When the past is transformed
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Pontok

Mardekár: 30
Hollóhát: 35
Griffendél: 35
Hugrabug: 35

Latest topics
» The storm is coming - Louisa & Sirius
Szomb. Márc. 26, 2016 10:07 pm by Sirius Black

» The city that never sleeps
Pént. Feb. 19, 2016 2:42 pm by Rhaenys Eckhart

» Mr Tökéletes, avagy Potter szelencéje
Hétf. Jan. 25, 2016 5:17 pm by James Potter

» Potter kúria - Godric's Hollow
Hétf. Jan. 25, 2016 2:35 pm by James Potter

» Skulduggery
Csüt. Jan. 21, 2016 10:00 pm by Vendég

» Jackson és Louisa - Véletlen egybeesések
Szer. Jan. 20, 2016 9:20 pm by Louisa E. Lighter

» CRAIG, Lucy
Hétf. Jan. 18, 2016 4:38 pm by Lucy Craig

» Louisa E. Lighter
Hétf. Jan. 18, 2016 1:18 pm by Rhaenys Eckhart

» Elkészültem!
Vas. Jan. 17, 2016 3:39 pm by Louisa E. Lighter

Top posters
Lily Evans
 
Rhaenys Eckhart
 
Emilia Corvina
 
Kieran Kulkov
 
Sirius Black
 
Rodolphus Lestrange
 
Narcissa Black
 
Aaron Holloway
 
James Potter
 
Marcus W. Stephens
 
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (13 fő) Csüt. Júl. 23, 2015 7:39 pm-kor volt itt.
Facebook csoport

The Magic of Time
a Facebookon is

Share | 
 

 Reg & Poppy ~ A gyengélkedés szépségei

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Reg & Poppy ~ A gyengélkedés szépségei   Vas. Aug. 02, 2015 9:44 pm


Regulus és Poppy
Most mondja valaki azt, hogy egy edzés nem lehet veszélyes. Én vagyok az élő példa rá, hogy igen. És hogy őszinte legyek, igen is tehetek róla, hogy oldalba talált egy erős gurkó. Pedig már mennyire ismerem a kis rohadékokat, és mégsem eléggé. Hát nem zseniális? Éreztem, hogy roppant a bordám, menten forogni kezdett a világ velem, éreztem, hogy az adrenalin eláraszt, mégis gyengülni kezdtem, majd pedig a seprű rohamosan megindult a föld felé. Alighanem pár pillanatra nem voltam magamnál.  A fűben feküdtem, mindenki fölöttem ágaskodott, azt mondogatták, hogy be kell vinni. Valaki kérdezte, jól vagyok-e, amikor kinyitottam a szemem. Borzalmasan kábának éreztem magam és ahogy megmozdultam egy igen csak parányit, éreztem, hogy a fájdalom az oldalamba hasít. Ha nem lennék fiú, akkor most valószínűleg nyafognék egy sort, helyette erősen felszisszenek, kezemet az oldalamra kapom és közben megállapítom, hogy fáj annyira, hogy ha egy picit is jobban megmozdulnék, valószínűleg bevizelnék. Nem, ennyire nem vészes a helyzet, csupán nem vagyok egészen magamnál és nem ép a gondolkodásom.
Érzem, hogy valaki a levegőbe lebegtet, szinte mozdulatlanul. Érzem, hogy ez a lágy ringatózás még talán egy picit kellemesen is esik. Majd megindítanak, el a pályától, át a parkon egyenesen a kastélyig. Néha az előbbiekhez képest már sokkal tisztább a felfogásom a külvilág felé, még mindig csak részleteket látok. Fal, lépcső, egy fáklya, majd megint fal, végül nyikordul az ajtó és egy ágyon találom magam. Még mindig a mezemben, még mindig mozdulatlanul. De immár puha ágyban fekszek. Hallom ahogy a javasasszony betipeg. Hogy milyen zsémbes egy öregasszony tud az is lenni. Aztán a csapattársaim is feltódulnak, persze, érdekli őket mi bajom van.
- Semmi baj, majd holnap talán használhatóbb leszek. - préselem ki magamból nagy bátran a szavakat, de nehezemre esik a levegővétel is, hát még ez, hogy beszélek. Egy szuszra lehelem ki az összes mondandóm, aztán már csak kábán, szinte mosolyogva meredek a plafonra. Azért gyönyörű suhintás volt ez Siriustól, mit ne mondjak. Igen, mi mániákusan passzolgatjuk egymásnak a gurkót ilyenkor, ha épp megy a marhulás. Le kellene szoknunk róla. De sürgős gyorsan.
A diáksereget kitessékelik, hallom ahogy a javasasszony idegei már felmondták a szolgálatot és gyorsan nyelvelve pöröl velük. Valószínűleg nem nagyon akarnak tágítani innen. Én közben hideg vizes anyagot érzek meg a homlokomon. Tekintetem az alakra kapom, próbálok fókuszálni, hátha élesedik a kép. Megvallom őszintén még nem jártam a gyengélkedőn ebben az évben. Most mégis meglep, hogy nem csak az a zsémbes banya van.
- Mondd, mi jót tettem, hogy ilyen jó kezekbe kerüljek? - dünnyögöm egy újabb nagy levegővel el a szavakat. Mint ha ügyet sem vetne rám igazán, valamit tevékenykedik. Én pedig próbálok kicsit jobban magamhoz térni. Tényleg jól vagyok, csak erősen beütöttem a fejem, amekkorát zuhantam nem is csoda. Úgy érzem nem csak hogy a helyzet magaslatán nem vagyok, de még úgy igazán magamnál sem vagyok.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Reg & Poppy ~ A gyengélkedés szépségei   Kedd Aug. 04, 2015 11:40 pm



Gyönyörű reggelre virradt ma is, én pedig néhány órácska alvás után olyan könnyedén pattanok ki az ágyból, mintha már egy ideje csak erre vártam volna. A reggeliről persze már rég lekéstem, úgyhogy nem kapkodom el a készülődést. Az éjszakai ügyelés sosem okozott nekem problémát, tekintve, hogy nagyon keveset alszom már gyerekkorom óta.

Komótosan felöltözködöm, megfésülöm a hajam és szoros franciakontyba tekerem. Mielőtt elindulnék a gyengélkedőre,  benézek a manókhoz, remélve, hogy kaphatok valami finomságot a konyháról. Lehetséges, hogy a kelleténél valamivel jobban élvezem a kiváltságokat, amelyek az iskola dolgozójaként járnak, de nem zavartatom különösebben magam emiatt. Diákként is épp valami hasonlót képzeltem el magamnak és boldog vagyok, hogy most itt lehetek. Már csak azért is, mert igazi kis bőségtállal kedveskednek nekem a drága kis manók. És még csak korán sem kellett kelnem ehhez. Lehetne ennél jobb dolgom?

Mire a gyengélkedőhöz vezető folyosóra érek, elmajszolok egy fürt szőlőt. Valahogy nem is érzem igazán éhesnek magam, ezért az ajtón belépve leteszem a tálat az egyik kis szekrényre, és mivel tudom, hogy a túloldali függöny mögött egy ragyaveréssel küszködő kislány fekszik, nem hangoskodom, inkább magam indulok Madam Rosewater keresésére. Az idős gyógyító már meg sem lepődik rajta, hogy megint itt vagyok. Lelkes-mosolygós köszöntésemre csak aprót legyint és folytatja, amiben megzavartam.

Nem kérek eligazítást, nem lógok folyton a nyakán, hogy megmondja, mit kell tennem, mert magamtól is tudom jól. Arról nem is beszélve, hogy az itt töltött hosszú évek rendesen megkoptatták a türelmét és én nem szívesen vagyok a közelében, ha ő felhúzza magát. És minden okom megvan azt hinni, hogy nem csak én.

A nyugodt eszegetést a kicsapódó ajtó zavarja meg. Korához képest rekord gyorsasággal bukkan fel Madam Rosewater és azonnal elirányítja a beteghordót az egyik üres ágy felé. - óvatosan, nagyon óvatosan! - figyelmeztet a javasasszony, és árgus szemekkel figyeli, ahogy a griffendéles sporttalárt viselő fiú lassan az ágyba kerül. - Mi történt? - szegezi a kérdést a mentőstisztet játszó fiúnak, de mielőtt a megszólalna, el is hallgattatja egyetlen intéssel. - nagyon is jól tudom, mi történt. Kviddics. Az történt. Na hess, hess innen, hadd tegyem a dolgom - de hiába próbálja távozásra bírni őket, a csapattársak egyre csak sorakoznak a srác ágya körül, én pedig érdeklődve figyelem, ahogy Madam Rosewater egyre idegesebb lesz.

Nem nagyon tetszik a tétlen szemlélődő szerepe, így azonnal egy vizestál után nézek, és mire a javasasszonynak sikerül elhessegetni a diákokat az ágytól, én már kicsavart vizesruhával a kezemben lépek a szenvedőhöz és mielőtt bármit is mondhatna, a homlokára nyomom a kellemesen hűs anyagot. Szélesen elmosolyodom a szavaira, de közben már azon vagyok, hogy megvizsgáljam, milyen más sérülése lehet még. Én mondjuk azért meghallgattam volna mi is történt az edzésen, de szó, ami szó, elég meccset láttam már ahhoz, hogy legalábbis sejtéseim legyenek. - El tudod mondani, mi történt? - kérdezek rá célirányosan az engem érdeklő információra, ami megkönnyíthetné a dolgom. De ha semmit sem mond, akkor is teszem, amit kell. Elég nehezen veszi a levegőt, így szinte biztos vagyok benne, hogy a felsőtestén kell keresnem a sérülést. Óvatosan kigombolom a talárt és újra megszólalok. - Szólj, ha fáj...vagy csak jajgass. - mondom vigyorogva, miközben megpróbálom a lehető legnagyobb körültekintéssel felhúzni a pólóját. Bárhogy mozdulok, vagy mozdítom, mindenhogy fájdalmat okozok vele, ezért pillanatnyi gondolkodás után előkapom a pálcámat. - Remélem nem ragaszkodsz nagyon ehhez a pólóhoz... -  
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Reg & Poppy ~ A gyengélkedés szépségei   Pént. Szept. 04, 2015 1:40 am


Regulus és Poppy
Nem tudom eldönteni, hogy álom avagy valóság-e, amikor kissé beszédülve furcsa dolgokat kezdek el látni. Miért nőttek szarvai Siriusnak? És miért néz rám mindenki úgy mint ha meg akarnának kóstolni? Nem, ez egyértelmű tévképzet, a fű frissen legázolt illata némiképp tudatomhoz térít. Már visznek, már emelnek, már cikáznak a fények, forog velem a világ és a helyszínek folyamatosan változnak. Úgy érzem magam mint egy rettentően rossz drogos. Az előbb még kviddicseztem, nem? Most meg... A gyengélkedőn vagyok, érzem a szagokat, a kötszer, a fertőtlenítő, a túl tiszta hely szaga. Akaratlanul is undor ül ki az arcomra. Most akkor el fognak látni? Ennyire súlyos? Fel akarok tápászkodni, de valaki visszanyom. Sirius, én egyszer megöllek! Fájdalomtól picit zihálva zuhanok vissza az ágyra immár. Valószínűleg nem a lökés fájt ennyire, az oldalam hasogat de kegyetlenül. Úgy érzem magam mint egy fakír, aki oldalt fekve próbálj egyensúlyozni kismillió apró szögön. Pedig határozottan tudom, hogy a hátamon fekszek. A szipirtyó sziluettje tűnik fel a fejem fölött, mire eszembe jut, legutóbb is mennyire megnyomkodta a mellkasomat. Pedig esküszöm csak a torkom fájt. Ő mint ha minden fiút szadizna és... Ohó, az új segítője. Nem vagyok rest egy bókot elsütni, talán még kettő is lenne, de arra nincs módom, hisz nem válaszol. Hacsak... a kérdés.
- Megláttam egy meseszép lányt... - nincs is jobb dolgom, mint ezen ömlengeni, miközben kinyomkodja belőlem megmaradt kevésbé sajgó porcikáimat is. Végül csak olykor felszisszenve reagálok, hogy fáj amit csinál. Igen, ez is fáj, nem ott kevésbé. De a hangom gyakorlatilag mindenhogyan egyforma. Ebből nem jutunk előre, de a póló... Mi? A pólót felhúzni? A szipirtyó előtt? Ösztönösen kapok a pólóm aljához és húzom le, közben a vénasszonyra nézek.
- Nem dehogy... - vágom rá ismét a segédre nézve, de mindjárt észbe kapok. - Vagyis de, nehogy... - késő bánat, a póló fájdalmasan reccsenve hasad szét rajtam, szabaddá téve hófehér bőrömet. És azt a jókora lila foltot ott az oldalamon, amire ha lesandítok, bizisten azt látom, hogy lüktet. Lüktet???!! A lány csuklójára fogok és felnézek rá.
- Nagyon csúnya?

Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Reg & Poppy ~ A gyengélkedés szépségei   

Vissza az elejére Go down
 
Reg & Poppy ~ A gyengélkedés szépségei
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Kwanten birtok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The magic of time :: User világ :: Az Árnyak Könyve-
Ugrás: