész Smile
A táncnál legyetek bátrak, és tessék kezdeményezni Razz
Azt hiszem ennyi, ha írtatok, akkor majd folytatódik a kaland! Smile

A jelmezekre adott pontok:


Rodolphus Lestrange: 15 pont
Marcus W. Stephens: 10 pont
Viviana Dessageu: 15 pont
Lily Evans: 10 pont
Perselus Piton: 15 pont
Dore Aveline Girard: 10 pont
Emilia Corvina: 15 pont
Regulus Black: 10 pont

Összesen:

Griffendél: 20 pont
Hollóhát: 25 pont
Hugrabug: 25 pont
Mardekár: 30 pont

Résztvevők:

Perselus Piton
Rodolphus Lestrange
Lily Evans
Dore Aveline Girard
Regulus Black
Sirius Black
Rhaenys Eckhart
Marcus W. Stephens
Poppy Pomfrey
Emilia Corvina
Viviana Dessageu
Mara Halvorsen
Cody Shields

Akik kimaradtak az első körből:

Poppy Pomfrey
Cody Shields


_________________


A hozzászólást Rhaenys Eckhart összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Szept. 17, 2015 4:04 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rhaenys Eckhart
7. évfolyam
avatar

Hozzászólások száma : 87
Join date : 2015. Jul. 20.

TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Kedd Szept. 01, 2015 5:32 pm

lost in a maze of a
THOUSAND RAINY DAYS
Egészen addig csendben figyelem az eseményeket, amíg Viv nem huppan le hirtelen mellettem. Megeresztek felé egy halvány mosolyt – hiszen nem ő tehet róla, hogy ennyire nincs mostanában kedvem semmihez.
- Igazából nem sok mindenről maradtál le. Az igazgató közölte, hogy megjöttem, mint új diák, aminek hatására szinte mindenki engem kezdett el bámulni. – Forgatom a szemeimet.
- De ami fontosabb, hogy új szabályok léptek életbe. Kilenckor van a takarodó, csak havonta kétszer lehet lemenni a Roxmortsba, nem szabad varázsolni a folyosókon és hasonló finomságok. Bár valószínűleg ez írásban is rögzítve lesz, így ott láthatod a részleteket is. – Mondom el neki halkan a történteket.
- Ezért van a nagy felzúdulás, ami egyáltalán nem meglepő, elképesztően be lettünk korlátozva. – Mondom sóhajtva.

- Hát igen, még csak az kéne, hogy valami balhé legyen. Így is eléggé rossz, hogy szigorítottak a szabályokon, ha kitörne valami lázadás, akkor csak még rosszabb lenne a helyzet. Kinézem az igazgatóból. – Mondom fejcsóválva én is a még mindig zúgolódó mardekárosok felé pillantva. Időközben megrendelem magamnak a spagettit és lassan, apró falatonként kezdek eszegetni, közben akaratlanul is körülkémlelek a nagyteremben, ismerős arcok után kutatva. Lilyt egyelőre nem látom sehol, pedig neki akartam köszönni, viszont Marcuson megakad a pillantásom, mire önkéntelenül is elmosolyodok. Vacsora után mindenképpen szeretném őt felkeresni.
- Hogyhogy nem egy párral jöttél? – Fordulok vissza Vivhez két falat között.
- Úgy tudtam, hogy Siriussal jársz. – Igen, egyre több dolog kezd világossá válni a számomra, hála annak, hogy alaposan megfigyelem az embereket és próbálok minél több információt szerezni a mostani helyzetről.

Lassan a vacsora befejeződik, ami már jól jön, mert kezdek nagyon tele lenni. Az a baj a spagettivel, hogy bármennyit meg tudok belőle enni, így még jobb is, hogy eltűnik a maradék, különben a bál további részét, szintén ücsörögve tölteném el, mert nem bírnék megmoccanni.
- Nem is volt még alkalmam elmondani, hogy mennyire tetszik a jelmezed. – Mosolygok rá a lányra, miközben az asztalok lassan helyet változtatnak, teret nyitva a táncnak.
- Van kedved táncolni? Felkérhetnénk Marcust. – Jön vissza egy kicsit a jókedvem, mert most éppen egy nekem tetsző számot játszik a zenekar. Igaz, nagyon fura, mert én egészen máshoz vagyok hozzászokva, mindenesetre ritmusos és jó. Ha Vivi belemegy, hogy felkérjük a fiút táncolni, akkor egyből Marcus felé veszem az irányt. Mivel mindig is gyorsak voltak a lépteim, ezért hamar odaérek hozzá.
- Szia! – Köszönök rá vidáman.
- Mond, hogy van kedved engem és Vivet megtáncoltatni. – Most már egyenesen vigyorgok, közben már nyújtom is Marcus felé a kezem biztatóan, hogy jöjjön. Most igazán jól esne egy kis lazulás.
words: 418 | tag: főként Viv és Marcus Smile | Outfit: Katt


_________________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirius Black
7. évfolyam
avatar

Hozzászólások száma : 25
Join date : 2015. Jul. 24.

TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Kedd Szept. 01, 2015 6:44 pm


I love all the
DIRTY TRICKS & TWISTED GAMES
You play on me...
Egyre türelmetlenebbül várom, hogy Lily végre megérkezzen. Említettem már, hogy utálok várni? Én sem szoktam megvárakoztatni senkit, ezt pedig egyenesen utálom a nőkben, hogy mindig késnek. Csak az tereli el a figyelmemet, hogy az új szabályok még jobban felbosszantanak, mint az, hogy Lily késik, így először észre sem veszem, hogy már nem vagyok egyedül az előcsarnokban, csak akkor, amikor a lány megérinti a vállamat. Még mindig eléggé bosszankodva fordulok meg és legszívesebben rögtön legorombítanám, amiért ennyit késett, de akkor meglátom… és bennem reked a szó. Hát… hűha. Rögtön elpárolog az összes haragom, pedig ez előtt pár pillanattal már épp készültem volna egy alapos fejmosásra, de amikor ilyen jól néz ki... hát nem könnyű a dolgom.

- De, sokat vártam. – Mondom morcosan, bár igazából már tényleg nincs bennem egy csöpp harag se.
- Legközelebb, akármennyire is szexin nézel ki, ne várass meg ennyire jó? – Kérdezem, de közben újra végigjáratom a pillantásom rajta, és még mindig az a reakcióm, hogy hű.
- Tudod… gyakrabban is felvehetnél ilyen ruhákat. Nagyon jól áll. – Jegyzem meg végül elmosolyodva, majd felé nyújtom a kezemet, hogy bevezessem a nagyterembe, ha elfogadja. A vacsoráról semmiképp nem akarok lemaradni, már nagyon éhes vagyok.

Ha minden jól megy, valóban ketten lépünk be a nagyterembe, ahol már én egyből az öcsémet keresem, hátha volt olyan jó és foglalt nekünk valahol két helyet, amikor nem látta, hogy hol vagyunk. Hamarosan rá is bukkanok és még mindig Lilyt vezetve magam mellett gyorsan oda is megyek ahhoz a bizonyos asztalhoz. Már épp huppannék le Reg mellé, amikor rájövök, hogy udvariasság is szorult belém, ezért Lilynek kihúzom a másik széket, és csak azután ülök le, miután ő is leült.
- Szia, öcskös. Bocs, hogy késtünk, a szabályokról viszont sajnos nem igazán maradtunk le. – Mondom egy bosszús sóhaj kíséretében. Közben más ismerősöket is megnézek, hogy ki-minek öltözött, és mikor Vivre téved a tekintetem, akaratlanul is felé mosolygok, a szakításunk ellenére. Hiszen végül is békében váltunk el egymástól.

- Te mit eszel? – Kérdezem Lilytől, amint magamhoz veszem az étlapot, hogy megnézzem mi a kínálat.
- Különben pedig… minek is öltöztél? – Érdeklődöm továbbra is mosolyogva, közben végigsimítok a kezén úgy, hogy lehetőleg más ezt a kis gesztust ne is vegye észre. Ha megkapom a választ, akkor én is azt rendelem: mert igen, tudok én udvarias lenni, ha akarok, ez pedig mégis csak amolyan randiféle, és már le is csapok a finom ételekre. Már tényleg nagyon éhes voltam. Igazából vacsora közben nem is nagyon szólok semmit, csak bólogatok, meg figyelek, és továbbra is mennek az apró simítások suttyomban, de annyira nem vagyok aktív. Éppen jól lakottan dőlök hátra, amikor az igazgató bejelenti a vacsora végét, én pedig széles vigyorral pattanok fel az asztal mellől és nyújtom újra a kezem Lilynek.
- Lenne kedved táncolni? – Kérdezem, közben fél pillantással Regulusra is rásandítok amolyan „ne mondj egy árva szót sem különben…” módon. Remélem veszi az adást.
Sirius
Black
TAG
Mindenki, de főképp Lily és öcsi
WORDS
474
NOTES
Utálom, amikor késel, de megbocsátom, amiért ilyen jól nézel ki Razz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rodolphus Lestrange
7. évfolyam
avatar

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2015. Jul. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Pént. Szept. 04, 2015 3:06 pm


"Boys and girls of every ages, wouldn't you see something strange?"
Mindenki & Mindenkivel ©
Alapvetően nem szeretem annyira a bálokat de a halloween, az barátom, mindig a legjobb móka az egész év folyamán, kivéve persze a karácsonyi bált, mivel aranyvérűnek születtem, így elég sok bálon fordultam már meg, és nem tagadom, valahol mélyen még élvezem is. A táncot, a flörtölést, és sok mást ami szinte már tradicionális. Elfoglalok egy szimpatikus asztalt, és nem is ülnek ide olyanok, akikre nem vágyom tudják hogy engem békén kell hagyni, és akkor nagy valószínűséggel én is békén hagyok másokat. Többnyire ez meg is állja a helyét, de nem mindig, hiszen akkor kiszámítható lennék, az meg még véletlen sem akarok lenni. Szóval türelmesen várakozok, amíg végre egy ismerős alak érkezik a terembe és kérdés nélkül dobja le magát mellém, ami elégedettséggel tölt el. Pitonnal végül sikerült jól kijönnöm mindig, a kezdeti nehézségek ellenére is, és tagja azon szűk kis körömnek, amit stílszerűen jobb ötletem nem révén csak Kör-nek nevezek. A mardekár elitje.
- Valóban új szerzemény, de nem hinném hogy hozzám akarna jönni ma éjjel, de gálánsan átengedem neked Ollókezű ha szeretnéd - vigyorodok el, ahogy megszólal, és nem csalódok benne, talán ő áll a legközelebb ahhoz, hogy barátnak nevezzem. Bár az én helyzetemben bárkiben is megbízni hiba volna. Nagy hiba, mégis néha én is engedek kicsit, ember vagyok, emberi vágyakkal.
- Ugyan, nem is versengek, nekem nem kell húsz másik, a fél mardekár az ágyamba ugrana ha engedném nekik, de... ezt ki kell érdemelni, és jelenleg valaki más keltette fel az érdeklődésem - hiszen nem titok, hogy ki a kiszemeltem, és az sem hogy néhányszor kaptam már kosarat is, de nem adtam fel. Egyszerűen kell nekem az a lány. Van benne valami rejtély, mintha folyton rejtegetne valamit, és meg akarom fejteni a titkot. Bármennyi időbe is teljen.
- Ki tudja, bár elég érdekes hogy hirtelen ennyi szigorú szabályt vezetett be, szóval eléggé ideges lehet, nézz csak rá. Bár ez inkább egy felhívás a kedvenc házának, azaz nekünk, hogy kiderítsük mi a jó élet folyik itt, igazam van? - mosolyodom el, mert nyomozni fogok ezután. Majd, holnap mondjuk, ma a bált akarom leginkább élvezni és nem az igazgató savanyú pofáját, ahogy a vacsorát üli végig, és a lakoma után, megint beszélni kezd, és a táncot is megnyitja. Nem állok fel, nem akarok még táncolni, és tekintetem a bejárati ajtó felé rebben olykor, várok valakit. Bár a héten nem láttam, mintha szőrén szálán eltűnt volna, de... talán felbukkan.
- Perselus... csak óvatosan azokkal a finom pillantásokkal, az a lány... meséljek neked valamit róla? - kérdezem halvány mosollyal, hiszen feltételezem még nem tudja kicsoda is ő. Hogy a fél testvérem, márpedig mint olyanra, odafigyelek. Nekem fontos a családom, és Rabastan képtelen megérteni hogy akkor, én nem azt a kimenetelt akartam. Megtettem valamit, amit ő sosem tudott meg. És nem is fog.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Perselus Piton
7. évfolyam
avatar

Hozzászólások száma : 8
Join date : 2015. Jul. 23.

TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Vas. Szept. 06, 2015 9:44 pm




- Vagyis kikosaraztak, csak szépíted – ül még mindig konstans mosoly az arcomon, ahogy letelepedek Rod és a menyasszonya elé. Örülnek nekem, vagy sem. Ma este úgy döntöttem, őket boldogítom.
Legalábbis a lakomán. Hogy a bál többi részében mi lesz, az még messzemenően homályos. Abban a patt helyzetben vagyok, hogy a bál előtti bizniszelés során már mindenkit megkaptam, akihez nyitásképp kedvem szottyant, így most prédátlanul lézengek. Nézelődök és ötletelek. Ki legyen a gyanútlan áldozat ma este...
- Kedves, hogy gondolsz rám, Lestrange, de inkább más területen élvezném a protekciódat – váltok sejtelemesebbre. Tudja ő, hogy mire gondolok.
A vadászatot jobb szeretem magam intézni, nem szeretem, ha tálcán kínálják a falatot, bármily íncsiklandozó is egyébként. És nem is vágyom hosszútávon egy nőre. Nekem a mostani állapot tökéletesen megfelel. Ez az, amiben különbözünk Rodolpus barátommal. Az ő irányába elvárás, hogy előbb-utóbb megházasodjon, az aranyvérűek számára ez egyszerre dizájn és befektetés. Vagy mondhatjuk hagyománynak is, nézőpont kérdése. Nekem viszont nem hiányzik az életemből a sírig tartó szenvedés, bocs, hűség.
- Felkeltette, aztán jól le is lépett vele – kár is lenne tagadni, hogy élvezem a helyzetet. Végre egy lány, aki kicsit megdolgoztatja don juant. Máris szimpatikus. Az étlap feltérképezése közben pillantásom futólag az arcára siklik, csekkolom, hogy látok-e már rajta némi bosszúságot, vagy teperjek még érte egy kicsit. Puszta baráti szeretetből.
A legilimenciám nem sikerül, de azon azért jól szórakozok, ahogy az öreg gyanakodva körbepásztázza a diákokat, vajh ki lehetett az elkövető. Ez azt bizonyítja, hogy érezte a behatolási szándékot. Már ez is valami.
Ahogy megjelenik előttem az étel, egyik ollóm engedelmesen késsé, egy másik pedig villává változik, nincs is szükségem a bekészített evőeszközökre. Én pedig elégedetten gyönyörködöm a direkt erre az alkalomra kifejlesztett varázsigémben.
- Látszik rajta, hogy nem jókedvéből hozta ezeket a szabályokat. Már csak az a kérdés, hogy mi kényszerítette rá. És hogy van-e összefüggés eközött és a díszvendégeink között – futtatom végig a tekintetem a minisztériumból kirendelt aurorokon. Szavak nélkül is tudom, hogy Rodot nem fogja hagyni nyugodni a dolog, és igazság szerint engem is érdekel. Izgalmasabb programnak tűnik, mint bűbájtan házi dolgozatot írni.
A vacsora lassan véget ér, a párok szállingóznak a parkettre, de én sem mozdulok. Nem tartozik a szívügyeim közé a táncikálás. Egyelőre inkább a társaságot fürkészem.
- Ha azt akarod közölni, hogy vélaszármazék, tudok róla – szólok Rodolphushoz, de még mindig nem veszem le a szemem a szóban forgó lányról. Igazán... izgalmas a jelmezösszeállítása. – De akkor is csak egy idegesítő, okoskodó fruska.
Dore pedig mintha csak érezné, hogy őt szuggeráljuk, felénk pillant, az arckifejezése azonban rejtve marad a kendő miatt. Csak a tekintetén látszik, hogy mi járhat a fejében.
Nem is próbálom megmagyarázni magamnak, miért érdekel, hogy kit is választott partneréül mára, és hogy beállnak-e a táncoló-turbékoló párosok közé.

Jelmezem: csak kisebb ollókkal




A hozzászólást Perselus Piton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 14, 2015 1:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mara Halvorsen
7. évfolyam
avatar

Hozzászólások száma : 5
Join date : 2015. Aug. 11.

TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   Kedd Szept. 08, 2015 3:39 pm


Mara & Mindenki


Visszahelyezem a merengőt a rejtekhelyére, és míg a többiek az utolsó órán dekkolnak, kicsomagolom azt a néhány apróságot, amit a dániai utazásomról hoztam magammal. Hivatalosan a bátyámnál jártam, legalábbis az igazgató és a szüleim is így tudják, Philt pedig nem volt nehéz rávenni, hogy falazzon nekem. A sárkányokon és a kalandozásain kívül nem sok minden hozza lázba az agytekervényeit. De annál jobb. Nekem most pont kapóra jött.
Ahogy apró gonddal kiterítem a hófehér, leheletfinom csipkeberakással díszített ruhát, eltervezgetem, hogy mit mondok majd a többieknek. Legfőképpen Rodnak. Elvégre a távozásomról sem szóltam neki, talán zokon is vette, talán meg sem érezte a hiányomat, fogalmam sincs még, hányadán állunk jelenleg. De azt már tudom, hogy ha meg akarom szerezni magamnak, és meg is akarom tartani, nem hagyhatom, hogy kiismerjen. Nem akarok könnyű préda lenni a számára. Azt kell éreznie, hogy ő az, aki lassan, apránként becserkészi a vadat, miközben a valóságban pont fordítva történik...
A délután további részéből valahogy nem is ragad meg semmi lényeges. A többiek visszajönnek a hálókörletekbe, mindenki izgatottan csacsog és duruzsol, minden harmadik szó a bál, a tánc és a milyen helyes... olyan bódítóan körbezsong a lelkesedésük, mintha egy óriási, színes szappanbuborékban ficánkolnának. Ami körülöttem sajnos kipukkadt a nyár folyamán. Nem is figyelek oda, hogy miket válaszolgatok, míg készülnek inkább továbbra is kényelmesen az ágyon heverészek. Nincs kedvem együtt bolondozni velük.

Akkor állok neki készülődni, mikor az emberek már lassacskán átszivárogtak a nagyterem elvarázsolt falai közé. Éhes nem vagyok, a lakoma nem érdekel, ami utána jön viszont, remek alkalom, hogy egy apró lépéssel közelebb osonjak a célhoz.
A frizura és a könnyed eleganciát kölcsönző smink elkészítése után már bújok is a cipőmbe, és végigkopogok a kiürült folyosókon. Mintha csakugyan valami kihalt, ősrégi kastély királynője lennék.
A nagyterem ajtaja előtt azonban megállok egy pillanatra. A levegőt mélyen leszívom a hasam aljába, és próbálok nem gondolni semmire, főleg nem arra, hogy normál esetben mennyire szeretem a hasonló rendezvényeket.
Belülről zene hallatszik ki, tehát már megkezdődött a tánc.
Ujjbegyeim sorban a tömör ajtóra tapadnak, majd diszkrét lendülettel kihajtom a megbűvölt szárnyat. Beléptem után a tekintetem a mardekárosok asztala felé vándorol, ahol meg is pillantom az ismerős arcokat, köztük Perselust, Rodot, és a mellette üldögélő lányt.
Persze számítottam rá, hogy ez fogad majd, így meglepetésként nem ér, de ahogy Roddal összetalálkozik a tekintetünk, a szemöldököm íve enyhén megemelkedik, minta valami olyasmit üzenne: hát jó. Ha te így, akkor én is. Tudok én alkalmazkodni az új helyzetekhez.
Ezt pedig nem kívánom máshogy bizonyítani, minthogy el is indulok feléjük. Nyugodt, kimért léptekkel haladok, lábam nyomán a nagyterem kövei néhány másodpercre ezüstös, üvegszerű jégkockákká változnak. A jelmezem további meglepetései, hogy amihez a bal mutatóujjammal hozzáérek, pár másodperc erejéig szintén kissé deressé változik, mintha rajtahagyta volna nyomát a tél.
- Üdv a kedvenc asztalomnak. Milyen szerencse, hogy van még itt egy hely – mondom köszönésképp, mikor odaérek, majd nyomatékosan Perselusra pillantok, akit a tekintetem láttán nyomban elönt a lovagiasság, és gálánsan arrébb húzódik a kedvemért. Mert hát hova is akarnék máshova lecsüccsenni, mint az újdonsült, turbékoló párunkkal szemben?
- Remélem, nem maradtam le sok mindenről – nézek végig hanyagul az asztaltársaságon, majd egyértelműen Rodon állapodik meg a tekintetem. Ó, nem, cseppet sem célzás. Kéklő íriszem nem titkolják, hogy sem vagyok annyira elragadtatva, az ajkaim szélén pedig egy ravaszságot sejtető mosolyránc ül.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Halloween - Amikor a holtak életre kelnek   

Vissza az elejére Go down
 
Halloween - Amikor a holtak életre kelnek
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Happy Halloween [Event]
» [Játékos Küldetés] Halloween Party!
» Kitsune Haruka & Hiraga Natsu VS Akari Tenshi & Nozara Shiba
» Halloween-i "rémség" tabló [2014.]
» "Akkor tudjuk meg, hogy angyallal találkoztunk, amikor már elment."

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The magic of time :: A Titkok Kamrája :: Kalandok-
Ugrás: