The magic of time
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


When the past is transformed
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Pontok
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Neb0pf

Mardekár: 30
Hollóhát: 35
Griffendél: 35
Hugrabug: 35

Legutóbbi témák
» The storm is coming - Louisa & Sirius
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptySzomb. Márc. 26, 2016 10:07 pm by Sirius Black

» The city that never sleeps
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyPént. Feb. 19, 2016 2:42 pm by Rhaenys Eckhart

» Mr Tökéletes, avagy Potter szelencéje
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyHétf. Jan. 25, 2016 5:17 pm by James Potter

» Potter kúria - Godric's Hollow
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyHétf. Jan. 25, 2016 2:35 pm by James Potter

» Skulduggery
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyCsüt. Jan. 21, 2016 10:00 pm by Vendég

» Jackson és Louisa - Véletlen egybeesések
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptySzer. Jan. 20, 2016 9:20 pm by Louisa E. Lighter

» CRAIG, Lucy
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyHétf. Jan. 18, 2016 4:38 pm by Lucy Craig

» Louisa E. Lighter
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyHétf. Jan. 18, 2016 1:18 pm by Rhaenys Eckhart

» Elkészültem!
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyVas. Jan. 17, 2016 3:39 pm by Louisa E. Lighter

Top posters
Lily Evans
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_lcap1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Voting_bar1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_rcap1 
Rhaenys Eckhart
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_lcap1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Voting_bar1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_rcap1 
Emilia Corvina
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_lcap1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Voting_bar1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_rcap1 
Kieran Kulkov
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_lcap1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Voting_bar1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_rcap1 
Sirius Black
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_lcap1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Voting_bar1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_rcap1 
Rodolphus Lestrange
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_lcap1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Voting_bar1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_rcap1 
Narcissa Black
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_lcap1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Voting_bar1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_rcap1 
Aaron Holloway
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_lcap1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Voting_bar1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_rcap1 
James Potter
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_lcap1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Voting_bar1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_rcap1 
Marcus W. Stephens
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_lcap1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Voting_bar1Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Vote_rcap1 
Ki van itt?
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Szer. Jún. 10, 2020 8:37 am-kor volt itt.
Facebook csoport
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) 1018379006facebook-icon_www.kepfeltoltes.hu_
The Magic of Time
a Facebookon is

 

 Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Emilia Corvina
7. évfolyam - Prefektus
Emilia Corvina


Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Jul. 24.
Tartózkodási hely : Roxfort

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyPént. Júl. 31, 2015 4:52 pm

Már szinte bezsongok a sok betűtöl, a könyvtárba meg már legalább egy hete nem szellőztettek. Olyan dohos, büdös és poros a levegő, nem tudom, hogy merre csatangolhatnak a Manók, de ha meglátok egyet azonnal leszidom. Nagyot sóhajtva becsukom a gyógynövényekről szóló kis lexikont, majd felálltam az asztaltól, hogy vissza rakjam a helyére. Még átöltözni se volt kedvem, még mindig az egyenruha virított rajtam. Ahogy véget ért az utolsó órám, a könyvtárba siettem. Visszahoztam azokat a könyveket, amiket kikölcsönöztem a múlt héten. A poros könyvtár után meg, inkább a friss levegőre vágytam. A könyvtárat elhagyva a kviddics pálya felé iramodtam, hisz egy jó barátomnak most van a gyakorló ideje. Megyek és megnézem, hogy hogyan is fogja kitörni szegénykém a nyakát.
Miközben oda felé sietek széles vigyor ül az arcomon. Persze imádom ezt a kis bolondot, akihez sietek, bár jobban szeretem hergelni és bosszantani és mai is ez lesz. Ki megyek a kviddics pályára és a vérét fogom szívni.
Gyorsan ide értem annak ellenére, hogy milyen messzi is van a pálya, de jó volt ez a kis séta. Bár épp most volt szieszta időm, és ilyenkor általában aludni szoktam, de ezért is jön nekem egyel Aaron. Sosem volt valami nagy kedvencem a seprű rodeó. Féltem, hogy egyszer nyakamat fogom kitörni vele.
Nem nagyon volt kedvem felmászni az egyik kilátóba, ezért inkább csak lent néztem az edzést. Nem is értem, hogy bírják ezt. Tuti, hogy oda fenn a hányinger elkapna.
Ahogy figyelem őket, hirtelen mi is farkas szemet nézünk, amíg el nem találja egy labda. Szerencsétlen srác. Vigyorogni kezdek, majd el is nevetem magam. Ott kuncogok rajta miközben ő a seprűt próbálja egyenesben tartani.
Ránézek a karórámra, még negyed óra és végeznek. Azt még megvárom.


A hozzászólást Emilia Corvina összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 15, 2015 4:39 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Aaron Holloway
7. évfolyam - Prefektus
Aaron Holloway


Hozzászólások száma : 16
Join date : 2015. Jul. 26.

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyPént. Júl. 31, 2015 6:54 pm

Corvi

Végre ki lehet szabadulni a kastély sötét rejtekéből és irány a friss levegő, bár mire végzünk a kviddics edzéssel körülöttünk nem lesz túl friss a levegő. A mezemet már reggel elpakoltam, így nem lesz élére simított ahogy szeretem, de ez csak egy gyakorlás, nem lesz túl nagy közönségünk, így belefér egy kis igénytelenség. Meg amúgy is, nem szépen kell festeni ilyenkor, hanem bele adni mindent amit csak lehet.
Nem szeretem az eligazításokat, főleg edzés előtt nem, mert szerintem semmi értelme ilyenkor. Az oké, hogy meccs előtt muszáj, a taktikai elemek meg már amúgy is évek óta a fejünkben vannak, felesleges hetente többször végighallgatni őket, többet érnénk a levegőben ezen idő alatt. nem is igen figyelek a szent szövegre, egy őrzőnek úgy is csak egy dolga van: őrizni a karikákat. Taktikailag úgy sem én teszek sokat hozzá a győzelemhez.
A seprűm legalább jó darab, egy Nimbus, sajnos csak két éves, mióta összevesztem a szüleimmel azóta nem igazán kapok semmit amit nem nélkülözhetetlen. A seprű meg pontosan ilyen. Na majd ha lesz saját keresetem tuti, hogy elverem az első fizetésem egy szuper seprűre. Addig viszont marad ez, de szerencsére nem kell sokat mozognom a karikáknál vele. Nincs jobb érzés, mint ahogy ellököm magam a földtől és az egyre hidegebb levegő az arcomat csapdossa. A hajam annyira nem szereti, mert kenhetek rá bármit teljesen szétmegy.
Támadó edzés van ma, van dolgom a karikák mögött. Annyit ugrálok a seprűn, hogy már-már elszédülök. Nem igazán fair, hogy öten támadnak rám egyszerre, még a fogó is. Pár jó védésem így is van, egy szavuk sem lehet, bár kapom be a gólokat rendesen. Ahogy egy kis szünethez jutok, amíg a következő alakzatot beszélik körbelesek a lelátókon. Sehol sem látom Corvit, pedig esküdözött, hogy kijön megnézni. Ismerve őt, lehet hogy simán ledobta magát a pálya széli fűbe és ott meg is találom. Imádom ahogy rám néz alig bírom mosolygás nélkül, de mire a szokásos kacsintásomat küldeném felé telibe lőnek egy kvaffal, pont a mellkasomon. Levegő után kapok, de közben rájövök, hogy inkább a seprű után kéne. Épp elkapom mielőtt lefordulnék, vagy fél percbe telik mire újra levegőhöz és egyensúlyhoz jutok. Mire visszanézek már látom, hogy nevet, így a középső ujjam mutatom neki, csak hogy tudja mennyire szeretem.
Még egy támadás fér bele, mire a megbeszéléssel készek, a gólt bekapom, már abszolút nem tudok koncentrálni. A többiek az öltöző felé veszik az irányt én finoman repülök a lány mellé, ahol simán landolok. Nem kockáztatok egy veszélyes manővert, mert aztán hetekig hallgatom tőle, hogy mennyire béna vagyok.
- Látom lejöttél. - jó most már vigyorgok, majd a röhögésért cserébe később szívom ki a vérét, meg ami most jön úgy sem fog tetszeni neki. - Gyere ugorj fel mögém, viszlek egy kört. Csak úgy finoman. - Újabb kacsintás. Finom leszek akár csak egy hegyitroll hímzés közben.
Vissza az elejére Go down
Emilia Corvina
7. évfolyam - Prefektus
Emilia Corvina


Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Jul. 24.
Tartózkodási hely : Roxfort

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyPént. Júl. 31, 2015 7:50 pm

Csodáltam, hogy nem csinál semmi kis mutatványt, amit mindig is szokott. Biztos betett neki a kvaff, és tudja, hogy csak cseszegetném vele. Most komolyan, én mivel NEM szoktam csesztetni? Feltápászkodok én is mire oda ér hozzám, majd felé indulok.
- Nah mi van? Most már nem csak a csajozásban vagy rossz, hanem a kviddicsbe is? - , vetem neki oda ezt a kis csipkelődést, kissé kinyújtom a nyelvem felé, de nem teljesen, mert még a végén elkapná, és kitépné a számból. Inkább csak vigyorgok tovább, mint valami bolond.
- Nem nagyon szeretek repkedni, te is tudod - bár megbízok benne, de az előbb röhögtem ki, tuti, hogy sántikál valamiben. - de ha nagyon szeretnéd, akkor repülök veled. Csak készülj fel arra, hogy a maradék bordádat is összetöröm, ha valami baromságot csinálsz.
Remélem tudja, hogy nem viccelek, bár nem arról vagyok híres, hogy bántsak valakit. Főleg nem őt. Az iménti labda megtette amit én akartam. Felülök mögé és szép lassan megyünk fel a levegőbe. Persze én úgy kapaszkodok belé, mint macska a gazdájába, amikor fürdetés van.
Sosem voltam túl jó a repülésben, ezért sem kaptam belőle jó jegyet. Általában úgy repkedek, hogy magamhoz ölelem a seprűt és becsukom a szemem. Ebből is adódtak gondok, az évek folyamán, és a múltkor is így mentem neki a falnak, de hála az égnek, hogy ez a kis nyomi ott volt, különben lezuhanok.
Most is becsuktam a szemem, szorosan át öleltem Aaront, féltem. Ha leesek jön velem, nem érdekel, velem együtt hal.
- Féleeek! És büdös vagy! - nyavajgok, de az a jó, hogy megtehetem. Sajnos ő nem érzi azt, amit most nekem kell átélnem, ő csak a fincsi parfümöm érzi meg a szorításom, én meg a félelmet és az izzadságát. Nyírkos és büdös, na mindegy, remélem gyorsan leszállunk.
Vissza az elejére Go down
Aaron Holloway
7. évfolyam - Prefektus
Aaron Holloway


Hozzászólások száma : 16
Join date : 2015. Jul. 26.

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyPént. Júl. 31, 2015 8:18 pm

Miért nem tudom megállni mosolygás nélkül körülötte? Nem tudom mi van benne, de ha felül én jól fogok szórakozni. Nagyon is jól. persze ha nem landol a hamis gulyás a nyakamba, de bízok benne, hogy ennyit ki fog bírni. Csak egy kis adrenalin, hogy ellazuljon.
- Úgy védtem, mint ahogy te sosem fogsz tanulni: kiválóan. Amúgy kérdezd csak meg a klubhelyiségben, hogy a másik dologban épp hogy hasítok. Meg fogsz lepődni. - el is fordítom a fejem, főljön csak a saját levében én meg magamban tudok vihorászni.
- Tudom, de jó lesz ne aggódj. Csak meg akarok próbálni valamit. Bízz bennem. - bár ezt nem akarom hallani tőle, főleg nem ilyen őrült dolog előtt, de amit szabad nekem azt másnak már nem. Jó Corvinak igen, de maradjon csak a megszokott kis tudatlanságában mielőtt még nyeregbe érezné magát. Nem tudja, de itt én irányítok.
Ahogy felrepülünk behunyom pár másodpercre a szemem, egyszerűen jól esik az ölelése, még ha csak biztonsági érdekekből is történik. Mire kinyitom a szemem kicsit magasan vagyunk, de egy határozott mozdulattal a föld felé viszem magunk, de figyelek arra, hogy súly van hátul. Nem is kicsi amúgy, tudtam én, hogy éjjelenként nassol, mikor a könyveit bújja. Most már le se tudja tagadni.
- Ne nyavajogj, ilyen szélben nem is érezheted, csak bízz bennem és húzd le a fejed. - gyorsítok és megcélzőm a jobb szélső karikát. A szél már úgy süvít, hogy alig bírom nyitva tartani a szemeimet, de ahogy átrepülünk közte lassítok és gyors fordulattal a középsőn is átrepülünk. Ez eddig még nem nagyon sikerült, így egyszerre a kettő, általában túl nagyot fordultam, kellett a plusz súly. Elégedetten vigyorgok és az öltöző felé vezetem a seprűt, ahol finoman landolok. Azt hiszem ennyi izgalom elég volt neki, sőt inkább érhetett fel egy kínzással, bár nem tudhatta, hogy nem vagyok olyan biztos a dolgomban.
- Nem is volt olyan vészes nem? - ahogy leszállunk nyomok egy gyors puszit a homlokára jutalomként. Csak hogy ne panaszkodjon. - Ha bemegyünk lezuhanyozok és akkor már tényleg nem lesz okod panaszra.
Nincs kedvem a kastélyig így elmászni, meg amúgy is itt vannak tiszta cuccaim az öltözőben a többiek meg már sehol sincsenek, így nem zavar legalább senki.
Vissza az elejére Go down
Emilia Corvina
7. évfolyam - Prefektus
Emilia Corvina


Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Jul. 24.
Tartózkodási hely : Roxfort

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyPént. Júl. 31, 2015 9:20 pm

Na már megint mibe kevert bele, csak az egyik szemem merem kinyitni, azt is félig és már méterekre vagyunk a földtől, majd látom, hogy az egyik karikát célozza be és hirtelen felgyorsít. Kis sikoly hagyja el a számat, de nem parázok be, inkább kiszorítom a szuszt a gyerekből, minthogy beparáztasson. Szinte tényleg csak egy pillanat volt, és a földön is vagyunk. Ahogy lehuppanok a seprűről, majdnem pofára esek, de csak majdnem. A két térdemre támaszkodok levegő után kapkodva. A fenti gyorsaságtól nem nagyon jutottam levegőhöz és persze a szívem is majd kiugrik a helyéről. Ezt még visszakapja!
- Csak az a baj kedves Aaron, hogy egy doboz tusfürdő sem lenne elég. - vigyorogva egyenesedek ki. - Jah és persze, én még mindig jobban tanulok, mint ahogy te védesz. - bököm oldalba és elindulok az öltöző felé.
Fiú öltöző. Tipikusan büdösek, párásak és koszosak. Nem is vártam mást, de most hogy így eszembe jutott, nem is tudom miért lettem ennyire rendmániás. Végülis tök mindegy. Leültem az egyik padra ami Aaron öltöző szekrényével szemben volt. Keresztbe tett lábbal, egyik kezzel tartva magam ültem a padon, a másik kezem pedig az ölemben pihent. A körmeim kezdtem nézni.
- Na, még mindig szédíted a csajokat, vagy már akadt is egy olyan amelyik kell? - Igazából nem vagyok kíváncsi a válaszra, de jobb kérdezősködni, minthogy csendben legyek, vagyis inkább legyünk.
Túl meleg van idebenn, végül úgy döntök, hogy leveszem a tallárom, majd magam mellé hajtogatom. Aaron büdös, izzadt pólóját is összehajtom, majd belerakom a táskájába.
Már egy jó ideje tart ez. Csak barát, csak barát, néha pedig már fáj. Nem véletlenül piszkálgatom annyit. Ha ő boldog, én is boldog vagyok, bár ha vigyorgó emberek vesznek körül, akkor általában vidám vagyok. Visszarogyok a padra, miután behúztam a cipzárt Aaron tatyóján, most már csak meg kell várnom, hogy végezzen a zuhannyal. Igazából arra gondoltam, hogy fogok egy törölközőt, és meglepem a zuhanyzóban, persze nem úgy ahogy ő most elgondolná. Meg is teszem! Csak van még egy törölköző a szekrényében.
Felpattantam a padról, gyorsan kivágtam a szekrénye ajtaját. Kiszúrdtam egyből a kicsi törcsit. Nah most visszakapod!
Kuncogva mentem be a zuhanyzóba közben pörgettem a kezembe a törölközőt, hogy egy olyat csapjak majd rá, hogy felsikíson, mint egy kislány. Megálltam a zuhanyzónál amelyikben volt, csak egy függöny választ el minket.
- AARON! - kiálltok fel, félelemtől sugárzó hangon, és reménykedem, hogy teljesen elhúzza a függönyt. Nem is kell sokat várnom, már húzza is és én meg csapok.
Vissza az elejére Go down
Aaron Holloway
7. évfolyam - Prefektus
Aaron Holloway


Hozzászólások száma : 16
Join date : 2015. Jul. 26.

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyPént. Júl. 31, 2015 9:51 pm

Elindulok az öltözőbe, igen így már én is belátom, hogy nincs éppen rózsa illatom, meg ahgoy a szél fujdogál itt már fázok a földön. Pedig fent még hidegebb is a levegő, sose gondoltam még erre, hogy seprűn miért nem fázok ha szétizzadom magam. Biztos a sok adrenalin teszi.
-Előbb még is úgy ölelgettél, hogy még mindig fáj. - ezt még odabököm neki mielőtt benyitok az öltözőbe. Nem engedem előre, mert bőven mögöttem jön és inkább addig is ledobom a mezt meg a polót, meg a gatyát. Nem is gondolkodok, mert mindig ez az eljárás, utána esik le miközben iszok a kulacsomból, hogy Corvi is bejön és hát majdnem csórén állok előtte, úgyhogy inkább a zuhanyzók felé veszem az irányt., de a kérdése megállít. Tud időzíteni a csaj, pont az "ideális" alkalom a szerelmi életemet megvitatni.
- Talán féltékeny vagy? - semmi mosoly, semmi hülye kacsintás, ezt tök komolyan kérdezem. - Talán akad egy. - ezzel el is indulok fürdeni. Hagyok időt, hogy legyen ideje megrágni a csontot, rendes srác vagyok én. Elhúzva a függönyt konstatálom, hogy nem lett sokkal tisztább a zuhany, mint eddig. Nem tudom mi van mostanában a manókkal, de elég lazára vették a figurát. Lehet el kéne hívnom a miénket egy kicsit, hogy vágjon puccba egy két dolgot itt a kastélyban, mert ez néha már tarthatatlan.
Megnyitom a meleg vizet, kellemesen forrón, a törülközőm az akasztón hagyom és megbizonyosodok róla, hogy Corvi nem lát be, így ledobom az alsógatyám is és belépek. Imádom ahogy először éri a forró víz a hideg bőröm és teljesen libabőrös leszek, utána pedig elfog a kellemes érzés ahogy a testem felmelegszik. Telenyomom a kezem tusfürdővel és alaposan megmosom magam, nehogy ok legyen kint a panaszra. Hajamra is nyomok valami sampont, átdörzsölöm épp annyira, hogy a kesernyés szagot elvegye és azt is leöblítem.
- AARON! - szabályosan megijedek a kiabálástól, már húzom is el egyből a függönyt. Felkiáltok a fájdalomtól, el is csúszok a kabinban, de szerencsére nem ütöm be magam nagyon. Mire felnézek már kapom a következőt. Hát ez nem normális, eddig is tudtam, de most már biztos vagyok benne. Mire feltápászkodok össze se tudom számolni, hogy hányat kaptam, de elrugaszkodok és kiugrok a fülkéből, ha közel kerülök többet nem tud lecsapni. Gondolkodás nélkül a törölközőért nyúlok, és elsőre elkapom. Valamire mégis jó a kviddics a magán életben is: megment sok sok fájdalomtól. Utána a lányért nyúlok a derekánál felkapom és belépek vele a zuhanyzóba. A víz még folyik, ahogy beérünk el is engedem a szélénél, adok neki menekülési utat, bár így is vizes lett valamennyire, hiszen eleve én is az voltam. Csak most esik le igazából, hogy rajtam nincs semmi és így viaskodunk. Kicsit le is fagyok és belepirulok a jelenetbe.
- Ezt még többszörösen visszakapod! - csak hogy tudja mire számítson. Ne lepődjön majd meg mikor éles fájdalom nyilal belé a legvédtelenebb pillanatában.
Vissza az elejére Go down
Emilia Corvina
7. évfolyam - Prefektus
Emilia Corvina


Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Jul. 24.
Tartózkodási hely : Roxfort

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyPént. Júl. 31, 2015 10:24 pm

Én jól elszórakozom rajta. Viháncolok, jó hangosan nevetve csapkodom, ahol érem. Engem egy cseppet sem zavart, hogy meztelen van. Igazából nem vettem tudomást róla, számomra nagyobb élvezet volt őt csapkodni, mint nézni.
Gyorsan elkapott, bár én is hagytam, nem volt semmi kedvem orra bukni a fürdőben, és ha pofára is estem volna, tudja nagyon jól Aaron, hogy rá fognám a dolgot és játszanám a sértődöttet. Még mindig ment a zuhany, ő pedig bevonszolt magával.
- Ne, ne, ne, neeee! - sikoltozok, ütöm, vágom, csak eresszen el. - Most tiszta víz lettem! Fúúúúh!
Persze mindig én csapom ki a leghamarabb a hisztit és vágom be a durcit. Kirontok az öltözőbe kissé vizesen, de még az ajtóban hallom a szavait.
Majd meglátjuk, hogy ki mit kap többszörösen!
A fél egyenruhám oda van. Hűvös van oda kinn, de remélehetőleg a tallár megvéd a hideg ellen, majd eszembe jut a kérdése, amit hozzám fűzött, mielőtt bement a zuhanyzóba. Féltékeny? Pff. Meglehet, bár az sem izgatna, hogy ha lenne neki barátnője. Én csak a barátja vagyok, csak jó tanácsot tudok adni, vagyis inkább őszinte kritikát. Bár, ahogy vissza emlékszem, neki soha nem volt ez idáig senkije sem, úgy értem komoly kapcsolata.
A szekrényből kivett, csapkodó törölközővel kezdtem megszárítgatni a hajam, amíg nem jött, és azalatt vissza gondoltam az elsős éveinkre.
Ott ültem egyedül a vonaton, egy könyvel a kezemben, már a címét is elfelejtettem, de azt tudom, hogy volt benne egy kis fiú, aki herceg volt és egy rózsába volt szerelmes. Nah mindegy. Ott ültem egyedül. Minden kabin teli volt diákokkal, csak hozzám nem jött oda senki, rajta kívül.
Vissza raktam a törölközőt a szekrénybe és mikor megfordultam ott volt előttem. Azott kutya, de legalább most már jó az illata.
- Olyan fejed van, mint Paprika Jancsinak, vöröske! - mosolyodom el a kis pírjától. - Csak nem megleptelek?
Visszaültem a padra, és vártam amíg el nem készül, utána úgy is vissza kell sétálni a kastélyba, addig meg legalább kettesben vagyunk és nem csorog rám a sok elkápráztatott lány nyála. Jó képű gyerek azt tény, de nem értem, hogy minek ez a felhajtás miatta. Én is jóképűnek, helyesnek tartom, még sem verem utána a nyálam. Sosem értettem azt a sok lotyót... Jé, talán féltékeny vagyok?
Elgondolkodva nézek rá, egy kicsit megszeppenve, megijedve. Dehogy vagyok én féltékeny.
Rázom meg a fejem.
Vissza az elejére Go down
Aaron Holloway
7. évfolyam - Prefektus
Aaron Holloway


Hozzászólások száma : 16
Join date : 2015. Jul. 26.

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyPént. Júl. 31, 2015 11:04 pm

Nem értem miért kell folyton sikítani, még a végén ránk jön a Varázsbűnüldözési Kommandó, mert azt hiszik valami kínzás történik. Vagyis történt, mert nekem még mindig sajog minden egyes találati pont, sőt ahogy körbenézem magam ki is pirosodott.
Elzárom a vizet és szusszanok egyet kihasználva a fegyverszünetet. Az én törölközőm is vizes lett, de elképzelni sem tudom, hogy ezt hogy hoztuk össze, de szerencsére nem túl vészesen. A szárítkozást még itt elrendezem, hogy ott már csak öltöznöm kelljen. Elég későre járhat, lassan vissza kellene érnünk a kastélyba ha nem akarunk büntetést a nyakunkba. Meg így edzés után szívesen elnyújtóznék az egyik kanapén a klubhelyiségben.
Magam köré nem tekerem, egyrészt újra vizes leszek, másképp amúgy sem jött nagyon zavarba attól amit látott. helyette zavarba jöttem én is, érzem, hogy még mindig ég a fejem a pirulástól, visszafele legyezem magam, de annyit ér, mint halottnak a csók. Azért körbeszaglászom magam az úton, de már illatozok, mint a tavaszi rózsa, úgyhogy nem lehet ok panaszra.
Ahogy odaérek a szekrényemhez rögtön magamra kapok egy gatyát és pólót. A talárommal már lassabb vagyok, csak nem lejtek táncot neki pucéran. Vagyis most még biztosan nem.
- Hát csak tudod nem sokan ütnek agyon zuhanyozás közben egy törölközővel. Ebben is egyedi vagy. Meg úgy sok mindenben. - kacsintás, mint mindig és hárítás is egyben. Nem ismerhetem be, hogy zavarba jöttem, mert egy lány ruha nélkül látott, nem tenne jót a hírnevemnek. Az a jó, hogy a sok hülye liba mindig félreértelmezi ezeket meg belemagyaráznak mindent. Corvi pontosan tudja mit miért csinálok, úgyhogy érti hogy ez most a komolyan is gondolom amit magyarázok és nem a jaj de kis aranyosan hülye vagy kacsintás.
Félúton a talárfelvételnél kapcsolok, hogy tiszta víz lett így inkább megállok vele.
- Kell a talárom amíg visszaérünk? Vagy inkább terítsük magunkra visszafele? Elég csipős már az idő. Meg van a táskámban még egy tiszta póló is ha gondolod. Nem szívesen látogatnálak a gyengélkedőn.  -illetve látogatni látogatnám, nagyon szívesen, de azért jobb helyen is el tudnánk ütni az időt két házi feladat között. Egek meddig fürödtem? Mikor bejöttünk még csak alkonyat volt éppen, most már kezd teljesen besötétedni.
Ránézek és így csapzottan, vizesen is jó ránézni. Valahogy mindig jó ránézni.
Vissza az elejére Go down
Emilia Corvina
7. évfolyam - Prefektus
Emilia Corvina


Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Jul. 24.
Tartózkodási hely : Roxfort

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyPént. Júl. 31, 2015 11:36 pm

Eléggé hűvös volt már az idő, bár nem csodálkozom, este van, ilyenkor mindig hideg van, főleg vizesen. Sok ember hülyének néz, és megkérdezné, hogy mért nem szárítom meg magam varázslattal. Viszont aki ismer, az tudja, hogy nem pocsékolom az erőm ilyenekre. Nem azért vagyok boszorkány, hogy ruhát szárítsak. Kedves dolog Aarontól, hogy ennyire aggódik, de felesleges, egy fejrázással mindig megoldom, ha nem kell valami.
- Kibírom odáig, csak siessünk, ne totyogjunk úgy, mint a kacsák. - sose tudtam rá haragudni. Mindig csak tettetem a durcit, mint az imént. Nem sokára vacsora idő van. Nem nagyon szerettem ilyenkor Aaron társaságában lenni. Azért is nem, mert elsősorban, körül veszik a lányok, másodszor meg mindenfélét összepletykálnak, hogy a jó ég csapjon le rájuk.
A kastély bejáratánál megtorpanok. Valamit megint színlelni akarok, de inkább megmondom a tutit.
- Figyelj... - hajtom le a fejem. Most komolyan mondjam meg neki, hogy féltékeny vagyok, és nem akarok vele bemenni, mert tudom, hogy mi lesz? Megint a nyakába akad egy csomó csaj, én meg elosonhatok a háta mögött, mert úgy sem vesz észre. Nagyont sóhajtok. Mindig ez van, nem csak nála, mindenkinél. Sosem értettem azt, hogy mért kerülnek az emberek. Talán a túl nagy stréberség okozza. Jah, stréber...
Felnézek Aaronra, legalább egy fejjel magasabb, mint én. Nem szerettem a magas embereket, fel kell rájuk nézni, de nála meg a nyakamat töröm, főleg ha közel vagyok hozzá. Még egy nagyobb sóhaj. Fáradság ül az arcomon, nincs kedvem megmondani azt, amit szeretnék, igazából nem merem kimondani.
Mindig is ellenségként néztek ránk, Aaron a jó fiú, aki minden csajt meg kap, és a szöszke csaj, aki csak a könyvekbe bújj, mert barátja sincsen. De volt barátom, Aaron, csak nem mutatkoztam vele, ha meg meg is láttak vele, akkor csak azt szűrték le, hogy biztos utáljuk egymást, mert mindig piszkálódunk.
Még mindig a kapuban álltunk, és egy szót nem bírtam kinyögni.
- Menjünk! - az ajtó felé vettem az irányt és benyitottam. Nyüzsgött a csarnok, és persze, hogy le is támadtak, vagyis inkább egy valakit támadtak. Gyorsan elvesztem a nagy tömegben, de még láttam Aaront. Megfordultam és elmentem. Hagytam, ilyenkor úgy sem figyelne rám, főleg amekkora zaj is van, hallani se hallana. Befordultam az egyik folyosón, majd a másikon, majd a harmadikon. Egy kihaltabb folyosóra értem és ott leültem egy padra. Fáradt vagyok és éhes. Nem sokára vacsi idő, vissza kéne mennem a csarnokba, de semmi kedvem sincs hozzá, főleg végig nézni azt, hogy csorog a nyáluk a lányoknak jobbra balra. A combomra könyökölve tartottam a fejem és néztem a padlót. Majd lehullott egy könnycsepp, majd még egy, majd még egy.
Vissza az elejére Go down
Aaron Holloway
7. évfolyam - Prefektus
Aaron Holloway


Hozzászólások száma : 16
Join date : 2015. Jul. 26.

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptySzomb. Aug. 01, 2015 11:57 pm

Ki a fene érti ezeket? Gondoltam legyen egy kis romantika vagy valami, ha már mindent látott belőlem és egymásba karolva, ölelkezve felsétálhatunk a kastélyig de nem. Még hogy a fiúk nem veszik a jeleket, komolyan hihetetlen. Pedig aztán Corvinak nem kell elmagyarázni magam, úgy is mindig tudja, hogy mit gondolok komolyan és mit nem.
- Sietünk ne aggódj, már amúgy is éhes vagyok. Tudod az izmaimat táplálni kell. - edzett test sokat eszik. Főleg ilyen izgalmak után, hogy a tusolóban akarnak meggyilkolni. Bármi mást el tudnék képzelni ahol eltesznek láb alól, de pont ott és pont az aki.
Fura hogy a kastélyig vezető út csendes telik. Ilyenkor normál esetben legalább szívjuk egymás vérét a kastélyig, vagy épp párbajozunk egyet vagy csak simán nevetünk egy jót. De most semmi, még egy mukkanás sem. Pedig valamiért én sem akarok megszólalni és ő sem. Talán rájött, hogy zavarba jöttem és most ezzel kér bocsánatot. Amúgy meg ha ő látott ruha nélkül majd nekem is jár egy kör. Bár nem igen tudok elképzelni ilyen helyzetet jelenleg. Ha csak én nem török rá egy gyilkos fegyverrel zuhanyozás közben.
- Figyelek. - olyan hangon szól ahogy eddig csak ritkán. A komoly hangján. Corviról sok minden jut elsőre eszembe, de a komolyság a legkevésbé. Most vagy nagyon nagy szidást kapok vagy kioszt a csajok miatt vagy tényleg nem tudom. A szívem egyre szaporábban ver, kicsit megijedek, hogy mi fog következni.
Lenézek rá, olyan kis édesen áll ott a komoly arcával, ilyenkor igazán meg tudnám zabálni. Semmi hiszti, semmi vicc, semmi élcelődés, ilyenkor vagyunk igazán Ő és Én. Már majdnem kidülled a szemem úgy figyelem, hogy most akkor mi lesz ebből, de a nagy semmi. Menjünk? Ehhez kellett a nagy színpadi dráma? Édes istenem.
Kicsit lefagyok és csak méterekkel indulok utána. Meg akarom kérdezni tőle, hogy ez most mi volt, mert nem szokott ilyet csinálni, legalább is eddig még nem csinált.
- Aaron! Gyere mutatni akarok valamit. - Lou az egyik griffendéles liba, mielőtt szólnék, hogy rohadtul nem érdekel már a barátnőjével fogják a kezem és húznak az asztaluk felé. Hátra aztán előre nézek, de Corvit már sehol sem látom, pedig a Roxfortban nem lehet hoppanálni, ötletem sincs, hogy merre veszett el. Lehet csak kiment a mosdóba, vacsoránál akkor biztos megjelenik, hiszen mondta, hogy éhes.
Meghallgatom amit kell, majd az éhségre hivatkozva a Hollóhát asztalához megyek. Utálom a nagytermet mert csakúgy tudok végigmenni rajta, hogy szia, hello, hali. Fene a nagy népszerűségembe, lehet felveszem valaki alakját százfűlé főzettel egy napra, hogy nyugtom legyen.
Úgy helyezkedek az asztalnál, hogy Corvinak maradjon hely mellettem, egy ekkora csata után úgy illik, hogy megüljük a tort és koccintunk a győzelemre. Remélem visszajön és nem durcizott be valamin megint.
Hogy ki a győztes azt viszont szerintem egyikünk sem tudja.
Vissza az elejére Go down
Emilia Corvina
7. évfolyam - Prefektus
Emilia Corvina


Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Jul. 24.
Tartózkodási hely : Roxfort

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyVas. Aug. 02, 2015 2:44 pm

Nem bírtam abba hagyni. Úgy éreztem magam, mint aki darabokra hullik, összetörtem, összetört a szívem is és a lelkem is. Már nem bírom elviselni azt, amit tőle kapok. Egyedül voltam a folyosón, gondolom mindenki már asztalnál ült és a finom falatokat nyomta magába. Én is éhes voltam, de erőm nem volt már felálni. Ott maradtam egyedül a padon, és már a mellkasom is megfájdult. Üvölteni akartam, nem bírtam lenyelni a fájdalmat. Fájt!
Jó pár évet elnéztem neki, hallgattam a hülyeségeit és a többiek ódáját róla. Most azonban már nem tudtam tovább tartani magam, magamba zuhantam. Nem elég, hogy anya is zaklat álmomban, még Aaron hülyeségeit is el kell viselni.
Elegem van! Elegem mindenből! Miért nem lehet minden normális körülöttem? Miért nem szeret és tisztel engem senki? Én gyerekkorom óta megadok mindent az embereknek, ők miért nem teszik ezt?
Belegörnyedtem a fájdalomba, a térdemre hajtottam a fejem. Nem bírtam abba hagyni a könnyek szórását. Üvölteni tudtam volna, de nem nagyon szerettem volna felkellteni a figyelmem, bár úgy sem vett volna észre senki.
Magamat vigasztaltam az üres folyosón. Elfáradtam. Már az éhség sem gyötört annyira, mint az előbb. Lenyeltem végre a fájdalmat. A fejem még mindig a térdeimen pihent, becsuktam a szemem, majd meghallottam valaki lépteit. Nem volt túl hangos. Hamar felkaptam a fejem és a hang irányába néztem. Egy manó.
- Kisasszony, miért nincs az ebédlőben? A többiek már mindjárt végeznek a vacsorával. - mondta kedves hangon a kis fiú manó. Nagy boci szemei voltak és még nagyobb fülei. Mióta ülhetek itt? A karórámra pillantottam, legalább egy órája. - Van valami baj, Kisasszony? - kérdezi a kis manó.
Könnyes szemekkel emeltem meg kicsit a fejem, még a sminkem is lefolyt. Olyan, mintha fekete könnyek hullanának le az orcámon egyenes a földbe. A fájdalomhoz lehetne hasonlítani ezeket a könnyeket, fekete, üres, magányos könnyek. A föld pedig megnyuvást adva nekik, beszívja magába. Gyorsan beletöröltem a talláromba a könnyeim, ezzel is megnyugtatva a manót, hogy semmi baj. Bár nem látszik már annyira, de még mindig mardos a kín.
- Hogy hívnak? - kérdezem tőle, ha szóváltásba keverednénk, legalább a nevét tudjam, amin szólíthatom.
- Tinky a nevem, Kisasszony. - mondja nagy boldogsággal. Olyan kis esetlennek tűnik a kis véznasága miatt.
- Szervusz Tinky. - mondom neki kicsit mosolygósan, ezzel is takarva a fájdalmat, bár nem sokáig tudom tartani magam, újra könnyek szöknek a szemembe és kifakadok. - Tinky, olyan tehetetlennek érzem magam! - borulok vissza az ölembe.
- Mi a baj, Kisasszony? - jön közelebb a manó, majd mellém áll megfogva a karom a kis kezével. Megnyugtatni szeretne, de nem bír. A sok szenvedés, mind egyszerre tör ki belőlem.
- Nem tudom, hogy mit tehetnék! Annyira fáj. - zokogok. Alig bírok megszólalni a sok sírástól. - Tinky, te mit csinálnál a helyemben? - fordulok oda hozzá, majd csak úgy ömlik a számból a szó. Mindent elmondok neki, hogy mit érzek, hogy mi bánt, majd reménykedő szemekkel rá nézek, hogy mondjon valami jó ötletet.
Kivörösödtem a nagy sírástól és hallgatni kezdtem Tinky.
- Kisasszony, bevallom nem tudom mit is tehetne, de egyet biztos. Beszélje meg vele a dolgot. - igaza van! Ezt nem lehet magamban tartani már. Viszont megint kezdtem éhes lenni.
- Tinky, köszönöm! Viszont lenne még egy kérésem. Ha lehet, a Hollóhát klubbhelyiségébe, hozzon valami harapni valót nekem, olyan fél tizenkettő fele, csak mert nem vacsoráztam semmit sem. - most már sokkal jobban vagyok. Tinky egy igenlőt biccentett a fejével, majd eltünt.
Nagy sóhaj hagyta el a szám, majd felálltam és a hollóháti szállás felé indultam. Mindjárt tizenegy óra, még van fél órám mielőtt megérkezik Tinky. Aaronnal amúgy is holnap fogok beszélni, meg kell nyugodnom valamennyire. Gyorsan a bejárathoz értem és felosontam a szobába.
Le vettem a tallárom és a ruhám, viszont a fehérnemű maradt. Fekete csipke szett, ez a kedvencem, főleg az alsó része, mert olyan kényelmes. Mindig is nagy kedvenceim voltak a francia bugyik. Legalább feldobta a kedvem a kis kényelem.
Magamra vettem a fekete szatén köntösöm, majd lesurrantam a klubhelységbe. A sminkem még mindig el volt kenve egy kicsit, bár nem nagyon érdekelt. Út közben nem találkoztam Aaronnal, gondolom biztos már a szobájában punnyad, ami nagyon is jó lenne. Mire leértem a klubhelyiségbe, a kávéasztal teli volt, mindenféle kajával. Tinky aztán kitett magáért. Csak a kandallóban égett a tűz, az világtotta be az egész teret. Leültem egy párnára az asztal elé és enni kezdtem, a pisákoló tüzet figyeltem. Ez a tűz égett bennem is Aaron iránt, bár már néha nem tudom eldönteni, hogy megérdemelné ezt a lángot. Elgondolkozva ettem és csak kis idővel később vettem észre, hogy a mögöttem lévő kanapén fekszik valaki. Egy diák. Miért nem alszik a szobájában? Felálltam, majd elindultam felé, hogy közelebbről megnézhessem ki is az, aki olyannyira meglepett.
Vissza az elejére Go down
Aaron Holloway
7. évfolyam - Prefektus
Aaron Holloway


Hozzászólások száma : 16
Join date : 2015. Jul. 26.

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyHétf. Aug. 10, 2015 7:22 pm

Megint jól tele ettem magam, de abszolút magányosan. Hova tűnhetett ez a lány, fogalmam sincs, gondolom eszébe jutott még valami fontos és elrohant a könyvtárba. Majd elkapom fent a klubhelyiségben, mert amit a bejáratnál mondott az olyan fura volt. Meg kéne ezt beszélni, de az is lehet, hogy csak belemagyarázok itt olyanokat amik nincsenek is ott.
Kérek szépen egy használati útmutatót minden lányhoz, bár félek nem lenne elég időm elolvasni őket a vastagságuk miatt.
Egyedül indulok a klubhelyiség felé, igyekszem észrevétlen maradni, nem is figyelek semmire és senkire sem csak nézek ki a fejemből, hátha meglátom Corvit az úton. Ilyenkor szeretem, hogy a tökmagok fölé nőttem már pár fejjel és könnyedén átlátok felettük. Már közel járok, mikor az egyik furdulóban csak egy kezet látok és azt, hogy behúznak egy alig világított zárt sikátor részhez.
A pálcámért nyúlok, de ismerős hang szólít meg, így megnyugszok.
- Mi lenne ha ma kicsit később mennél a klubhelyiségbe? - Lou a Griffendéles. Hát ezek tényleg mindenre képesek. Úgy lesokkolódok, hogy alig jön ki hang a számon.
- Nem értelek... - teszem a hülyét, bár most úgy is érzem magam. Egyre csak közelít és ahogy átkarol még menekülni sem tudok. Gáz egy helyzet, ha most megfutamodok akkor még a végén gonosz pletykákat kezd rólam terjeszteni vagy hogy félek a lányoktól.
- Dehogynem értesz. - elmosolyodik és mire kimondja az utolsó betűt már már az ajkaimon érzem a lehelletét és mire kinyitnám a számat, hogy bárhogy kivágjam magam már megcsókolt. Szabályosan fel akart falni a kezei pedig felfedezőútra indulnak rajtam miközben én levegőt is alig kapok. Nem mondom helyes lány, de esze az semmi.
Mielőtt a lentebbi kényes pontjaimhoz jutna elkapom a kezét és finoman ellököm magamtól.
- Ezt szerintem inkább hagyjuk jó?- nem érdekel mit fog mesélni a barátnőinek, bár reménykedek benne, hogy ha nem jött össze amit akart semmit. Remélem ez után kicsit alább hagy a próbálkozásokkal, bár legbelül tudom, hogy csak még elszántabb lesz. Biztos azt hiszi adom az elérhetetlent, közben meg oda vagyok érte. Hát nem.
Mielőtt még replikázhatna azzal a lendülettel ott is hagyom. Nincs már messze a klubhelyiség, ez esetben a menedékem, közben elgondolkodom, hogy ehhez kellett önuralom, hogy így ellökjem. Azért el lehetne vinni egy-két körre szó se róla.
Mire beérek kicsit lenyugszik bennem a tűz, körbenézek de Corvi itt sincs. Biztos elfelejtett valami házit, felfutok az átváltoztatástan könyvemért és visszatérek a meglepően üres klubhelyiségbe. Biztos ma mindenkit sötét lyukakba húztak be egy kis romantikára, úgy látszik másoknak hosszabb mulatság adatott.
Valahogy nem tudok figyelni az eltüntető bűbájokra, a félhomály és a fekvő helyzet álomporral tette tele a szemeim és a testem kényelme csak dobott a dolgon.
Nem aludtam túl mélyen, ahogy emlékszem nem is álmodtam semmit. Olyan ritkán álmodok, talán izgalmas a való élet.
Valami motoszkálásra ébredek, kitörlöm a szememből az álmosságot majd felülök a kanapén. Corvi. Hát ez szép már köntösben van én meg még mindig a kissé vizes cuccban fetrengek itt. Elég késő lehet, mert már senki sincs sehol.
Elmosolyodok, végre megvan.
- Hát te hol jártál? Könyvtár? - felállok én is és közelebb megyek hozzá, mikor látom, hogy teljesen elkenődött a sminke. Vagy sírhatott vagy csak nagyon sietve mosta le, mögötte egy csomó kaját látok, ez mondjuk lehetett a sietség oka. Úgy döntök nem veszek tudomást a dologról, meg ki tudja egy lány miért sí ha sír, az általános tapasztalat, hogy úgy is csak annyit közölnek az ember fiával, hogy semmin vagy csak úgy. Csupa értelmes ok.
- Ami a nagyteremnél történt az egy kicsit fura volt. Vagy mit akartál mondani? - közelebb lépek hozzá, úgy is csak ketten vagyunk és halkan suttogom el a szavakat, hiába üres a terem senkire sem tartozik, hogy mit beszélgetek éjjel a legjobb barátommal. Most már biztos vagyok benne, hogy sírt, de ki fogom kényszeríteni a választ, most úgy sem tud elfutni meg eltűnni. Elég hülyén is venné ki magát, ha édeskettesben vagyunk és észrevétlenül meglóg.
Vissza az elejére Go down
Emilia Corvina
7. évfolyam - Prefektus
Emilia Corvina


Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Jul. 24.
Tartózkodási hely : Roxfort

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptySzer. Aug. 12, 2015 10:26 pm

Nagyon meglepődtem mikor észre vettem, hogy Aaron fekszik a kanapén. Kicsit ijedten figyeltem őt, nem akartam vele találkozni, mégis most itt áll előttem.
- Kiszellőztettem a fejem, hirtelen beleszédültem a nagy nyűzsgésbe odalenn. - nem szoktam hazudni, de most mi mást tehetnék? Kicsit leszegem a fejem, nem szeretek bele nézni más emberek szemébe amikor hazudok, igaz, nem is szoktam hazudni. Bár úgy érzem, hogy átlátszó vagyok. Még egy kérdés, de ebbe már a szívem is bele dobban, olyannyira, hogy kissé meg is fájdul. Hogy mit akartam mondani? Nem akarod tudni, mert még a végén azt hiszed, hogy én is olyan cafat vagyok, akik utánad sóvárognak. Felesleges lenne bemocskolnom magam azzal, hogy szeretem őt. Gondolom ugyanúgy átnézne rajtam és tettetné az eléretetlent, mint a többi lánynál. Most komolyan! Velem miért kivételezne? Talán azért, mert barátok vagyunk? Hülyeség! Meg amúgy is ismerem.
Visszapillantok rá és bágyadt tekintetem rámersztem. Elmondjam neki vagy ne? Nem tudom. Nem tudom soha megbeszélni ezeket senkivel sem, maximum Aaronnal, de az már milyen lenne? Várjunk csak! Megbeszélhetném vele, csak egy kicsit rafináltan, és talán nem buknék le vele.
- Igazából tanácsot szerettem volna kérni tőled. - mondom neki, kis mosolyal az arcomon, hogy fedjem a bajom. - Van egy srác akivel nagyon régóta beszélek, és gondoltam megkérdezem. Nem tudtam, hogy mondjam el neked, ezért gondolkoznom kellett egy picit. - belepirulok. Csak észre ne vegye, hogy pont róla lesz szó...
- Egy pasiból, hogy lehet kiszedni azt, hogy mit érez? - kérdezem tőle halál komolyan. - Vagyis, te hogyan közlöd a lánnyal, hogy szereted? Most nem tudom, hogy kérdezzem meg tőle közvetlenül, vagy inkább várjam meg míg ő mondja?
Nah erre most kíváncsi vagyok! Vajon, hogy fog viszonyulni az én idegen páromhoz?
Leültem a kanapéra, majd a tüzet figyeltem. Kicsit megkönnyebbültem, hogy elmondthattam a problémáim, bár ez csak egy kisebb töredéke volt. Még sok dolog aggasztott.
Legszívesebben felmenekültem volna a szobámba, de tudom, hogy ez a bolond mit sem törődve a szabályokkal utánam rohan. Több éve ismerem, tudom milyen.
Felhúztam a lábaim a kanapéra és magzat pózba kuporodtam. Szerettem így ülni, bezártságot sugalhattam vele és Aaron tudja nagyon jól, hogy nem adom meg magam egy könnyen.
Vissza az elejére Go down
Aaron Holloway
7. évfolyam - Prefektus
Aaron Holloway


Hozzászólások száma : 16
Join date : 2015. Jul. 26.

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyCsüt. Aug. 13, 2015 9:21 pm

Egészen eddig a fejünket szellőztettük a kviddics pályán meg a visszaúton is. Ennek a lánynak valahogy sosem elég semmiből. Jó van igaza én sem szeretem az esti tömeget, néha nagyon be tudok sokallni. Ráhagyom a dolgot inkább, még ha sántít is a dolog főleg azután a furcsa helyzet után nem kötözködök. Késő van már a felesleges körök lefutásához, holnap meg majd zombi üzemmódba kapcsolom magam megint.
Pirulás. De aranyos így is még elkent sminkkel is. Biztos vagyok benne, hogy ezt nehezen nyögte ki. Én is nehezen mondanék neki ilyet, mármint ha még tanács kérés is, főleg beismerni, hogy "szeretem".  Megborzongok a szó hallatán, mert még sosem használtam. Nem vagyok az érzelmes dolgok nagymestere se a családban se amúgy. Legkisebb gyerekként mindent kaptam csak a szeretlek szót nem. Félek tőle egy kicsit.
ugyanakkor a féltékenység is egyből elkap, meg sem tudom magyarázni magamnak, hogy miért. Ránézek és a torkomban érzem a szívem dobbanásait, a nyaki ereim úgy érzem mindjárt kirobbannak a helyükről. Szabályosan zavarba jöttem, pedig palástolni akarom a dolgot. A legjobb megoldásnak azt látom, hogy félrenézek egy pillanatra. Szerencsére hagyott ledöbbenési időt, amíg a kanapéra ül, ezzel együtt gondolkodni is tudok. Körbenézek még egyszer a helységben, hogy biztosan nincs itt senki. A kanapé felé indulok én is és Corvi mellé huppanok olyan látványosan, ahogyan csak lehet.
- Tudod a legegyszerűbb ha megmondod neki a dolgot. Vagy is így a legcélszerűbb. Tudod nekem is van valaki aki nagyon-nagyon bejön, de nehéz felé nyitni. - a kezem átteszem a vállán és magamhoz húzom de csak egészen enyhén. - Sose jó a várakozás, hiszen sok minden történhet amíg sóvárogsz a másik után. Megismer mást vagy az idő elviszi az érzelmeket.
A nyelvemen a dolog, de nem merem kimondani. A kezem leveszem róla, magam elé bámulok. Teljesen összezavart, nem gondolom, hogy én lennék akit szeret.
- Corvi én.. - jó ránézek. Ennyit a nagy nőcsábászról, nem találja a szavakat. - Én szeretném ha eljönnél velem a Halloweeni bálba. Mint partner. Szóval mint randipartner.
Itt teljesen elpirulok és inkább elfordítom a fejem. A  jobb lábam úgy remeg akár egy házimanó, mint mikor nem kap munkát. Az izzadságcseppet a homlokomról a polómba törlöm, de nem merek visszanézni rá.
Vissza az elejére Go down
Emilia Corvina
7. évfolyam - Prefektus
Emilia Corvina


Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Jul. 24.
Tartózkodási hely : Roxfort

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyCsüt. Aug. 13, 2015 10:05 pm

Ahogy hozzám ér, ahogy rám néz, ahogy magához ölel a kanapén... Nem tudom hova rakni. Amiket mond, valamilyen oknál fogva felháborító számomra és egy kicsit én is ingerült leszek. Majd ahogy elveszi a kezét, utána pillantok. Feszültnek látom, majd meghallom a szavait. Kissé tátva marad a szám. Engem? miért pont engem?
- Csak mondjam meg neki? - rá se hederítek a kérésre, az még ráér. Viszont nagyon feldűlt valamivel, vagy csak én ingerültem fel valamin, amit már elfelejtettem. - Szóval csak mondjam meg neki. Rendben! - felállok karba tett kézzel megállok előtte, és megvárom míg fel néz rám. Gyöngyözik a homloka, a lába meg úgy zakatol, mint valami vonat. Én sem bírom tartani tovább magam. - Szeretlek! - apró könnyek szöknek a szemembe, majd az arcomon végig gurulnak. - Bár néha úgy érzem, hogy meg sem érdemelnéd. - megint az az éles fájdalom. Fájó hanggal hagyja el a szó a számat.
- De gondolom neked ez mit sem számít... és nekem ne magyarázkodj! Engem akarsz bálba hívni úgy, hogy a nyakadon ott virít valami cafka szájfénye? Már akkor észre vettem amikor mellém ültél. - zokogtam már, nem bírtam talpon maradni, térdre rogytam előtte. Legszívesebben megütöttem volna. A kezem a szám elé tettem, és nem bírtam abba hagyni a sírást.
Nem bírom már ezt. Ezt amit csinál. Már a hányinger kerülgetett annyira sírtam. Biztos most hülyének néz, igazából még magamat is hülyének érzem. Nagy levegőt vettem, majd hirtelen felálltam, az arcomat beletöröltem a hálóingembe, ami kioldódott. Laza masni átok, nem is értem mért nem kötöm csomóra.
- Tessék, most már tudod! Több évnyi csajozást néztem végig, ezek után meg ne hidd azt, hogy a karjaidba fogok omlani. - zaklatottan komoly vagyok, és ezt már nem fogja felválltani se öröm se szomorúság. Most vagyok én. Most megtudja, hogy valójában milyen is vagyok.
- Vidd el azt aki csókolgatott! - majd elindulok a szobám felé. A szomorúság tört rám. Itt lenne a nagy alkalom és nemet mondok. Idióta vagyok. Mielőtt kilépnék a klubszobából, megállok az ajtóban. Fogalmam sincs, hogy miért, de visszafordulok, viszont nem teszek egy tapotatt sem felé.
- Ki az aki "nagyon-nagyon bejön"? - úgy is tudom a választ, de jobb biztosra menni.
Most, hogy örülhet a feje, hogy nem húzom magamon össze a köntöst. Legalább most megkapja azt, amit én már láttam a zuhanyzóban.
Vissza az elejére Go down
Aaron Holloway
7. évfolyam - Prefektus
Aaron Holloway


Hozzászólások száma : 16
Join date : 2015. Jul. 26.

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyCsüt. Aug. 13, 2015 10:47 pm

- Szeretlek! - Ahogy felállt még nem néztem rá, de ahogy ezt meghallottam ösztönösen a szemébe néztem, amit nem az öröm borított, hanem a bánat könnyei. Mi van? Most hívtam el randira erre elkezd sírni, de mégis miért. Teljesen összezavarodok.
Ahogy elmondta a szavait kényszeresen a nyakamhoz nyúlok és elkezdem törölgetni. Valóban valami fényes cucc fogja be a kezem, jézusom nem is emlékszem, hogy az az idióta a nyakamra is rátámadt. Nem hogy értékelné inkább, hogy mással is lehetnék, de őt várom meg éjjelek éjjelén és őt hívom el a bálba. Mondjuk inkább ezt nem mondom ki hangosan, mert ebből lenne csak igazán nagy veszekedés. Kézikönyvet Corvihoz írjon már valaki!
Annyira sír, hogy egyszerűen lefagytam. Még senki sem csinált hasonlót és nem tudom mi lenne a helyes lépés. Amellett döntök, hogy egyenlőre inkább meg sem szólalok és várom a végét. Amikor már úgy nyugodtan lehet mondani bármit, mert vége van a vihar tombolásának és alábbhagy. Ahogy azonban elindul pár másodpercre rá utánamegyek.
- Corvi várj megmagyarázom! - sietve futok felé, mire odaérek a kérdés az arcomban landolt. Még is ki lenne akiért nagyon-nagyon odavagyok már mióta csak egy gyáva pöcs voltam, hogy bevalljam. Pont én. Soha senki nem volt még ilyen fontos erre tessék inkább fontosabb volt a hülye hírnevem meg a baromságok, minthogy lépjek. Jó lecke volt.
Csak ekkor veszem észre, hogy a köntöse már semmit sem takar és csak a fekete csipke takarja, amitől teljesen zavarba jövök.
- Elküldtem a lányt csak ő mászott rám. Pontosan tudod, hogy milyenek azok a tömegcsitrik. Sosem érdekeltek igazán és sose voltam kapcsolatban te is tudod. - az ujjaimmal közben letörölgetem a könnyeit a szeme alól és az arcáról. Közelebb hajolok, olyan közel, hogy már-már érzem a könnyei sós ízét a számban, pedig még nem értem hozzá. Kezem az állára húzom le, és kicsit feltolom a fejét, hogy rám nézzen.
- Azért szeretném, hogy el gyere velem a bálba, mert senki mással nem mennék szívesen. - itt szünetet tartok, mert olyat akarok mondani amit még soha senkinek sem tudtam kimondani. Nem az a szó, amivel könnyen dobálózok. - Szeretlek. - annyira halkan suttogom a szájába, hogy még én is alig hallom. Szívem a számban dobog, a külvilág megszűnik körülöttem és mire feleszmélek melegség áraszt el és csak azt tudom, hogy ahogy az ajkam az övéhez ér eggyé válunk.
Vissza az elejére Go down
Emilia Corvina
7. évfolyam - Prefektus
Emilia Corvina


Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Jul. 24.
Tartózkodási hely : Roxfort

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyCsüt. Aug. 13, 2015 11:26 pm

+18


Nem, nem, nem szabad hagynom magam! Nem vagyok az a könnyen vihető! Hiába simogatja le a könnyeim, még mindig fáj, amit csinált éveken keresztül. Nagyot nyelek, és amikor feltolja a fejem, egyenesen a szemébe nézek villámokat szóró tekintettel. Remélem, hogy megtörik, és elenged, de ahogy látom, nem nagyon érdekli a haragom és inkább közelebb hajol, majd még közelebb. Rémülten nézek rá mikor kimondja a szavait.
Mielőtt megcsókolna nagy levegőt veszek és becsukom a szemem. Mint ha pillangók repkednének a pocimban. Nem kéne haagynom magam, de mit tegyek?
Ott az ajtóban, minden megállt. Ellazultam, már nem voltam feszült.
Az előbb még futott utánam a magyarázkodással. Hát mit ne mondjak, jól meg magyarázza. Egész jól!
- Nehogy azt hidd, hogy ezzel a kis szájra puszival el van felejtve minden. - szakadok ki csókból, gyorsan elhadarva a mondatom, majd visszacuppanok az ajkaira, mint valami pióca és a kanapé felé lökdösöm. A karjaim összefonom a nyaka körül amíg a kanapéhoz nem érünk, majd mikor már érzem, hogy össze roskadna, lelököm a kanapéra. Az ölébe mászok, közben a köntösömet veszem le, majd magunk mellé dobom. Tudnia kell, hogy ki hordja a nadrágot, és nem ő lesz az, aki megmondja a frankót. Én vagyok a főnök most! Tudom, hogy mindvégig igazat mondott, ő sosem hazudik, főleg nekem.
- Elmegyek veled a bálra... Egy feltétellel! - gonosz, úri mosoly. Nem kell elmondanom a feltételt, csak elég kikapcsolnom a melltartóm, majd megint megcsókolom, de közben már a pólóját szedem, tépem, kevéske sikerrel. Megelégelve ráncigálom le róla a pólót, majd megint csak visszatérek az ajkaihoz.
Ott az ajtóban felhevítette bennem a lángot. Nem bírok most már magammal. Kell nekem! Nem is tudom, hogy mióta várok erre... Hogy magához szorítson, hogy csakis az övé legyek. Már lekerült rólam a fehérneműm felső része, egy kicsit zavarba is jöttem miatta. Ha most meglát minket valaki, az másnap már nagyon gáz lesz. Nem is merek belegondolni abba, hogy milyen pletyykák születnének belőle. Igazából nem is nagyon érdekel most már. Ő kell és kész! Ma este minden meg fog változni, ebben biztos lehetek.


A hozzászólást Emilia Corvina összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 15, 2015 12:50 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Aaron Holloway
7. évfolyam - Prefektus
Aaron Holloway


Hozzászólások száma : 16
Join date : 2015. Jul. 26.

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyPént. Aug. 14, 2015 11:32 pm

+18

Nem ilyen reakciókra számítottam a csóktól, kicsit féltem, hogy a büszkesége miatt inkább felpofoz és otthagy vagy csak szó nélkül hagy ott, hogy kicsit gondolkozhassak. Még azt is el tudtam képzelni, hogy egyszerűen levágunk egy smárcsatát és holnap majd úgy viselkedik velem, mint előtte. Már csak azért is.
Hogy minden el van felejtve, abba biztos vagyok. Na jó féltékenykedésnek most majd különösen az elébe nézhetek, bár ha kiderül, hogy összejöttem Corvival néhány lány kezébe tuti, hogy széttörik amit éppen tart. Na majd reggelinél csinálunk egy kis bemutatót, azért Lou arcát szívesen megnézném a történtek után. Remélem be is fejezi az üldözésemet, mert már nagy púp a hátamon.
Teljesen meglepődök ahogy a kanapéra vezet és annyira jól csókol, hogy a lábaim már alig tudnak tartani. Soha senkivel nem éreztem ennyire összhangban magam, a nyelveink olyan csatát vívnak, mint mi szoktunk, de ez most édes háború. Még le se huppanok a kanapéra már az ölemben van. hagyom, hogy irányítson mindent, még nem most kell átvennem a főnök szerepét.
Megdobban a szívem mikor ledobja magáról a köntöst, tudom, hogy csak néhány csipke takarja bájait. Tudtam, hogy tud vad lenni, de sosem gondoltam, hogy ő fog ilyen helyzetben ész nélkül rám mászni pláne itt, ahol bárki megláthat minket. Nem érdekel, sodródok tovább az árral, legfeljebb lesz rólam egy újabb szaftos sztori, nem lenne újkeletű a dolog.
Mielőtt felfedezőútra indulhatnának a kezeim már azon kapom magam, hogy a pólómat tépi le rólam. Abszolút együttműködök benne és ahogy lekerül magamhoz szorítom. Mellei puhasága olyan gyengéden simogatják a bőrömet, hogy nem bírok magammal és a jobb kezem elkezdi felfedezni őket, míg a ballal a formás fenekének dombjait ízlelgetem.
Az eszem már nem tudom hol jár és a külvilágból semmit sem érzékelek. A gatyám egyre szűkebbnek tűnik, a gombok már szinte szét akarnak robbanni. Segítségért nyúlok a puha melleket otthagyva leveszem a tarkómról az egyik kezét és finoman a saját domborulatomhoz vezetem, hogy segítsen rajta. Közben a másik kezemmel a hátsó részeiről vadabb vizekre evezek és a bugyin keresztül kezdem el simogatni. Először csak gyengéden, de aztán egyre határozottabban. A forrói nedvei szabályosan áztatják a fekete csipkét. Közben kiszabadulok a csókjából és a nyakát kezdem el csókolni, néha nagyon finoman bele-bele harapok, csak úgy, ahogy én is szeretem.
Vissza az elejére Go down
Emilia Corvina
7. évfolyam - Prefektus
Emilia Corvina


Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Jul. 24.
Tartózkodási hely : Roxfort

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptySzomb. Aug. 15, 2015 12:47 am

+18
Remegek, mint a nyárfa levele, ami érthető és érezhető is egyben. Ahogy magához szorít érzem a testének forróságát és most ha nem tartana a karjaiban tuti, hogy összeesnék. Ahogy végig simítja a melleim úgy érzem, mint ha tűz égetne meg és ott lent egy kicsit megfeszülök egy pillanatra. De nem kell sokat várnom, a kezei már ott kutakodnak lenn. Felsóhajtok kissé, talán a rémültség az oka. Túl hamar adtam magam át neki, de ő már a nyakamnál van.
Szinte beleborzongok, ahogyan simogat alulról. Egyre szaporábban veszem a levegőt, majd az ő segítségével végig simítok a testén egyenesen a nadrágjáig, már érzem, hogy szorít. Lassan kezdem kigombolni a nadrágját, közben halkan suttogok.
- Igazából, én még nem voltam senkivel sem. - kínos számomra kissé, de biztos vagyok benne, hogy ő sem volt senkiben sem, hisz barátnője sem volt, amióta ismerem.
Mikor lehúztam a nadrágja cipzárát, kiszabadulok a karjai közül. Már nem vagyok szégyenlős előtte, pedig tudom, hogy félmezteleün virítok előtte. Végig simítom a felsőtestét, a lábát, majd a térdhajlatnál megkapaszkodom és egy olyat rántok rajta, hogy majdnem leesik, de azért fenn marad. Leráncigálom róla a nadrágot, majd ahogy a pólóját is a köntösöm mellé dobom. Most már ő is csak egy szál alsógatyóban van. Letérdelek elé, majd azt is leszedem róla. Felnézek rá egy kis mosolyal, végig simítok a hasán, csak hogy ő is érezze a borzongást mielőtt kicsit elősegítek orálisan. Majd megfogom a nem kicsi szerszámát és felé hajolok. Sosem csináltam még ilyet, remélem nem fogok csalódást okozni.
Hirtelen összefutott a számban a nyál, masszírozni kezdtem, majd körbenyalva szám még közelebb hajolok. A nyelvem hegyével nyalom végig, ezzel is egy kicsit sikamlossá téve, majd nem várakoztatva be is kapom. Finoman és gyengéden csinálom, a szorításból is engedek. A nyelvel is besegítek, hogy élvezetesebb legyen a számára. Nem tudom, hogy mit érezhet, de remélem, hogy jól esik neki.
Nem csinálom örökké, hamar végzek is vele és miközben felállok, karomba törlöm az arcomon lévő nyálat, ami pedig a számban maradt lenyelem.
- Remélem ezek után még megcsókolsz! - lassan tolom le magamról a fehérneműm alsó részét. Még jó, hogy tegnap este szörtelenítettem, elég ciki lenne most, ha nem tettem volna meg.
Gyorsan vissza mászok az ölébe, majd megnyugtató szavakat suttogok neki.
- Nyugodj meg, apa biztosított a gyógyszerekről! - majd a újra a kezembe veszem a férfiaságát és finoman az ölébe csúszok. Kis nyögés hagyja el az ajkaim, mikor tövig hatol belém. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz és csodának meglepő módon nem is fájt.
A hajába túrok bal kezemmel, a jobb pedig a vállán pihen, de nem sokára úgy is, használni fogom, hogy a hátá végig karmoljam.
Előre hátra ringatózik a csípőm az ölében, közben nagy sóhajok, nyögések hagynak el. Gyorsítok a tempón, mert élvezem és már érzem, ahogyan szét áramol a vér a testemben. Melegséggel áraszt el. El sem hiszem ezt az egészet. Ezt ami most történik. Olyan jó, annyira...
- Szeretlek! - majd magamhoz szorítom. Még, még, MÉG!
Vissza az elejére Go down
Aaron Holloway
7. évfolyam - Prefektus
Aaron Holloway


Hozzászólások száma : 16
Join date : 2015. Jul. 26.

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptySzomb. Aug. 15, 2015 1:56 pm

Tizennyolcas karika

Ahogy a farkam igyekszik kiszabadítani a helyéről teljesen beleremegek. Nem az első, hogy piszkálják, de nem ilyen egyértelmű helyzetben és most tudom, hogy mi fog történni.
- Még én sem. - belepirulok, mert szerintem mindenki azt hiszi, hogy nagy ágyakrobata vagyok, de csak a szám szokott nagy lenni, mint minden fiúnak. Mostantól már legalább lesz alapom a dologra. Ahogy végig simítja a testem kis nyögés hagyja el az ajkaim, sose gondoltam volna, hogy az ilyen apró dolgok mennyire jól tudnak esni. Ahogy a gatyám és az alsógatyám lekerül valami legbelül diadalmasan ordít fel bennem, hogy most végre meg kapja amit mindig is akart. Csupasz férfiasságom most már az eget nézi, és alig várja a folytatást. Ahogy rám mosolyog onnan lentről majdnem elolvadok, elveszek a szépségében és annyi erőm sincs, hogy visszamosolyogjak, de remélem a szemeimen látja, hogy teljesen oda meg vissza vagyok. Ahogy a hasamhoz ér a keze az teljesen összehúzódik a hideg pedig az egész testemen végigfut. Ahogy a farkamhoz ér újra felizzik bennem minden, érzem ahogy a keze között lüktet és követeli ami neki jár. Még sosem éreztem ennyire keménynek, valóban más ha más játszik vele.
Ahogy hozzáér a nyelve végképp elgyengülök és hátravetett fejjel nyögdécselek. Ahogy a nyelvével maszírozza úgy érzem rögtön elélvezek, az egész testem beleremeg. Fejemet visszafordítom felé, a látványtól még inkább elkezdek remegni. Én vagyok a legszerencsésebb srác most a világon.
- Én ezentúl csak csókolni akarlak. - Miért ne csókolnám meg? Főleg ez után. Teljesen elaléltam, ledobtam minden pajzsomat. Biztos tetszett neki a látvány a zuhanyzóban, ha ennek annyi az ára, hogy kicsit elázzon az ember, ezentúl csak vizesen fogok járni.
Őszintén most eszembe sem jutott volna, hogy védekezünk-e vagy sem. D valóban megnyugtat, hogy legalább az egyikünk a föld felett tud maradni néhány méterrel és nem száll el teljesen.  
Ahogy rám ül az váratlanul ér, azt hittem követelni fogja, hogy játszak vele, de ahogy közel ér érzem, hogy nem kell már izgatnom, lent úgy izzik, mintha egy izzó fémdarab lenne. Ahogy a farkamra ül elveszek. Érzem a forróságot, ahogy belsője felveszi az én alakom. Kénytelenül is felnyögök a gyönyörtől. Olyan könnyen belecsúszok, hogy el sem hiszem, hogy még nem volt senkivel. Érzem ahogy tökéletesen passzolunk, kezemmel a melleit maszírozom a másikkal, pedig a derekát fogom ahogy ringatózik rajtam.
- Én is szeretlek! És most én jövök! - itt az ideje, hogy én irányítsak. Ahogy magához húz átkarolom a derekát és úgy állok fel fele, hogy még bennem van. Derekát le fel húzogatom és így ringatom őt a kanapé előtt. Megállok és megcsókolom, közben finoman a kanapéra teszem őt. Ahogy leteszem kihúzom magam belőle, érzem, hogy már hamar végem lenne, de még nem akarom, hogy vége legyen. A nyakára megyek, enyhén harapdálom, közben az újaimat saját nedvével síkosítom és elkezdem a csiklóját simogatni gyengéd, de határozott mozdulatokkal. A fejemmel egyre lejjebb igyekszem, de a melleinél muszáj megállnom. Nyelvem hegyével az ágaskodó bimbókkal foglalkozom, szívogatom , kissé beléjük is harapok, de nem időzök sokat, mert már éget a tűz, hogy megízleljem ott lent is. A hasát végig nyalom és mielőtt leérnék az ujjaim már a barlangjában járnak ütemesen. Ahogy kihúzom érzem, hogy kiáztak, a számhoz emelem és lenyalom őket. Beleszeretek az ízbe és akár oroszlán a vadra úgy csapok le a csiklójára a számmal. Nyelvemmel körkörösen izgatom és szívogatom. Alig kapok levegőt már és tudom, hogy farkam kész egy újabb kalandra a gyönyör kapujában. A fejem visszacsempészem ajkai elé, én nem kérdezem meg hogy megcsókol e így, biztos vagyok benne. Ajkaim az övére teszem, nyelvem ellentűrést nem tűrően hatol a szájába, közben a kezemmel a bejárathoz vezetem magam és egy nagy döféssel tövig megyek belé. Most nem finomkodok, keményen és gyorsan járok be-ki benne. Egyre szaporábban veszem a levegőt és érzem, hogy hamarosan fel fogok robbanni, de nem lassítok, gyorsítok. Számat elveszem a fejem a füléhet teszem, hogy hallja ahogy a levegőért kapkodok. Pár másodperc múlva úgy érzem, hogy elértem a mennyország kapuját, a gyönyör olyan hirtelen csak le rám, hogy nem tudok védekezni ellene. Hangosan felnyögök és a farkam véget nem érően pumpálja a kéjt belé. Mikor a gyönyör lassan távozik teljesen szétesek, ránehezedek és csak lihegni tudok. A testem könnyűnek még is olyan gyengének érzem mint még soha. Erőt veszek magamon és felemelem a fejem, hogy újra megcsókoljam.
Vissza az elejére Go down
Emilia Corvina
7. évfolyam - Prefektus
Emilia Corvina


Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Jul. 24.
Tartózkodási hely : Roxfort

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptySzomb. Aug. 15, 2015 2:59 pm

+18


Nem vagyok túl csendes, de azért inkább az ajkánál maradok, minhogy elsikítsam magam, az érzéstől. Ahogy visszarak a kanapéra fészkelődni kezdek, hogy egy kicsit kényelmesebb pózba tudjak mocorogni. Mikor kiveszi belőlem azt, ami az imént okozott nagy örömöt, megijedek. Nem vagyok jó, vagy neki nem volt jó? Időm sincs végig gondolni, mert már az ujjai vannak bennem. Úgy tűnik nincs baj. Akaratlanul nyögök, probálva csendben maradni, de ezt nem lehet kibírni nélküle. Már a kanapét karmolom, ami megint csak nem csendes, főleg ahogy végig húzom rajta a legalább 5 centis karmaim.
Meg akad a lélegzetem, amikor elkezd nyalni és olyan erősen szorítom meg a kanapé karfáját, hogy az reccsen, de szerencsére nem tört el. Becsukom a szemem, nem bírom nyitva tartani, túl jó ez az egész. Legszívesebben bele üvöltenék egyet a klubszobába, de sajnos nem tehetem. Ahogy újra belém hatol, megint megszorítom a kanapét, a másik kezemmel pedig a vállába karmolok. Olyan gyorsan és keményen csinálja, hogy az valami isteni. Érzem, hogy lassan a fejembe fut a vér, majd amikor ő elmegy, magamhoz szorítom és egy kis sikoly elhagyja a szám. Olyan erősen szorítom magamhoz kézzel-lábbal, amennyire csak lehet. Én is elmentem. Remegni kezdett a testem a boldogságtól, a ragyogástól és a fáradságtól, majd a karjaim és a lábaim úgy lehullottak róla, mint valami lepel. Nagy levegőt vettem lassan, hogy nagyjából visszaálljon a lélegzésem, de ő nem hagyta ezt, mert újra megcsókolt.
Esküszöm, sírva fakadnék most a boldogságtól. Átkarolom és reménykedem abban, hogy nem látott meg minket senki.
Annyira hihetetlen ez az egész, majd hirtelen bevillan valami.
- Félek! - szabadulok ki a csókjából és ijedt fejjel ránézek. - Az Aaron fanok nem igazán fogják jó szemmel nézni azt, hogy melletted vagyok.
Tényleg félek ettől az egésztől. Mi lesz, ha ezek után nem csak pár ember fog utálni, hanem az egész iskola? Bár sosem voltam valami nagyon feltűnő, de mivel gondolom Aaron barátnője leszek, néhány embernek csípni fogom a szemét és amilyen emberek vannak itt, biztos vagyok benne, hogy el akarnak majd takarítani mellőle. Nem akarok nagy feneket keríteni a dolognak, főleg így, hogy már az első nap beavattuk a kanapét. Kikászálódok alóla, majd a köntösömért nyúlok. Egy kicsit kellemetlenül érzem magam a holnapi naptól. Nem tudom, hogy és mint cselekedjek. Lekuprodok Aaron elé a földre, majd a fejem lehajtom a kanapéra.
- Fáradt vagyok. - jelentem ki egy kicsit komoran, majd felkapom a fejem és rávigyorgok. - De azért nagyon jó volt! - megint megcsókolom, nem tudok betelni vele, imádom őt és mellette akarok maradni örökké.
Félek az elkövetkező napoktól, de remélem, hogy ez a bolond azért nem dob oda a fanjainak játszadozni. Az lenne szép. Széttépnének, mint a keselyűk a dögöt.
Vissza az elejére Go down
Aaron Holloway
7. évfolyam - Prefektus
Aaron Holloway


Hozzászólások száma : 16
Join date : 2015. Jul. 26.

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyHétf. Aug. 17, 2015 5:09 pm

Ezt akarom csinálni minden egyes nap ezentúl hátra levő életembe. Vele. Nem csak a sex, de ahogy megcsókol, ahogy magához húz, mintha tényleg kettőből egy lenne. Nem gondoltam soha, hogy ez valóban így van, azt hittem ezek csak nyálas szövegek, hogy valahogy le legyen írva a dolgok. Mint amikor van egy buli amit nagyon várunk, elmegy az ember és egy kalap szar az egész. Még is másnap mindenki arról beszél, hogy mekkora jó volt. Nagy kamu. De ez más. Ez igazi. Talán az első igazán igazi dolog az életemben, ami csak az enyém.
Szerintem a műsort senki sem vette észre, eddig fel sem tűnt, hogy mennyire kényelmes tud lenni ez a kanapé. Vajon másik is csinálták már itt előttünk? Inkább nem akarom tudni.
Ahogy kimászik alólam én elnyújtózok a kanapén. Igaz még mindig kicsit belepirulok abba, hogy meztelen vagyok előtte, de még igazán nincs kedvem felkelni ruhavadászatra. Aludni lenne a legtöbb. Vele.
- Ne aggódj. - elmosolyodok. - Az Aaron fanok már azt sem nézik jó szemmel ha épp nem velük foglalkozom, de nem lesz gáz ne aggódj. Meg fognak halni az irigységtől és ennyi. Senki nem fog csinálni semmit. Két napig beszélnek a dologról és kész. Főleg arról, hogy mennyire csinos vagy. Meg úgy is megvédelek.
- Én is tudnék aludni. De veled akarok. - mélyen a szemébe nézek. - Csodálatos volt.
Ahogy megcsókol a meztelen testemre húzom, annyira jó érezni minden porcikáját, hogy nem akarom ma éjjel elengedni. Újabb hosszabb csókcsatába kezdek vele, lehet, hogy ezentúl egyáltalán nem is fogok beszélni többet, csak az édes ajkain fogok lógni. Még is muszáj abbahagynom, de még a homlokára dobok egy csókot.
- Akkor mi most... Szóval lehetek olyan szerencsés, hogy a barátnőm leszel? - Ilyen helyzetben csak ilyen béna szövegre futja, meg a szokásos pirongásra. Ki kell majd fehérítenem az arcom a nagyteremben, mert mindenki előtt még sem pirulhatok majd össze vissza.
Vissza az elejére Go down
Emilia Corvina
7. évfolyam - Prefektus
Emilia Corvina


Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Jul. 24.
Tartózkodási hely : Roxfort

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyHétf. Aug. 17, 2015 6:43 pm

Kissé bepilledek a fekvő pozícióban rajta, de probálom tűrtőztetni a fáradságom egy darabig, hisz itt még sem aludhatunk, bár jó lenne. Kényelmesen rávetem magam, miközben csókolom, nem lehetek nehéz neki a 48-49 kilómmal, ezért teljesen ráfekszek a törzsére, majd ő fejezi be egy homlok puszival. A kérdésen elmosolyodom és egy pillanatra eszembe jutott az a változat, hogy elkezdek dramatizálni, de túl fáradt vagyok hozzá, hogy játszak vele, meg persze az ő agyát se akarom már tovább húzni.
- Ezek után már szerintem egyértelmű... - majd megint megcsókolom. Amíg együtt lehetünk, miért is ne? Bár holnap úgy is hétvége van, nem kell korán kelni, vagyis akár hajnalig is ellehetünk a smárözönbe. Befejezem a csókok áradatát, az arca, mmajd utána a nyaka felé veszem az irányt és ot meg is ragadok. Becsukom a szemem és hirtelen el is álmosodom. Még mielőtt elaludnék, kényelmesen mellé fekszem és átkarolom, majd egy pillanat alatt elszenderedek.

Már megint az a sötét kamra... Tudom hol vagyok, még sem merek megmoccani a sötétben. Ez a házunk hatalmas pincéje. Vajon most milyen alakban jön? És én mekkora vagyok? Amilyen közel van a talaj, szerintem még kislány lehetek.
Ahogy végig nézem a helyiséget, egy nagy szekrény mögött kuporgok és mintha pici könyek hullanának a szememből egyenesen a földre, majd hirtelen kitisztul minden.
A levegőt szaporán veszem, zokogok és rémülten bújkálok az elől, aki megint álmomban jön kísérteni.
Egy nagy csattanás, mintha bomba robbant volna mellettem. Sikítva rohantam a lépcső felé, és most már biztos voltam mindenben. 7 éves se vagyok és szokás szerint sehol senki. Rohanok fel a lépcsőn és hirtelen valaki kinyitja az ajtót. Ott állok az ajtóban saját magam előtt. Felnézek magamra, és mintha a való életben látnám magam tükörképét.
Kis boldogság önti el a szívem. Legszívesebben megölelném magam, de nem ilyen egyszerű a dolog. A nagyobbik énemből szivárogni kezd a vér a bőrén keresztül.
Nem lenne ezzel semmi gond, mivel megszoktam már az álmaim, de amikor valami kötélszerű megfogja a lábam, olyan érzés fog el, amitől mindenki fél. Megáll egy pillanatra a szívem mikor hátra pillantok. Anya...
Leírhatatlan a kinézete, de már megszokott a számomra. Minden álomban pontosan ugyan úgy néz ki. A lépcsőn fekszik és vékony ujjai körbe fogják a kicsi bokám. A szememben már annyi könny gyűlt, hogy nem látom rendesen az arcát. Visszanézek az ajtóra, ami lassan becsukódik az orrom előtt, majd egy hirtelen rántás letaszít a mélybe...

- NEEEE! - sikítva rugtam le magam a kanapéról, sírni kezdtem. Azt se tudtam hol vagyok. Remegni kezdtem és csak zokogni tudtam. Összekuporodtam a klubhelyiségen lévő szőnyegen. Még mindig úgy éreztem, hogy álmodom, de nem mertem megmozdulni. Kinyitottam a szemem és lassan kezdtem megnyugodni, majd fel is ültem, mikor már úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok. A fejem úgy hasogatott, mintha agyon vertek volna egy vaslapáttal. Egy ideig csak magam elé tudtam nézni, könnyekkel megáradt szemekkel.
Vissza az elejére Go down
Aaron Holloway
7. évfolyam - Prefektus
Aaron Holloway


Hozzászólások száma : 16
Join date : 2015. Jul. 26.

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyKedd Aug. 18, 2015 8:42 pm

Elfáradtam a mai napban, az edzésben, a veszekedésben és abban ami az utóbbi egy órában történt. Annyira jól esett itt feküdni, már-már a csókolózás is nehezemre esett. Ahogy a nyakamra teszi a fejét átkarolom és én is kényelmesen elhelyezkedek. Ugyan kicsit feszélyez, hogy még mindig pucér vagyok, hiszen azért szimpatikusabb lenne, ha úgy találna ránk valaki, hogy mindketten ruhában ölelgetjük egymást, de most semmi pénzért nem másznék ki alóla.
A szuszogását hallgatom, az illatával nem tudok betelni. Szabad kezemmel a hátát simogatom , olyan puha a bőre, mintha csak egy köteg gyapjún járna a kezem.
Az ütemes szuszogástól elálmosodok, ugyan bevillan az agyamba, hogy nem kéne elaludni, de a testem túl gyenge. Az álom alattomosan csap le rám, az egyik pillanatban még mosolygok magamban, hogy menynire jó is most nekem a következőben már az álmok tengerén evezek.
Mindig a kviddicsről álmodok, de most valahogy semmi sem kúszik igazán a fejembe. Talán túl fáradt vagyok. Nem is tudom mennyi idő telhet el mire megébredek.
Corvi még alszik, de mégis rájövök ébredésem okára. Mocorog. Ráadásul egyre szaporábban veszi a levegőt. Nem tudom milyen szokott álmában lenni, ezért nem kerítek nagy feneket a dolognak. De ha mindig így mocorog nem igen fogunk ölelkezve aludni.
A zaj amit hallok és ahogy Corvi leugrik rólam felér egy pofán csapással. A csendben hirtelen rám törő sikolytól úgy megijedek, hogy a szívemhez kell kapnom. beletelt néhány percbe, mire fel tudtam eszmélni a sokktól és felálltam. A szőnyegen összekuporodva és könnyes szemekkel ült már Corvi. Ekkora sokkot csak nem okoztam neki, hiszen azt mondta, hogy minden jó volt. Biztos csak rosszat álmodott.
Az alsógatyám gyorsan magamra húzva futottam hozzá, ezzel majdnem pofára esve.
Lekuporodok mögé és térdre ereszkedve átölelem hátulról.
- Mi a baj életem? - aggódva kérdezem, tényleg megijedtem. - Itt vagyok nincs semmi baj.
Vissza az elejére Go down
Emilia Corvina
7. évfolyam - Prefektus
Emilia Corvina


Hozzászólások száma : 36
Join date : 2015. Jul. 24.
Tartózkodási hely : Roxfort

Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) EmptyKedd Aug. 18, 2015 10:02 pm

A hányinger kerülgetett, annyira megijedtem és lesokkoltam, hogy megszólalni nem bírtam. Ahogy átölelt, elfojtottam magamban a félelmet, de a testem remegését nem bírtam megállítani. Tudom, hogy az egészet álmodtam, mégis olyan, mintha a valóságot látnám. Már olyan valósághűek, hogy sokszor, amikor felkelek nem tudom, hogy álmodok-e vagy sem. Kell most is egy kis idő, amíg észhez kapok. Mivel nem hagyhatom itt Aaront csak úgy, ezért muszáj lesz gyógyszer nélkül megnyugodnom.
Megfordulok és az ölelését viszonzom. Mély levegőt veszek, amit lassan fújok ki. Ezt még párszor megismétlen, hogy nyugodt hangon szólhassak.
- Bocsáss meg, ha megijesztettelek. Csak hülye álmaim vannak. - megint a búskomorság.
Megint sírni kezdek, nem birom megállni, elegem van az egészből. Oda húzodszkodom Aaronhoz, menedéket keresve nála. A vállába temetem az arcom.
- Aaron, én egész nyáron kórházban voltam. - jelentem ki még mindig zokogva. Kikészültem, teljesen kikészültem. - És nyugtatókat, altatókat kell szednem, mielőtt lefeküdnék aludni a rémálmok miatt. Sokszor azért nem alszok, mert félek aludni...
Szorosan ölelem, nem akarom, hogy kiszabaduljon az ölelésemből és belenézzen a szemembe. Apának is elég traumát okozott a nyár, Aaronnak meg még nagyobb lenne az a fájdalom, amit a szemeimben látna. Jó hozzá bújni és hamar meg is nyugszom, de a mai sírásáradattól, olyannyira elfáradtam, hogy már megmoccanni sincs kedvem. A tüzet figyeltem a válla mögül. Ahogy magához ölel, ahogy hozzám ér, megnyugtat. Már a hangja is.
- Vigyázz rám... - suttogom halkan, csak hogy ő hallja, majd becsukom a szemem. Nem akarom, hogy a szemembe nézzen. Nem akarom, hogy megtudja, mennyi kín és fájdalom üvölt bennem. Az arcához húzom a fejem, majd csukott szemmel az ajkait keresem egy újabb csókra. A sok smink, amit keserű könnyeim mostak le, már kezdte feszíteni az arcom.
Kissé kinyitottam a szemem, annyira hogy csak az állát lássam, nem is kell több. Kezembe veszem az arcát, majd hüvelykujjammal gyengéden végig simítom az alsó ajkát, majd a homlokom az ő homlokához döntöm. Nagy levegőt veszek, majd megszólalok egy kicsit hangosabban, mint az előbb.
- Menjünk aludni, jó? Holnap meg elmondok mindent, ha szeretnéd tudni... - Kibontakzok az öleléséből és felállok. Nem tartok vele szemkontaktust még mindig, inkább leszegett fejjel keresem össze a holmim, amit hamar meg is találok. A köntöst összekötöm magamon, hogy ha bárki is jönne, akkor ne lásson meg full meztelenül. Még egy nagyobb sóhaj. Összeszedem Aaron ruháit is, mert nem tudom megállni, hogy ne nyúljak hozzá és hajtsam össze. A hajtogatás végeztével oda megyek hozzá és megölelem olyan szorosan amennyire tudom.
- Szeretlek! - Suttogom újból, de most a vállának, mivel nem nőttem a feje fölé.
Mikor nem ölelem már túl szorosan, megemelem kissé a fejem, majd rá nézek. Soha nem akartam, hogy lássa ezt az arcom. Ilyen fejet vágtam mindig, amikor valami megviselt, vagy az ő csajozása, amit mindig elnéztem neki, vagy anya... Végül, mégis látja azt a keserűséget, azt a fájdalmat, kínt, ami miatt már egy idegroncsá váltam. A szemeim kisírva ragyognak meg a kandalló tüzétől, ahogy az ő szemébe nézek.
Nem akarok ilyen maradni, nem akarom, hogy minden éjjel ezt vagy rosszabbat lásson. Amilyen gyorsan felnéztem rá, olyan gyorsan leszegtem a fejem és elhúzódtam tőle. Egyik kezemben szorítottam a ruháinkat, majd a szobáink felé vettem az irányt... Aaronnal pedig összekulcsoltam a másik kezem és gyengéden megszorítva húztam magam után.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)   Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18) Empty

Vissza az elejére Go down
 
Még sem volt olyan nehéz kimondani azt, hogy szeretlek... Corvi & Aaron (+18)
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Aaron Holloway
» Aaron Holloway
» Corvi Albuma
» Hol a söröm? Corvi & Lily
» When a magical creature escapes - Corvi & Sirius

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The magic of time :: Roxfort Boszorkány - és Varázslóképző Szakiskola :: Birtok-
Ugrás: