Hozzászólások száma : 6 Join date : 2016. Jan. 17. Tartózkodási hely : Roxfort
Tárgy: Jackson és Louisa - Véletlen egybeesések Hétf. Jan. 18, 2016 11:37 pm
Jackson és Louisa
Nagyon jól kezdődött a napom, mondhatni fényesen. Kellett nekem már megint beleütni az orromat valamibe, ami nem az én dolgom. Megint rosszul jártam vele. Pedig csak segíteni akartam annak a szegény lánynak. Erre mit kapok Potter majdnem eltöri a karomat. Így hol kötök ki az első órám előtt? Hát a gyengélkedőn. Szerencsére pár perc alatt megjavult a karom. Így nem kell aggódnom az miatt, hogy mihez kezdjek addig, amíg meg nem javulok. Mosolyogva indultam el, hogy megint kedvenc helyemre menjek olvasgatni. Ma nincs tanítás, így úgy döntöttem, ma pihenek a könyveimmel. De persze semmi sem alakul úgy, ahogy az ember először elgondolja. Viszont engem kellemes, bár kissé gyomor összeszorító meglepetés ért. Hiszen, alig, hogy elindultam belebotlottam valakibe, akire pont nem számítottam volna. Kiesett a kezemből a könyvem. A jegyzeteim szét potyogtak, én pedig elpirultam, mikor rájöttem, hogy kibe rohantam bele, szó szerint. - Bocsáss meg. Nem akartam, nem akartam neked menni. Sajnálom, igazán nem akartam. - Dadogom remegő hangon, ahogy leguggolok és elkezdem összeszedni a dolgaimat. Nagyon kínos ez nekem. Sokkal kínosabb, mint az bárki el tudná képzelni. Éreztem, hogy vörös a fejem. Tudtam, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Először belerohanok pont abba a fiúba, akiért odáig vagyok, utána meg még el is ejtem a dolgaimat és dadogok itt, mint aki nem tud beszélni. Ha ezzel nem égettem le magam, akkor semmivel. Komolyan ez a mai nap teljes katasztrófa. Ekkor láttam meg a kezét, ahogy az egyik lapért nyúlt. Hirtelen a torkomban éreztem a szívemet. Csak reménykedni tudtam, hogy nem nézi meg. Vagy, ha megnézi, akkor nem az van rajta, amit gondolok, hogy van. Igen néha én is szoktam firkálni, szívecskéket, benne a nevével, de az ilyen papírkák általában a tűzbe mennek, hogy még véletlen se találja meg senki sem. - Köszönöm a segítséget, még egyszer bocsáss meg, hogy így neked mentem... Hogy is hívnak? - Remélem nem remegett annyira a hangom, mint amennyire a szívem dobogott. Végre megtudhatom a nevét. Ennyire közel még sosem jártam ahhoz, hogy beszélgessek vele. De amilyen az én szerencsém, itt fog hagyni egy szó nélkül.
Jackson Young 5. évfolyam
Hozzászólások száma : 7 Join date : 2015. Jul. 28. Age : 24 Tartózkodási hely : London/Roxfort
Tárgy: Re: Jackson és Louisa - Véletlen egybeesések Szer. Jan. 20, 2016 6:06 pm
To Louisa
Szombat van. Végre szombat reggel van! Már úgy vártam ezt a napot, mintha csak kviddicsmeccs lenne. Egy teljes nap a tóparton tanulás nélkül. Végre nem kell a könyveimet bújnom. Amúgy is folyton kevertem a betűket, néha azt sem tudtam, mit olvasok. A tóhoz menet eszembe jut, hogy még el kell mennem a gyengélkedőre, hogy elkérjek egy krémet. Mostanában sokszor fáj a vállam, és arra ad valamit az idősebbik javasasszony. A fiatalabbik szerintem csak gyakorol, mindenesetre sokkal könnyebb elviselni, mint a vén trottyot. Miután ideadja azt a kencét, majd utána elmegyek a tópartra. Ahogy elindulok a gyengélkedő felé, rá kell jöjjek, hogy nem kevés lépcsőfokot kell megmásznom célomig. Emiatt nem csak a vállam, de a lábam is fájni fog, mire a tóhoz érek. Ezen felül még abba a fránya eltűnő lépcsőfokba is beleléptem pont amikor semmivé vált. Mikor kikászálódtam a lyukból, akkor már sajnos kiment a bokám, vagy eltört. Nem igazán értek hozzá, de majd megnézi, aki nem laikus a témában. Nagyon nehezen tudok csak ráállni. Legalább van még egy okom, hogy szombat reggel miért lófrálok a tantermek folyosóin. Mikor a gyengélkedő folyosójára érek, a falon lévő portrék keltik fel a figyelmemet. Sokszor jártam már erre, de még sosem nézegettem a képeket. Ők mindig nézegettek engem, de fordítva még sosem történt ilyen. Két ittas boszorkány előtt elhaladva arra leszek figyelmes, hogy a következő pillanatban már nem igazán látok semmit, csak a szőkeséget, ami kitakarja a panorámát. Elfordítom a fejemet, hogy láthassam a belém ütközőt, ám ahogy meglátom a "tavilányt", kicsit meglepődök. Mit kereshetett a gyengélkedőn? Jó, persze lehet, hogy csak hashajtót, vagy görcsoldót kért, vagy tudjam is én, mindenesetre még nem láttam őt erre sosem. Kissé elpirul, amint látom. Ez jól esik, mert én is zavarban vagyok. Szerintem ő nem is tudja, hogy miért. Ő nyilván azért mert csak úgy nekem jött, vagy mert kiesett a kezéből egy csomó irat, én viszont nem ezért. Én azért, mert Ő ütközött nekem. Végre testközelből is láthatom. A tónál ülve nem igazán olyan, mint most. Ez sokkal jobb, még akkor is, ha alapvetően egy kínos szituáció ez mindkettőnknek. - Bocsáss meg. Nem akartam, nem akartam neked menni. Sajnálom, igazán nem akartam. - elmosolyodok szavaira. Oly bársonyos a hangja, mint anyámé. Talán még annál is szebb. Nem lehet rá haragudni - nem mintha az előbb ezt tettem volna. - Ne szabadkozz! Én nem figyeltem oda eléggé. - válaszolok neki. Nehogy már emiatt rosszul érezze magát. Teljesen az én hibám, vagy nem? Ahogy elkezdi szedegetni a papírokat és könyveket a földről, úgy én is lehajolok, és megfogok egy papirost. nem igazán nézem, mi van rajta, inkább nyúlok a következőért és a következőért. Mikor össze lett szedve minden földön lévő dolog, felé nyújtottam a nálam levőket, és mosolyogtam mellé egy szégyenlőset. - Köszönöm a segítséget, még egyszer bocsáss meg, hogy így neked mentem... Hogy is hívnak? Kérdésére nem igazán reagálok testbeszéddel, csak a szemem csillan meg egy másodpercre. Remélem nem vette észre. Hangja minimálisan remeg. Biztos az ütközés miatti sokk teszi. Én is megijedtem egy kicsit. - Nem kell bocsánatot kérned, már mondtam. Nacio vagyok. Jackson Ignacio Young. Benned kit tisztelhetek? - légyszi mondd meg a neved, én is megmondtam neked.
Hozzászólások száma : 6 Join date : 2016. Jan. 17. Tartózkodási hely : Roxfort
Tárgy: Re: Jackson és Louisa - Véletlen egybeesések Szer. Jan. 20, 2016 9:20 pm
Jackson és Louisa
Én mag az a nagy mázlim. Kell nekem hősködni. Csak azt értem el vele, hogy Potter majdnem kitörte a kezemet. Szép foltot csinált a kezemre és szerintem, ha nem vagyok annyira figyelmes, mint amennyire voltam tényleg eltörte volna a karom. Mivel ilyen ügyes voltam muszáj volt elmennem a gyengélkedőre. Csak nem járkálhatok napokig fájós karral. Kellemetlen lenne mindent csinálni. Szerencsére jóban vagyok a javasasszonyokkal, így nem morgolódnak velem, ha valamire szükségem van. Igaz ilyen ritkán van, de megesik, hogy kell valami, amit nem tudok magamtól megcsinálni. Hamar felsiettem a gyengélkedőre. Nem kellett sokat várnom, hogy megkapjam az ellátásomat. Tudtam én, hogy nem lesz felesleges eljönni ide. Pillanatok alatt olyan lett a karom, mintha mi sem történt volna. Már rendesen tudtam mozgatni és nem kellett vigyázva megfognom valamit. Most végre lemehetek a tóhoz. Elmerülhetek a gondolataimban és élvezhetem a táj szépségét. Sőt, ha véletlen hatalmas mázlim lenne, talán, de csak talán még vele is találkoznék. Bár ennek nagyon kicsi a valószínűsége sajnos. Nem hinném, hogy ő is pont ott lesz. Pedig milyen jó lenne látni őt. Legfeljebb majd a könyveimmel elleszek olvasgatok, meg rajzolok esetleg a naplómba is írok. Aztán lehet, hogy megszánnak a szellemek és hagyják, hogy lássam őt. Csak remélni tudom, hogy így lesz. Az lenne a napom fénypontja. Na, nem mintha másik napomnak nem az lenne a fénypontja, de ez egy más kérdés. Persze ezt én így elterveztem és teljesen máshogy alakult már a kezdet is. Összeszedtem a könyveimet és a gondolataimba merültem indultam el a tóhoz, és természetesen megint nem sikerült figyelnem a környezetemre. Így olyan meglepetésben lett részem, amire egyáltalán nem számítottam volna. Egyenesen belefutottam valakibe. Szó szerint neki rohantam az illetőnek, akit észre se vettem. Na, igen ez van, ha nagyon elgondolkodok. Viszont arra nem számítottam, hogy pont ebbe a diákba botlok bele. Az ütközés következtében elrepültek a papírjaim és a könyveim. De ez még a kisebb baj lenne, ha nem éppen ennek a fiúnak mentem volna neki. Nem kellett hozzá sok idő, hogy felfogjam, hogy ki is áll előttem. Éreztem, hogy megakad a szívverésem és nem kapok levegőt. Elpirultam érzem és sajnos ezzel nem tudok mit kezdeni. Nem tudom eltüntetni pedig nem akarom, hogy megtudja, hogy mennyire belé vagyok habarodva. Kinevetne, az pedig szörnyű lenne. Bár látom, hogy ő is zavarban van ezt betudom annak, hogy csak az miatt van, hogy olyan hirtelen nekimentem. Azonnal szabadkozni kezdtem, hogy bocsásson meg nekem. Elvégre csak a suli, de legalábbis az évfolyam legmenőbb fiújának rohantam neki. Ha ez kitudódik mindenki rajtam fog röhögni. Hogy lehetek ekkora balfék? Miért kell ezt csinálniuk a szellemeknek velem? Ekkor meghallom a hangját. Azt hiszem most fogok elájulni, de minimum elolvadok a gyönyörtől. Olyan kellemes hangja van, olyan kedvesen beszél, mintha az angyalok szólnának hozzám. Komolyan meg kell magamat türtőztetnem, hogy ne engedjek az ámulatomnak. Zavaromban elkezdem felszedegetni a papírjaimat. Igyekszem nem rá nézni. Szinte biztos vagyok benne, hogy a szemeim most olyan érzelmekről árulkodnának, amikről nem kellene neki. Csak azt veszem észre, hogy segít nekem felszedni a lapokat, hirtelen aggodalom tölt el, de igyekszem visszatartani magamban. Megnyugszom, mikor látom, hogy nem nézte meg a lapokat. Még csak az kellett volna, hogy rákérdezzen, miért rajzolok szívecskéket. Azt hiszem, akkor minden maradék jó hírem oda lett volna. Bár már így is kérdéses, hogy egyáltalán van-e még. Végül megköszönöm és remegő hanggal teszem fel a nagy kérdést, hogy vajon hogy is hívják őt. Milyen név tartozhat ehhez a gyönyörű szempárhoz és az édes hanghoz, ami teljesen megbabonázott. Nacio. Jackson Ignaci Young. A név, amit egy életre megjegyeztem. Milyen szép neve van. Érzem, hogy megremeg a lábam. Ki kell tartanom nem szabad megtudnia. Ha nem viszonozza az érzéseim mindennek vége. Nem szabad még megtudnia. Mikor visszakérdezett megint elpirultam és lesütöttem a szemem. - Lisa vagyok. Louisa Elenor Lighter. - A lábát nézem és ekkor fedezem fel, hogy csak az egyikre támaszkodik. Kicsit aggódó hangon szólaltam meg most. Tényleg érdekel, hogy van-e valami nagy baja. - Csak nem kiment a bokád? Ha nem zavarok szívesen bekísérlek. Elvégre csak én tartottalak fel. - Kérlek mondj igent. Kérlek, had lehessek még veled egy kicsit. Olyan más ez így testközelben. Jaj, szellemek kérlek most segítsetek.
Ajánlott tartalom
Tárgy: Re: Jackson és Louisa - Véletlen egybeesések